Villányi László véleménye
Bizony nem fogadtunk szót Durst Gyurinak, felkészületlenül érkeztünk Komáromba.
Valahogy ez eddig is bevált, az ember hagyja, hadd vegye körül a Mediawave hangulata, hadd bukkanjanak fel az ismerős arcok, hadd sodródjunk a történésekkel. Lassan eltelik harminc év az első óta, s még nem volt olyan alkalom, amikor ne teremtődött volna valamiféle csoda.
Filmet nézve vagy zenét hallgatva, vagy barátokkal bandukolva a hajnali hídon.
Idén Hajdú Szabolcsék színháza lett az egyik kivételes élmény. Filmjeit kedvelem, tehetségét becsülöm, s most rácsodálkozhattam, egy hétköznapi szituációból, a természetes beszédmód által miként teremtődik olyan színház, ahol a humor és a tragikum egymást erősítik.
A másik csodát Hamid Drake, Szelevényi Ákos és Ajtay Péter muzsikájának köszönhetem, akik lenyűgöző kreativitással, egymásra figyeléssel improvizáltak.
Már csak az a kérdés, kik kortyolgattak abból a házi pálinkából, amit Jenőnek vittünk.