www.mediawave.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu

 


 

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

30. KIADÁS

2020. április 28-május 2.

 

 

 

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

30. KIADÁS

2020. április 28-május 2.

 


 

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

30. KIADÁS

2020. április 28-május 2.

 

 

 

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

30. KIADÁS

2020. április 28-május 2.

etnik Archív
2019. október KSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCs Aktuális program:
2019.10.22.
01020304050607080910111213141516171819202122232425262728293031

KÖZVETLEN KÉRDÉS

Név:
E-mail:
Kérdés:

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

FESZTIVÁL HÍREK

2014.05.04. 17:15

Föld vagy víz alá, egyre megy – Világ-képek 5.


Filmtekercs - Kiss Tamás filmkritikája

A Világ-képek névre keresztelt dokumentumfilmes versenyprogram ötödik szekciójában egy Bolíviába kalauzoló spanyol és egy Észak-Szudánban játszódó lengyel alkotás kapott helyet. Izgalmas meglátásnak tetszik a filmek összekapcsolása, amennyiben mindkettő szembemegy a földi őselemek életalkotó jellemvonásával. A Bányászlány című dokumentumfilmben az ásványbánya nemcsak a közvetlen környezetét, hanem az emberek lelkét is beszennyezi, az Abu Harazban pedig a víz tünteti el örökre a címet adó falut.

Raul de la Fuente: Bányászlány

 

Miközben a történelem a 19. század elengedhetetlen szociális reformjaként tartja számon a gyerekmunka, s úgy általában véve a munkaidő szabályozását, még napjainkban is hallhatunk olyan törvényen kívüli területekről, ahol csendben megszegik e rendelkezéseket. A spanyol Raul de la Fuente egy dél-amerikai országban, Bolíviában bukkant rá egy ilyen térségre, Cerro Rico földjére. A filmet pedig különösen izgalmassá teszi, hogy rendező meglepő módon nem társadalomkritikai szemlélettel közelíti meg az ásványbányában élő, s meghaló munkások történetét. Nem citál elő lelketlen cégvezetőket, nem támad egy személytelen vállalatot, a bánya és a megkérgesedett emberi lelkek kapcsolatára koncentrál.

Mert a bánya már-már isteni lényként uralkodik a munkások felett: munkát, s ezzel életfeltételt biztosít, ugyanakkor szép lassan mérgez is, az ivóvizet éppúgy, ahogy az emberi életet. A helyiek nevet is adnak uruknak, s őt egy Démonnal azonosítják, kénytelen-kelletlen hozzá fohászkodnak a beomlások vagy a gázszivárgás megakadályozásáért.

 


De la Fuente három nőt vesz elő Cerro Rico lakói közül, akik maradéktalanul alkalmazkodtak a pokolhoz hasonlítható közeghez. Férfiakat meghazudtoló módon törik a követ, tolják a csilléket, sőt az egyik 17 éves lánynak még azt is megengedik, hogy a bánya mélyén fejtse az ásványokat. Éjjelente bezárkóznak és dinamitot vesznek a kezükbe, mert a bányászok gyakorta ösztönlényként rontanak rájuk. Esélyük sincs elhagyni a vidéket.

De la Fuente pedig a veszély ellenére is közel megy a témához. Egy alkalommal egy robbanást is megél, de a bánya roskadozó, átnedvesedett tartógerendái alá is bemerészkedik. Az alászállások formanyelvileg is izgalmassá teszik a filmet, kézikamerás, a hősnők fejlámpáival szembevilágított képei úgy teremtenek klausztrofób hangulatot, hogy közben a bányászlányok alakját is lidércszerűvé formálják.

 

A Bányászlány dermesztő összképén csupán a giccsközeli lezárás ront valamelyest. De la Fuente ugyanis megadja a lehetőséget az egyik tinilánynak a szabadság megélésére. A záró képsorokon Abigail egy végeláthatatlan síkságon táncol, forog, s készít néhány selfie-t, ahogy azt generációja azon szerencsés, „civilizált” tagjai tennék, akiket valószínűleg sosem fog megismerni.

 

 


Maciej Drygas: Abu Haraz

 

A lengyel rendező – aki egyébként Krysztof Zanussi és Krysztof Kieslowski mellett is dolgozott már rendezőasszisztensként – Abu Haraz című dokumentumfilmjében azt a szerves kötődést ragadja meg, amely ember és szülőföldje, illetve ember és otthona között kialakulhat. Az apropót ehhez egy észak-szudáni falu eltűnésének története adja. Egy nílusi duzzasztógát megépítése miatt a film címét adó település víz alá került, lakóit egy új faluba telepítették át.

 

A keserű történet végtelenül egyszerű elbeszélői szerkezet mentén bomlik ki: a falu elárasztását és a költöztetést a film lineáris időrendben tárgyalja, az események csupán egy keretet kapnak az otthonától elszakadni képtelen szentember csónakos útjának képeivel. Nagyobb baj az, hogy az egyszerűség leminősítő értelemben is áthatja az alkotást, mivel Maciej Drygas sokszor túlontúl hétköznapi helyzeteket választ egy-egy gondolat kifejezésére. S hiába lehet érteni történetesen, hogy egy családanya sokszor hallott korholásával árnyalni lehet azt az alapvetést, hogy Abu Harazban egy berendezkedett, működő életközösséget töröltek el a föld színéről, e jelenetek kitartottságukkal időről-időre érdektelenné teszik a produkciót. S furcsa módon, amennyire fenyegető veszélynek gondolnánk a víz szintemelkedését, arányaiban olyannyira keveset foglalkozik vele a rendező. Igaz, a közelkép, ahogy a víz lassan rácsorog a száraz talajra, van annyira nyomasztó és feszültséggel teli, hogy beszédessé válhasson a magának utat törő természet erejéről.

 


S ha már a formanyelvnél, a vizualitásnál tartunk, meg kell jegyezni, hogy az Abu Haraz e téren jobban teljesít. Míg az öntözéses földművelésről készült totálképei igézőek, addig az új, villannyal gazdagított, ámde részvétlenül kialakított lakóhelyről készült statikus beállítások kellően elidegenítőek. Ott lappang tehát egyfajta költői tisztaság a dokumentumfilm körül, de éppen a temérdek egyszerű szituáció okán nem tud maradéktalanul érvényesülni. Összevetésképpen az anno, a Cinefesten vetített, és hasonló témát boncolgató Volt egyszer szigetet ez a letisztultság tette emlékezetessé. Ennek hiánya miatt sajnos, ahogy Abu Harazról, a faluról, úgy Abu Harazról, a filmről is meg fog feledkezni a nagyvilág.

 

Két nap elteltével bennem is csak két megkapó szituáció maradt meg igazán: egy alkalommal a falusi tanító a „szegény ember” kifejezés jelentését tanítja a gyerkőcöknek, egy másik jelenetben pedig a falu idősei arról beszélgetnek, hogy nemcsak a lakóknak, hanem a temető halottainak is költözniük kell. Mert ezek nem egyszerű helyzetek.

Ossza meg ismerőseivel:
KERESŐ


      
KIEMELT HÍREK
TAGSÁGOK
MAGYAR FESZTIVÁL SZÖVETSÉG

A MEDIAWAVE

Kiváló Minősítésű Magyar Fesztivál

 

A MEDIAWAVE Minősített

Európai Fesztivál

PARTNER OLDALAK

 

 

 

 

SZABADOS MUSIC

DIRECTORY

 


Kártyás fizetés szolgáltatója
Elfogadott kártyák