DÍJNYERTES FILM KÖZÖSSÉGI VETÍTÉSE

ISMERETTERJESZTŐ ÉS TELEVÍZIÓS DOKUMENTUMFILMEK 1

99 min.

A díj átadására a vetítés után kerül sor!

A közösségi filmvetítés azt jelenti, hogy a vetítésen és beszélgetésen túl a zsűri tagjai arra kérték az érkező alkotókat, hogy valamilyen egyéb módon is mutassák be országuk kulturáját (pl. jellegzetes ital vagy étel, zene, tánc, ének, stb.). Magyar film esetén pedig a filmhez kötődő egyéb kiegészítő ötletnek örülnénk.

Bácskai Gabriella

(HUN):                              

Citromsziget

99 perc

(2021) 

trailer
  

A Citromsziget Nagykanizsa nyomortelepe. Az elképesztően leromlott állapotban lévő, hajdan volt laktanya épületegyüttesében ma a legszegényebbek élnek, feltörve a befalazott bejáratokat önkényesen elfoglalt, víz, villany, nyílászárók nélküli helyiségekben. Itt működik a város egyetlen hajléktalanszállója is. Különleges atmoszférájú világ ez saját szubkultúrával.

A film egyetlen nap története, bármelyik hétköznapé hajnaltól késő estig, mégis sokkal több egy kiragadott napnál: magába sűríti a Citromsziget lakóinak múltját és jelenét. Bepillantást enged egy zárt mikrotársadalom pulzáló életébe, a kényszerűségből együtt élők viszonyrendszerébe, feltárulnak a személyes sorsok töredékei régi bűnökkel és derékba tört álmokkal, olykor újraírt történetben.

Noha az alkohol és drog itt a legnagyobb úr, és a kilátástalanságból csak ritkán vezet út vissza a többségi társadalomba, nem egy deprimáló, magába roskadt egyéneket életben tartó közeg ez, hanem egy működő, kedélyes közösség, megosztott feladatokkal, felelősséggel, drámai és felszabadult pillanatokkal, valamint szinte szülőként jelenlévő, karizmatikus segítőkkel.

A Citromsziget lakói ezerfélék. Árvák, elváltak, kisemmizettek, bűnözők. Van, akit átvertek és van, aki átvert. Ültek börtönben, éltek utcán. Egyesek csak átutazóban vannak, mások egy életre rendezkedtek itt be. De mindannyiukban közös, hogy óriásiak a veszteségeik, nem áll mögöttük védő család, olyan szociális háló, amely megtartaná a lecsúszástól őket. Sokszor az infúzió (kerítésoszlopba helyezett boros flakon) a napi vigaszuk, aludni a lakhandiba (feltört, önkényesen elfoglalt lakásba) térnek és néninek, bácsinak szólítják a hajléktalanszálló alkalmazottait. A Citromsziget az ő otthonuk, az itt élők és az itt dolgozók pedig a családjuk.