Az ínyencek izgalmával ültünk be csütörtökön este tíz órakor a vetítőbe. Vártuk az igazán merész filmeket. Voltak is. Némelyik versenyképesnek is tűnt De aztán jöttek Maki Teemu finn filmes munkái. Azt hiszem, harcedzett nézők ültek a sorokban. Mégis a vetítés közben menekülők tőmege áradt ki az ajtón. Pedig nem voltak ezek rossz filmek. Sőt, formailag szinte hibátlan munkák voltak. Hihetetlenül precíz képek, ahol a színek, a formák, a térbeli elhelyezősek, a megvilágítások kimért megkomponáltsága hűen követte és adta át a tartalmat. De ez az, amivel baj volt! Emiatt lézengtünk még éjfél felé is sápadtan és egymás tekintetét némán keresve, szívünkben valami borzalommal.

A részletekért battints a "bővebben"-re!