www.mediawave.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu

  

FIGYELEM!

már lehet nevezni 

FILMEKET ÉS KÖZÖSSÉGI ALAPÚ

ZENEI ÉS MÁS MŰVÉSZEI PRODUKCIÓKAT,

MŰHELYEKET!

legkésőbb:

2019. január 10-ig

 

 

kiemelt tematika:

RÍTUS

amely a művészeti és közösségi nevezésekre

is érvényes 

 

A részleteket, nevezések aktuális helyzetét

keresd az Együttlét weboldalán!

 

  

FIGYELEM!

már lehet nevezni 

FILMEKET ÉS KÖZÖSSÉGI ALAPÚ

ZENEI ÉS MÁS MŰVÉSZEI PRODUKCIÓKAT,

MŰHELYEKET!

legkésőbb:

2019. január 10-ig

 

 

kiemelt tematika:

RÍTUS

amely a művészeti és közösségi nevezésekre

is érvényes 

 

A részleteket, nevezések aktuális helyzetét

keresd az Együttlét weboldalán!

 

etnik Archív
2018. december SzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVH Aktuális program:
2018.12.12.
01020304050607080910111213141516171819202122232425262728293031

KÖZVETLEN KÉRDÉS

Név:
E-mail:
Kérdés:

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

FESZTIVÁL HÍREK

2016.04.20. 010:03

A hajózás nem szalvétahajtogatás - interjú Somogyvári Gergővel


Somogyvári Gergő idén egy kétrészes filmmel nevezett az Úton / On the Road online filmfesztiválra. Ez egy különleges hangulatú utazás a Dunán, amely bemutatja a folyami teherhajósok izolált világát. Bejárjuk a Duna teljes teherhajózható hosszát, Regensburgtól egészen a Konstancai tengeri kikötőig, miközben megismerjük az úszó munkahely sajátosságait, a Közép Európát és Balkánt átszelő folyó ipari és természeti környezetét. Arról, hogy mi adta az inspirációt, Gergőt kérdeztük.

 


 

Hogy jött az ötlet?


Somogyvári Gergő:
 Gyerekkorom óta érdekelt a hajósok élete. Amikor a nagymamámmal átsétáltunk a Szabadság hídon, és néztük a téli ködben a hajókat, már akkor izgalmas volt számomra, hogy honnan jönnek, hová mehetnek ezek az óriási járművek. A dokumentumfilmjeimben általában az egyén és a társadalom kapcsolatáról van szó, és az ezek között húzódó kontraszt a hajósoknál fokozottan kijön, hiszen modern nomádokként vándorolnak a folyón, viszonylag távol a társadalomtól. Az első konkrét lépést akkor tettem a film megvalósítása felé, amikor az előző filmem kapcsán – ami amszterdami magyar riksataxisokról szólt – találkoztam egy magyar sráccal, aki egy hajóval volt Amszterdamban. Így folytam át egyik filmből a másikba.

 

Te is végigutaztad a hajósokkal ezt a távot. Milyen érzés volt ezt megélni?

 

SG: Először is baromi nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor egy év puhatolózás és szervezés után felszállhattam egy 2 napos útra. A hajósok világa egy nagyon zárt közeg, nehéz velük csak úgy összefutni és barátkozni, hiszen mindig úton vannak. A hajó hiába hatalmas, a lakótér nagyon szűkös, ezért érthető, hogy nehezen szánták rá magukat, hogy rövid ismeretség után megosszák velünk a konyhát, a WC-t, és még a hálószobát is. Az Sofia Marián a nappali kanapéján aludtam a hangmérnökkel, a Melanie-n pedig konkrétan a kormányállásba terítettük le a matracainkat. Az első részt, Regensburgtól Bogyiszlóig négy nap alatt forgattuk, le emberileg és látványilag is csodálatos utazás volt. A korábbi elképzeléseimmel szemben, a hajó nagyon gyorsan jött lefelé a folyón, ahhoz hogy minden számomra izgalmas képet rögzítsek egész nap rohangásznom kellett fel-le a hajón, alig volt idő egy kávét meginni. A második részt, Bajától a Fekete Tengerig, ha jól emlékszem 9 nap alatt forgattuk. Itt egy hétfős személyzet dolgozott a fedélzeten a hajó is dupla olyan hosszú volt, látványos, de kegyetlen időjárás volt végig, életre szóló élmény volt az biztos.


Mi volt a legextrémebb élmény az út során?


SG: Azt hiszem nem is az utazás, inkább a várakozás a legemlékezetesebb. Amikor Romániában a cernavoda-i zsilip előtt felgyűlt egy csomó hajó és nem tudtuk, hogy pár óra múlva, vagy napok, esetleg csak egy hét múlva mehetünk tovább. Közben nulla fok, jeges szél, egész nap a konyhában ültünk és vártunk. Nekem pszichikailag ezt volt a legkeményebb megélni. Szerencsére másfél nap múlva továbbmehettünk.

 


Melyik része tetszik jobban, a civilizáltabb Felső-Duna, vagy az érintetlenebb Al-Duna?


SG: Én imádom Közép-Kelet Európának ezt a sokszínűségét, tulajdonképpen a hajós élet mellett, az úszó tájképeken keresztül erről szerettem volna mesélni. Nem intellektuálisan, hanem szavak nélkül a látványon, az érzékeken keresztül akartam értelmezni ezt a nagyon összetett természeti és társadalmi közeget, amelyet a Duna mentén, mint egy keresztmetszet megkapunk. A kérdésedre válaszolva én hangulatomtól függően szeretem a német kockát és a Balkán rozsdát is, inkább a kettő közti semmilyennel nem tudok mit kezdeni.


Hogy fogadták ezek a mogorvának tűnő hajósok, hogy velük utaztál, lefilmezted őket?

 


SG: A hajósok nem is mogorvák, csak az időjárás és a nehéz fizikai munka kiül az ábrázatukra. A tapasztalatom szerint a teherhajósok a városi embernél sokkal társaságibb lények, szinte privát tér nélkül húzzák le az év nagy részét. Viszont a társadalomtól azért tartanak egy távolságot, sokkal autonómabb, egyenesebb, határozottabb embereket ismertem meg mint a nagy átlag, egy hajón néha pillanatok alatt kell élet-halál kérdésekben döntéseket hozni, ez nem szalvétahajtogatás. A parancsnokok számára fontos volt, hogy az legénység minden tagja önszántából egyezzen bele a forgatásba. Szerencsére mindkét hajó legénységével már az első nap után nagyon jóba lettünk, igazából ők is élvezték, hogy nem csak a monoton rutin van és lehet külsősökkel is beszélgetni.


Trans Duna 1-2.

április 28. 16:00 Baka Terem
 

Ossza meg ismerőseivel:
KERESŐ


      
KIEMELT HÍREK
TAGSÁGOK
MAGYAR FESZTIVÁL SZÖVETSÉG

A MEDIAWAVE

Kiváló Minősítésű Magyar Fesztivál

 

A MEDIAWAVE Minősített

Európai Fesztivál

PARTNER OLDALAK

 

 

 

 

SZABADOS MUSIC

DIRECTORY

 


Kártyás fizetés szolgáltatója
Elfogadott kártyák