Kovács Öcsi Magony asztalánál történt

Odajön három lány, mondja az egyik: - Éhes vagyok, enni szeretnék -. Jól van, mondom, hoztál tányért, kanalat? Nem hoztam. Szeretsz mosogatni? Nem. Én mossam el előtted és még utánad is a tányért? Igen.

Hoztál valamit cserébe? Nem. Olvastad a kiírást? Hogy valami kicsinységet kéne csereberélni. Nem. És nem tudsz kitalálni valamit, verset, vagy akármit? Nem. Én kitaláljak neked valamit? Ne. Enni adj.

Na mondom, akkor két fekvőtámasz. Erre Ő:- Na gyere Julcsi menjünk innen. Hát mehettek is szegénykéim.

Este jött egy másik lány. Szavalt verset is, meg volt aki csinált fekvőtámaszt is, velem.

Megérkezett egy kiváló kondíciójú fiatalember, Merci azonnal megkérdezte, - ez hány fekvőtámaszt csináljon? Mondom: ötöt.

Leveszi a pólót és csak nyomja sorjában. Húsz után mondom neki: elég az már. Nem, mert én kiváló vagyok, és bármennyit megcsinálok. Látom, mondom, de akkor várj egy kicsit. Jön az extra.

Ha te ilyen kiváló vagy, akkkor mindig egyet utána csinálsz abból a fajtából, amit én mutatok itt neked. És akkor jöttek fel a pincéből lezsírozva a régen kidolgozott találmányok a murván: csuklócsavarásos, imádkozós, egy ujjas, nyújtott kezes körmös homorítós, és még a többi.

Ez a kedves fiú oly zavarba jött, hogy a hatvanéves faszi tud neki újat mutatni, hogy attól kezdve ott ragadt az asztalnál még vagy öt órát, jól beivott, jól kibeszélgette magát, jól végigdobolta az estét, meg még jól is megverekedtünk volna barátságból, hogy teljes legyen az este /ha nekem eljönne tanítványnak, sóhajtoztam magamban/, csakhát elmentem lefeküdni, mert mindjárt itt a reggel.

És akkor kezdődik előlről: csikkeket összeszedni, pálinkát kínálni, főzőmesterekkel kolbász, szalonna, sonka, -Kávit ittál már? Még nem, hát akkor hozok mindjárt. Már ott is van. Ezt a sört megiszod-e? Mért is legyek magam ellen, hol a hagyma, pucolni kéne, mert jön mindjárt a nép, s kéri a jóságot.

Az áldóját, hán nem boldog vagyok?

Kovács Öcsi szóltam