Kendó a Mediawave fesztiválon

Tóth Balázs véleménye

Kovács Feri mesterem, barátom meghívására csatlakoztam a Magony táborához a Fesztiválon. Túllépés, kilépés, transz, zene, bor, extázis...Dionüszosz...ősi...ilyen és ehhez hasonló gondolatok jöttek, amikor megérkeztem.

Japánul a KI szó atmoszférát, életenergiát, légkört és levegőt jelent. Ugyanakkor más kanjival leírva: lehetőség. Az ősi japán művek egyik írásában a következő szerepel: "Nagy lehetőség, nagy tett". Ha ezt kimondjuk, akkor jelentheti azt is, hogy: "Nagy életerő, nagy tett". Most is hallom Feri szavait: csináljuk meg a fesztivált! Szeretem magamban összekötni a dolgokat, és bevallom tetszett is az összefüggés. Teremtsünk jó légkört, hangulatot, emeljük a rezgést, az energiákat, és ha kell, akkor tudjunk nagy tetteket véghez vinni!

Nagyon foglalkoztat az, hogy hogyan lehet minél többet és többet tudni, és a tudást magamévá tenni. Föltettem a kérdést: mit tanulok, és mit tanítok a kendón keresztül? Technika, taktika, módszerek az ellenfél legyőzésére? Ez így van, de lehet ezt más aspektusból is nézni: hogyan nyissuk ki a szívünket a tanulás ösvényén haladva. Hogyan lehet a harc 'szakemberéből' harcművész? Mi a művész szerepe? Most úgy látom: a közvetítés, az átadás. Átadása vagy közvetítése valamiféle isteni rezgésnek, rezonanciának, amire aztán mindenki rá tud kapcsolódni, és tanulhatunk, haladhatunk tovább együtt az úton. Ennek számtalan művészet és cselekvés lehet a színtere: valamilyen módon kilépni a tettek mezejére a jelen pillanatot teljességében megélve.

Hatalmas önbizalmat éreztem magamban, amikor Ferivel kendózni tanítottuk az érdeklődőket, és örömmel töltött el az, hogy megmutathatom azt a tudást, amelyet eddig sikerült a magamévá tennem. Úgy gondolom értem bizonyos szinten a harc, a kard útját, de még rengeteget kell tanulnom. Mi a helyzet azonban a zenével, az agyagozással, vagy akár az étel készítésével? Ott álltam, és azt sem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele. Egyet éreztem csak, hogy akármennyire is ügyetlen legyek, érdemes foglalkozni velük, mert kapcsolódni kell! Igyekeztem a harcművészetben szerzett tapasztalataimat fölhasználni arra, hogy megpróbáljam ezeket az ösvényeket is megismerni. Japánban úgy tanítják, hogy akkor lehetsz jó, és erős vívó, ha nyitott szívvel mered magad belevetni a tapasztalásba, és mersz hibázni. Minél jobban nyitott vagy megismerni, tapasztalni, annál több rakódik le benned az évek során, annál több lehetőség és energia lesz benned. Tudsz újat előhúzni a zsebedből, tudsz válaszolni a feltett kérdésre. Nem fogynak el, vagy tovább kitartanak a válaszok. A jó szülő a végtelenségig is megválaszolja a kisgyermeke 'miért?' kérdéseit.

Az egyik kedves barátom elkezdett tanítani dobolni, és vissza kellett mennem az ősi alapokig. Éreztem, hogy leporolom a lelkem rejtett, takarításra váró zugait. Bár lehet, hogy egy művészetben elértél valamit, de ha más mesterség művelőitől tanulsz, jobb, ha nyitottan kezdőként állsz a dologhoz. Először még az ütemet sem találtam el, és éreztem, hogy kilógok a sorból. Szégyelltem is magamat. Fülemben csengnek a szavak: elmész, beállsz a sorba, vagy irányítasz! Nem föladva, a végére sikerült bizonyos alapokat magamévá tennem, és becsatlakozni a hatalmas közös muzsikálásba. Felemelő és extatikus érzés volt. Nem beszélve az éneklésről. A közös zenélés új aspektusból mutatta meg nekem azt, amit a kendón keresztül már több mint másfél évtizede tapasztalok. Ügyesen kell tanulni.

Elmondhatatlan, leírhatatlan tapasztalatok értek. Talán egy kis könyvet is lehetne írni belőlük, ezért nem is ragozom tovább. Röviden úgy tudnám jellemezni, hogy igazi ősi, talán törzsi tiszta emberi értékek ezek, amelyeket mindig is hordoztunk, és érdemes újra rájuk lelni önmagunkban! Ez egy hatalmas közös tapasztalás, amelybe ha bele merünk vágni, egy olyan hatalmas buliban teljesedhet ki, mint az idei Mediawave Együttlét is volt. Hálás vagyok a meghívásért!