SZÉMAN RÓZSA VÉLEMÉNYE

(Szilágysomlyó, Erdély)

Tartós hullám – Mediawave
Benyomások

Két alkalommal voltam részese a Monostori erődben zajló közösségi eseményeknek, de ezeken kívül is be-be pillantottam a rendezvény programfüzetébe. Úgy gondolom, jelzi a bensőséges, jó hangulatot, hogy amikor csak beleolvastam a műsorláncba, akkor is éreztem azonnal a varázsát. Kezdetben, mint azt hiszem és tudom is, hogy sokakat meglepett a jelen lévők alkotói sokszínűsége, amit viszont már egy pár órás ottlét után a legtermészetesebben tud fogadni az ember.

Sok „jó gyakorlat”-tal ismerkedtünk minden alkalommal, ez bizonyára mindannyiunknak hasznára van akár úgy, hogy ötleteket kap, akár saját munkája értékét ismeri fel, akár igazolást nyer tevékenységében, akár másnak ad ötletet, akár az esetleges hibák vagy körülményes megoldások egyszerűbb útját ismeri fel az ember, de mindenképpen kapcsolatokat épít vagy elevenít fel. Ily módon minden cselekvő résztvevő érdekelt a 2-3 nap eseményeiben való részvételben. Igazából talán másodnapra rázódik össze a közösség, akkor már határozottan tetten érhető a közösségi állapot.

A közösségre tenném én is a hangsúlyt, meglátásom szerint elég láthatóan különválik a cselekvő résztvevők és a csak nézelődők tábora – őszintén néha kissé zavaró is a csak bámész társaság, bár a tudatommal tudom, hogy ők is ott kell legyenek, így kerek az egész.

Amit még nagyon fontosnak érzek ebben a művészeti kavalkádban, az az, hogy ebben a családias közegben találkozni más, esetleg kevésbé ismert vagy éppen kevésbé kedvelt műfajjal, egészen másként hat az emberre, sokkal közelebb kerül hozzá, sokkal könyebb megérteni és elfogadni és ez végig érzékelhető az ottlét alatt.

Konkrétan a fiatalok és a néptánc kapcsolatában fedeztem ezt fel először, majd másban is. Az itt megjelenített jó gyakorlatok lényegében minden korosztályhoz és minden tevékenységi területhez köthetők, hatása pedig kinek-kinek otthon gyűrüzik tovább szélesebb rétegek fele, így időben is, térben is továbbadható. A somlyóiak például a kezdeti megdöbbenés után egészen el voltak ragadtatva a barátságos hangulattól, a zűrzavarosnak tűnő zsongásban mégis uralkodó rendtől és máris vannak elképzeléseik, hogy adandó alkalommal miben változtatnák saját hozzáállásukat, részvételüket. Erről gondolom Sallay Károly is fog írni.

Amit kicsit hiányoltam, illetve elmúlt alkalommal úgy láttam, hogy az erődben levő kis színpad és az a lehetőség, hogy kissé szorosabb közegben, a délutáni-esti falatozás, sörözgetés, borozgatás közben került sor egy-egy előadásra, talán még jobban összehozta az embereket, könyebb volt kialakítani egy-egy beszélgetős asztalt. A csere-bere asztalnál pedig jó lenne egy kikiáltó, aki gyakrabban villant fel és hívja fel a figyelmet egy-két érdekesebb darabra és a csere-lehetőségre – lehet, hogy volt ilyen, csak én maradtam le róla (?)

Pillanatnyilag ennyit tudok mondani.

Széman Rózsa
EMKE Szilágysomlyó