Az áhított dolgok elől elzárt gyermek kíváncsiságával igyekezett a magyar filmes szakma vékonyka, a kísérleti film iránt még fogékony rétege Győrbe, ahol lelkes fiatalemberek kis csapata (a Győri Vizuális Műhely) a csodával határos módon egy minden tekintetben európai színvonalú filmfesztivált hozott össze. Reménykeltő és dicséretes dolog, hogy a fesztivál fő támogatói a Művelődési Minisztérium Film és Videó Főosztálya, a Győri Ifjúsági Ház és a megyei Moziüzemi Vállalat voltak, hiszen a filmszakma „alternatív" intézményei (Magyar Független Film és Videó Szövetség, Magyar Filmklubok Szövetsége, Magyar Filmintézet, BBSA) által folyósított, érthető okokból csekély mértékű támogatásból ilyen nagyszabású eseményre nem futotta volna.

Részletekért battints a "bővebben"-re!

Egy régi francia közmondás szerint „a pokol jóakarattal van kikövezve". Ez még inkább jellemző századunk ambiciózus „kísérletére", a szocializmusra. Arra a marxizmus -leninizmusra, amely a kereszténység után talán a leghumánusabb utópia. A nevezett ideológia alfája és omegája „a szabad ember" és a „szabad munkás". A szocialista gyakorlatban, a reálszocializmusban ugyanez a szabad munkás a testi és lelki nyomor nihilikus mélységeibe süllyedt: megszűnt személyiségnek lenni.

Részletekért battints a "bővebben"-re!

A benevezett 432 alkotás közül 58-nak sikerült átverekednie magát az előzsűri rostáján. Sajnos, több volt az iparosmunka, mint a művészi alkotás. Egyesek még attól sem riadtak vissza, hogy benevezzék dilettáns próbálkozásaikat erre a nemzetközi megmérettetésre. Hogy mégis bejutottak a versenybe, valószínűleg az előzsűri lankadó figyelmének köszönhetik, ami talán érthető majd' félezer film esetében. De az is lehet, hogy ilyen gyenge volt az elófutam? Igen szűk határok mutatkoztak a mondanivaló, a témák terén. Ezért a látottakat a következő kategóriákba soroltam be: I. Filmek. II. Ötletfilm III. Ember és társadalom IV. Humor V. Blöff.

Részletekért battints a "bővebben"-re!

Az ínyencek izgalmával ültünk be csütörtökön este tíz órakor a vetítőbe. Vártuk az igazán merész filmeket. Voltak is. Némelyik versenyképesnek is tűnt De aztán jöttek Maki Teemu finn filmes munkái. Azt hiszem, harcedzett nézők ültek a sorokban. Mégis a vetítés közben menekülők tőmege áradt ki az ajtón. Pedig nem voltak ezek rossz filmek. Sőt, formailag szinte hibátlan munkák voltak. Hihetetlenül precíz képek, ahol a színek, a formák, a térbeli elhelyezősek, a megvilágítások kimért megkomponáltsága hűen követte és adta át a tartalmat. De ez az, amivel baj volt! Emiatt lézengtünk még éjfél felé is sápadtan és egymás tekintetét némán keresve, szívünkben valami borzalommal.

A részletekért battints a "bővebben"-re!