www.mediawave.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu

 

fotósorozatok a Mediawave történetéből

 

 
fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 

 

fotósorozatok a Mediawave történetéből

 

 

fotósorozatok a Mediawave történetéből

 

 
fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 


fotósorozatok a Mediawave történetéből

 

 

fotósorozatok a Mediawave történetéből

 

etnik Archív
2020. április SzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCs Aktuális program:
2020.04.03.
010203040506070809101112131415161718192021222324252627282930

KÖZVETLEN KÉRDÉS

Név:
E-mail:
Kérdés:

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

FESZTIVÁL HÍREK

2015.05.04. 021:02

GUTJAHR ZSUZSANNA MEDIAWAVE TÖRTÉNELME


Még egyszer köszönöm a meghívást, megírtam az emlékeimet (lásd a mellékletben). Kicsit darabos, de a vonatos írtam oda-vissza a Győr-Sopron vonalon. Felbátorított, amit Silló, v DJZöld mondott, hogy úgysem olvassa senki a weben. Viszont remélem, hogy te elolvasod. Hatalmas meló az, amit évente beletesztek ebbe. S már most sajnálom, hogy jövőre a ballagás miatt éppen csak ott tudok lenni a Mediawave-en, ami lehet, hogy kevés a valódi jelenléthez.
Ha tudok bármiben, szívesen segítek (de tényleg, csak egyértelmű legyen a feladat).
Üdvözlettel: Zsuzsa

1993 – 1994


Amikor beléptem az elsötétített ifjúsági házba, ahol minden idegen volt, s kicsit félelmetes, azonnal tudtam, hogy egy más, új világba csöppentem. Éreztem ezt a még a Lloydban is, majd fokozatosan egyre otthonosabbá lett minden. Novákpusztán kb. 1995-ben Szőke András beavató szertartásán született meg bennem az ősbizalom. Folyó, kastély (ahol először táboroztam életemben), Kanalas Éva, Lajkó Félix, Dresch Mihály… Ott valóban beavatott lettem, bekötött szemmel is bízva azokban, akik vezetnek. S ritkán kellett csalatkoznom.


Én nem zenélek, festek, fordítok, filmezek, de még jegyet sem szedek. Egyszerűen én vagyok a közönség, aki szintén – úgy hiszem – fontos részre bármilyen kulturális eseménynek. A befogadó fél, aki vevő az adásra. Lelkesedik, tapsol, agitál s ha kell, kritizál.


Akár a távolmaradással. Nem gondoltam, hogy lesz ilyen, de a 2. szombathelyi wave után éreztem, hogy valaminek végérvényesen vége. Nem tudom már pontosan, hogy mi történt, de felrémlik egy érezés: már nem vagyok beavatott. S ott talán senki sem volt az. A közeg zavarta a vételt.


1996-2001


Szépen lassan beleszerezettem a fesztiválba. Mindenkit hívtam ide, aki nekem számított: barátot, haverokat, szülőket, munkatársakat. Mindenki eljött legalább egyszer, aki nekem fontos volt. Sokakat szintén megfertőzött a hangulat, más talán ezért lett zenész, megint mások nem egészen értették, érezték a feelinget és elmaradtak. Anyukám meg mindig morgott, hogy a fesztivál fontosabb, mint az anyák napja. De mentem, minden évben. Sosem voltam bennfentes, de megadatott, hogy eljussak Prágába és Párizsba a Fényírókkal. Aktívan rádióztam, újságot írtam, pörögtem ezerrel és minden évben teljes hetet töltöttem e Mediawave-vel. Kulturálisan egy évre feltöltődtem, mivel alig hagytam ki koncertet, csak a hétvégék csúsztak el a zsinagóga-kertben. A zenei csúcs viszont kicsit később jött el: David Murray 2. győri fellépése volt az. Egy gyönyörű varázsszőnyeggel érkezet, amivel gyengéden emelte a lelkemet egyre feljebb és feljebb. Közösen lebegtük be a mindenséget, felülről mosolyogva a lent üldögélőkre. Már a hasamban, a gyomromban lüktetett a zene és a legvadabb aktust idézően keringőztem a végtelennel. Majd szépen lelassult az őrült tánc és puhán visszaeresztett a szőnyeg a zsinagógakarzatra az első sorba. A teljesség megismerésének boldogsága szállt meg és azt éreztem, hogy ebben a csodás másfél órában csak ketten voltunk az ódon teremben. Kilépve a zsinagóga udvarra elsőnek David Murray-t láttam meg, szemünk összeakadt, megszólított és meghívott egy italra. Még mindig hiszem, hogy ő is ugyanazt a táncot járta el.

2007-2012


A Mediawave több akart lenni, mint ami. Nagy helyszínek, városi programok, drága belépők, biztonsági őrök. A sok helyszín és fellépő között viszont útközben elveszett a lényeg. Számomra legalábbis. Mindenki a „zsinagóga-kertet” sírta vissza. Nem magát a helyszínt nyilván, hanem annak hangulatát, atmoszféráját, a finom, csendes közeledéseket. A zenészekkel átvirrasztott éjszakákat, a közös jam-meléseket, egyszerűen az együttlétet. A lassú agónia Szombathelyen teljesedett ki. Akkor elhatároztam, hogy többet nem látogatok el a fesztiválra, mert szomorú látni a leépülést. Mint az egykori díva, aki még mindig fiatal lánynak akar látszani, de a sok smink és harsány ruha csak még egyértelműbbé teszi azt, amit elfedni igyekszik. 2012-ben azonban megláttam egy pályázati felhívást a Mediawave-től, ami a re-cycling termékekre irányult, s mivel a mi egyesületünk is éppen ilyen tematikájú alkotásokat gyűjtött, így beneveztünk. Ezzel a fesztiválszlogennel mi is reméltük az újjászületést. Azonban egy kicsit csalatkozni kellett, ugyan a helyszín zseniális volt, ám nagyon kevesen voltak. Úgy tűnt, hogy Szombathely után sokan már nem hittek a megújulásban. Én bíztam benne, elmentem, de nem találtam meg.


2013-ban tudatosan maradtam távol, pedig a „Kicsi szép” jelige nagyon tetszett és valóban a régi gyökerekhez való visszanyúlást idézte. Mivel éppen közösségfejlesztést tanultam 2011-től az ELTÉ-n ezért különösen tetszett az öko mellett a közösségi szál megjelenése és a programok újradefiniálása. Persze folyamatosan figyeltem a fesztiválról érkező híreket, követtem a honlapot. A hallottak bíztatóak voltak. Következő évben menni akartam, saját szemmel is látni a megújulást. Azonban az élet elsodort. Régebben mindenkinek megmutattam a fesztivált, aki fontos nekem, viszont annak, aki igazán számít egy nő életében, azt nem tudtam bevezetni ebbe a világba. Pedig szerettem volna és vágytam rá… nem jött össze. 2015-ben tudtam, hogy ott leszek. Éppen karácsony táján kerestem rá először a fesztivál honlapjára (már 2015-t kutatva rajta), amikor elért Jenő levele. Emlékek gyűjtése, fotók válogatása. Ugyan az összegzés is fontos, azonban még fontosabb, a megújulás, az újrateremtés. A levél miatt kicsit tartottam tőle (az előző rossz tapasztalatok alapján), hogy az ott töltött idő múltba révedős emlékezés lesz a nosztalgia fájdalmával.


2014-2015


Elhatároztam, hogy ott leszek a 2015-ös fesztiválon, egyszerűen, mert kíváncsi vagyok rá. Valahogy úgy voltam vele, mint anyukám pörköltjével, amit nagyon szeretek, de az utóbbi időben hol elsózta, hol odaégette. Megettem ugyan, de nem esett jól, s legközelebb nem kértem belőle, inkább mást választottam. De tudtam, hogy majd újra bizalmat szavazok anyunak is meg a pörköltnek is, mert szeretem őket (köszi Sanyi a hasonlatot), s igen kérek belőle. Ekkor jött Jenő meghívása, ami nagyon jól esett. Nem csak én, hanem ők sem felejtettek el. Megkóstoltuk újra egymást, más volt, de finom. S közben az is kiderült, hogy mennyire hiányzott ez az együttlét.


Komáromban a Mediwave megtalálta a közegét: vannak elvonulásra alkalmas helyek, ihletadó falak, a végtelenberévedés a folyóparton, keretek és magasságok. Kellően kicsi és kellően nagy, hogy mindenki otthonosan mozoghasson benne, hogy ne kelljen feszengeni, hamar minden biztonságos legyen. S ami nagyon fontos, hogy sok fiatal vesz részt benne. 25 év, generációnyi idő, s most az idősebbek a tanítók, mellettük a szárnypróbálgató fiatalok. Nagyszerű volt Komáromban és nagyon keveset nosztalgiáztam, török fogadott lányunknak „köszönhetően” lekéstem a találkozót is. De nem bántam: így is megtaláltam mindazt és mindazokat, ami/aki számít és ott voltam a párommal és egy fiatallal, akinek megmutathattam ezt a csodát, ami engem 18 éves koromban magával ragadott és talán elmondhatom, hogy meg is változtatott.


Nem szeretnék egyébként sztorizni, pedig lehetne sokat, a hotelbe belógástól, a torokénekesekkel buszállomáson töltött éjszakán, a francia zenészekkel a piac felforgatásán át a nem rögzített prágai riportokig. Nem fogok, mert nem fontosak egyenként, hanem így együtt mindaz az érzés, amit itt kaptam. Bízom benne, hogy valamit adtam is.


Most pedig felszállok a vonatra és hazamegyek felköszönteni Anyut. Anyák napja van.


Gutjahr Zsuzsanna


PS:

A dátumok nem biztos, hogy jók, nem néztem utána semminek. A bennem lakozó szubjektív idő tükrében ennyire réginek, közelinek, hosszúnak, vagy rövidnek tetszenek az egyes események és emlékek.
 

Ossza meg ismerőseivel:
Kérjük, írja meg véleményét:
Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:

KERESŐ


      
KIEMELT HÍREK
TAGSÁGOK
MAGYAR FESZTIVÁL SZÖVETSÉG

A MEDIAWAVE

Kiváló Minősítésű Magyar Fesztivál

 

A MEDIAWAVE Minősített

Európai Fesztivál

PARTNER OLDALAK

 

 

 

 

SZABADOS MUSIC

DIRECTORY

 


Kártyás fizetés szolgáltatója
Elfogadott kártyák