Győr városnak a rendszerváltás előtt is voltak nem hivatalos, tűrt vagy kevésbé tolerált művészeti, ifjúsági, szubkulturális közösségei. Sok esetben ilyen-olyan hivatalos formák alá betagozódva. Például az Ifjúsági házban számos klub létezett, amely klasszikus klubformát már sok esetben túllépte a 80-as évek langyos szocializmusának szabadabb, lazuló légkörét kihasználó, újat, frisset akaró győri fiatalság. A hivatalosságok is kénytelenek voltak engedni az új formák, irányultságok megjelenésének, mert így kezelhetőbbnek, ellenőrizhetőbbnek tartották az érezhetően gyorsuló társadalomalakulási folyamatokat. A zenei élet változása volt a vezérhajó, mert az a kezdetekben csak szórakoztató valaminek fogta fel a hatalom. Lassan szembesültek annak tartalmat, esetenként lázadást terjesztő formáival. A folyamat már a 70-es években megkezdődött, de igazán a nyolcvanas években gyorsult fel és burjánzott el. Olyannyira, hogy itt már tiltásokat is be kellett vezetni. De a zene mellett, amely a 70-es évek végén jazzklub és különböző irányultságú rockklubokban jelent meg, ott volt a hatalomban mindig félelmet keltő irodalom, vagy az áttételesebben ható képzőművészet és a videótechnika megjelenésével a drágaság és nehézkesség béklyójától megszabaduló független filmezés, amely új kihívások elé állította a folyamatokat kézben tartani akaró pártállami hatóságokat. (Csak a történeti hűség miatt megemlítendő, hogy Győr város vezetése - az országban egyedülálló módon - 1943-ban, rendeletileg betiltotta Győr városában a jazzt.  Ezért a jazzklub 1976-os indítása az Ifjúsági házban ezt a tiltást oldotta fel, bár valószínűsíthető, hogy a szocialista hatóságok nem tudtak erről skandalumról.) Itt most ezen időszak mozgásainak fotódokumentációit próbáljuk összegyűjteni. Képzőművészetit, zeneit, filmes, irodalmit, bármint, ami előkerül. Nem egyszerűen megvalósult produkciókról várunk fotókat, hanem szeretnénk megmutatni a közösségi működést, az egyes körökben mozgó aktív és kevésbé aktív figurákat.

Régi Győr FB oldalon találtuk:
Balról jobbra: Gáspár Péter – Lörincz Vilmos – Nesztor Iván – Uhrmann Károly. A felvétel a BM csónakházában készült 1965-ben.
A képet küldte: Gáspár Péter

Régi Győr FB oldalról

Régi Győr FB oldalon találtuk:
A '70-es, '80-as évek kedvelt győri rockegyüttese.

Pálfalvi A János:

"A képen a Kobra együttes látható, amelynek stílusa a komlói 5-lethez közeli volt, nem véletlenül, mert azt a stílust - mely szerintünk megelőzte korát - Freddy barátunk segítségével játszottuk országszerte sikeresen, kicsit fura, hogy ezzel a kemény zenével az Ifjúsági Magazin slágerlistájára is felkerültünk. Ezt a képet elküldték nekem is, valaki(k) felrakták a netre is, így gondolom van még több fotó valahol. Annak idején az Ifjúsági Magazinban is megjelentünk, akkor több képet is készítettek rólunk."

Tagok:
Pálfalvi A. János (Kutya) - billentyű, Dömötör Balázs - bass, Gróf Károly (Kacsa) - dob, Varga László Tamás (Duncos) - sz.gitár, Cseh György - ének.
A fotót Bakcsa Zsolt adta közre.

A Mr. Wágner Győr - méltán legismertebb és leghíresebb - korai rockzenekara volt.

1-2. fotó  - Barabás Tamás küldte: Mr. Wágner együttes az ifiházban, '70es években. Egy Beatles emlékműsor volt. Drapán László,Létray Zoltán, Lőrincz Vilmos, Villányi György †, Pass András†, Barabás Tamás

Régi Győr FB oldalon találtuk:
Találtam pár régi képet kiskútról. Ez 1972-ben készült.
Wagner koncert volt május elsején.
A képet küldte: Barabás Tamás

Rövid szerkesztői megjegyzés:

Történelmi háttérként nem árt tudni, hogy a szocializmusban minden május elsején kötelező felvonulás volt a Tanácsköztársaság úton, központban a Rába szállóval szemben felállított tribün előtt. Zászlókkal, a szocialista lelkületet buzdító, a pártot és a szovjet-magyar barátságot éltető táblákkal. Minden vállalatnak, iskolának (úttörőnek, KISZ tagnak) kötelezően vonulni kellett (a 80-as években már csak a kiválasztottaknak), amit akkor kényszerként éltünk meg és igyekeztünk valahogyan ellógni alóla és a zászlóktól megszabadulni. Kisebb nagyobb sikerrel. Ezt a párt is érzékelte és próbálta több módon csábítóvá tenni az "eseményt". Az egyik csábítás az volt, hogy a felvonulás végéig eljutók, miután rendben leadták a zászlót és/vagy a táblát, kaptak egy üveg sört vagy bambit, valamint egy pár virslit. Így lett a szocialista munkásmozgalom ünnepe lassan a sör-virsli ünnepe. A másik csábítás a kiskúti majális volt. Kiskút a hetvenes években egy ligetes kiránduló hely volt az Ipar-csatorna mellett. Kisgyerek koromban családostul jártunk oda fürödni. Nem volt még ETO stadion, sportcsarnok. Az állatkert tán akkor kezdett minimál szinten felépülni, mellette a vidámpark huzódott. A majális mielőtt sör-virsli ünneppé degradálódott egy igazi természeti ünnep volt. Minden ezen az éghajlaton élő nép számára a virágzás, a zöldelés, az újjászületés, a termékenység ünnepe. Nem tudtuk ugyan miért, de gyerekfejjel az cél volt, hogy május elsején fürödjünk meg valamelyik folyóban. A győri strand is ekkor nyitott. Ma már tudom, hogy ennek az ősi rituális hagyományokban van a gyökere, ami ilyen csökevényes formában maradt fenn. De az egykori természeti ünnep része volt a vigalom, a mulatság, az evés-ivás, csajozás-pasizás. És ez volt a második csáberő, hogy a kiskúti majálist nemcsak a korra jellemző búcsús kelléktárral vették körül, hanem az akkortájt felfutó és első fénykorát élő rockzenét is bevették a szórakoztatás palettájába. Ma ez egy természetes elemnek tűnhet, azzal, hogy mi mást tettek volna? De akkor még ezt a szerepet sramli és kávéházi zenekarok töltötték be. A rock zene gyanús és sok esetben lázító volt. Ezért a pártnak egyes formáit meg kellett szelídíteni, a saját hasznára fordítani. Tették ezt sikerrel, persze odafigyeltek rá, hogy kik kezelhetők, azokat hívták. A zenekarok mentségére mondjuk, hogy az akkori zenekarok ezt nem tudták, ők csak örültek, hogy egy szokásosnál sokkal nagyobb közönség előtt léphetnek fel. Kiskútnak volt egy kis, arénaszerű koncerttere, ezt - pontosabban az ezen ülő - közönséget látjuk e két képen. Itt zajlottak a kor rockkoncertjei május elsején. Úgy vélem, hogy ez a Mr. Wágner úr, Győr akkori legjobb és legnépszerűbb zenekrának közönsége. A másikon meg részben ők is a közönség soraiban ülnek, tehát akkor más játszhatott.

Ennek az időszaknak nem csak zenekarok voltak a sztárjai, hanem Tatai Miska fodrász is. A fiatalok a beatmozgalom erősödésével hosszú hajat akartak növeszteni, amit a szülők és az iskolák is sokáig tiltottak. A fiatalok Tatai Miskában találták meg azt a fiatal fodrászt, aki képes volt úgy minimálban megnyirni őket és a hosszú hajat beszárogatva időlegesen eltűntetni, hogy odahaza vagy az iskolában minidg azt mondták, hogy "na látod fiam, így már egészen más!". És persze este már szinte ugyanaz volt a hajhelyzet, mint előtt. Ez volt miska népszerűségének egyik oka. De volt egy sokkal fontosabb is, mert meg kell jegyeznem, hogy valójában - klasszikus értelemben - ő nem volt jó fodrász. Sokkal inkább - mai szóhasználattal - közösségszervező, kicsit régebbivel népművelő volt. Nyirás közbeni szövegeivel, kölcsönkönyveivel, lemezeivel, kazettáival nagyon komolyan terjesztette a beatirodalmat. Ginsberg és Kerouac nevét és írásait, és a legfrisseb progresszív rockmuzsikát Miskánál ismerték meg - szinte észrevétlenül - a győri fiatalok. Kezdetben Hamm Fülöp bácsi, a mai (egykori?) - Makovecz Imre tervezte - Kisduna áruház melletti, sarki borbélyüzletében kezdte, mint segéd. Az öreg nem nagyon dolgozott már, csak öreg kuncsaftraival beszélgetett inkább. Amikor ennek vége lett, a Bartók Béla uti fodrász szövetkezethez szegődött. Ott jellemző helyzet volt, hogy a négy forrásszékből csak a Miskáé dolgozott és rá10-20 ember várt folyamatosan. De senki nem idegeskedett, mert komoly klubbélet zajlott várakozás közben. Szerettek ott lenni az emberek. Mindezen kb. 20 éves folyamatnak Miska kirai és tragikus halála vetett véget. Ezen időszakban a közben már apává nőtt kuncsaftok kisgyerekeiket is Miskához hordták.

A kép történelmi értéke az is, hogy Tatai Miskát megörökítette (kép bal oldalá lévő hosszú hajú figura). Egy 87-es film itt érhető el hozzá Miskáról. A másik kép felső sora felé a Mr. Wágner együttes egyes muzsikusai láthatók a közönség tagjai közt.

A kommentekből:

"Hosszú hajú fiatalember Tatai Misi / + /, minden idők legjobb kockafej hajszobrásza." (Tóth Ferenc)

"Tatai Miska, győri ''fodrászmester'' !!!!Csak Ő tudott hosszú hajat nyírni! Kik is jártak hozzá???!! Több mint 30évig csak Ő nyírt..." (Horváth Imre)

"Basszus mit filóztam honnan ismerős, tényleg a MISI! 1968-tól 72-ig jártam hozzá, utána Fehérváron dolgoztam ott ajánlotta a helyi "Misit"! 1976 tól még hosszú ideig hozzá jártam!!! Tatai Misi mellett, a feleségem barátnője Nóri (fodrászcsajszi) a Jankovich sráccal. A nézők között van Török Kati és Barlai Gabi." (Ferenc Csaba)

"Kár, hogy korán elment!!" (Nagyné Kovács Judit)

"Vajon Hamm Fülöp fodrászmesterhez hányan jártek volna, ha nem dolgozik nála Tatai Misi...? Misi az egyéniségével jól feldobta az üzlet forgalmát!" (Magyar Dénes)

Az első győri jazzklubot az Ifjúsági házban hoztuk össze 1976-ban és tartott ez addig, míg 1979-ben be kellett rukkolnom, vonulnom katonának. Többségében tanítóképzős fiatalok (Jokesz György, Szaller László, a többiek nevére nem emlékezem) vették át a stafétát és a tanítóképző főiskola pinceklubjában folytatták. Majd leszerelés után 1982-83-ban az Ifjúsági házban folytattuk az elhíresült Győri Nemzetközi Jazzkoncert-sorozattal. Ezután a Fülöp Péter vezette tanítóképzős jazzklub következett, majd ő si áttette székhelyét és megalapította a Vasutas Jazzklubot. 1999-től a Rómer házzal mi is ismét beléptünk a jazzterjesztők körébe... Jelen fotók a 70-es évek vége, 80-as évek jazzéletéből maradtak fent, még próbáljuk beazonosítani az éveket...

Láthatóan én is ott voltam a buliban, de már semmire sem emlékezem belőle, a lányra sem. A fotós Hadarics Gábor írta meg, hogy egy volt osztálytársáról van szó és mai képet is küldött róla. (Hartyándi Jenő)