Balog Józsi véleménye

(THEALTER Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója, MASZK Egyesület, Szeged)

ARRÓL ÉS AHOGY

Akinek nem volt még erődileg tapasztalata, talán meglepődhet, akárcsak én.
Van az, hogy a Duna.
Vagyis van,mert ottan hömpölyög az orr előtt, meg kiscsávók áztatják benne a bögyörőjüket.
Aztán viszont nincsen rajta további élet, aminek minden oka meg is lehet, azon kívül, hogy az élet azért nem ilyen.
Akadna vízi része.
Hiányzik egy hajó a szélben.

Akár egy várudvar.
A népek maguk is olyanok, hogy vonulnak fölsalá, italokkal, ételekkel, hangszerekkel.
A népi rasták és a rasta népek, a határon innen otthon lévők és a túli határokon otthonosak jól összekavarognak.
Ez, már maga volna a hangulat.
Éppen kisebb ez az udvar, mint amilyen nagy a monstrum, tehát éppen elég.

A belsőterekben önálló életek önállósulnak tovább, a kötelező és a spontán, a szervezett és az ad hoc arányai üdítőek.
Délután besüt a nap és mindenki elkészült azzal, amin még változtatni tud este.
Délelőtt viszont megfigyelhetőek a készülődés rítusai, test és lélek egyszerre fut a túlélésért, ami meg is jön estére.

Sok az ismerős, de sokkal kevesebb, mint az ismeretlen, akik viszont egymás ismerősei, míg mások tényleg vendégek, látogatók.
Az ismerősök és bennlakók külön kaszt, ez világos.
Az alkalmi kapcsolódók hamar bentinek érezhetik magukat és ez szuper.
Minden fesztivált a stábja mutat meg igazán, itt nagyon sok önkéntesség fonódik egybe és ez erősen hat az alkalmi vendégek hadrafoghatóságára.
Semmi kötelező, de jó volt írásvetítőket cipelni Zölddel és takarítani másnap Rampaival.

És, még kettő.
Amikor bejöttek a mozgásszínházasok a hendijükkel.
Cseh Tamás nótával és az elemi színházi ösztönnel, na, akkor gondoltam, hogy ez így szokott egy fesztiválon jönni.
A semmiből. (Tudom, hogy nem onnan, a befogadásról, sőt, a befogadásomról beszélek.)
Az egyikük pedig nem játszik, mert a nézőtéren sír.
A színház tökéletes valósága, ami metaforája is, tehát tényleg tökéletes.

Másnap délelőtt a piszoárnál egy magas fiú áll.
Földig letolva a gatyája, egy pisivel küzd, de, keményen.
Úgy beszél, oly természetesen a puszta seggével, mint a gyerekek.
Nagyokat nevetünk és megbeszélünk három Jim Carrey filmet.
Na, ez is csak itt van, hogy ennyire különbözően vagyunk pariban.
Még azt is gondoltam, hogy jó lett nekem magyarnak lenni (bármit is jelentsen nekem ez) itt, köztetek.
Ahol lennék bolond.

Köszönöm és:
1balog!