www.mediawave.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu
etnik Archív
2019. március PSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzV Aktuális program:
2019.03.22.
01020304050607080910111213141516171819202122232425262728293031

KÖZVETLEN KÉRDÉS

Név:
E-mail:
Kérdés:

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

MEDIAWAVE 2019 EGYÜTTLÉT ELŐKÉSZÜLETEI :: 1. AZ ELŐZMÉNYEKRŐL

 

A KÖZÖSSÉGI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK

ÉS PRÓBATÉTELEK RENDSZERE

  

1. AZ ELŐZMÉNYEKRŐL 

 

ELŐBESZÉD


Az utóbbi 7-8 évben (2011-ben pattant ki a szikra), a kis lépések elvét követve, egyre határozottabb lépéseket tettünk azért, hogy a MEDIAWAVE-ről TARTÓSHULLÁM-má, Fesztiválból Együttlétté átkeresztel összejöveteli formánkat, azaz egy bámészkodókból és a programot „fogyasztó” közönségből, valamint a fellépő művészekből álló sztenderd fesztiválformát, együttműködésekre alapozó, közösségi formává változtassuk, azaz közösséget építsünk, alakítsuk, formáljunk.


Személyesen úgy érzem, mert ezek most az én gondolataim, hogy az átalakulás útján jól előrehaladtunk, azt pontosan nem tudom megmondani mennyire, mert nem ismerem az út végét. Remélem, munka- és sorstársaim tovább árnyalják majd a képet saját véleményükkel. Sőt, nagyon örülnék közösségünk többi tagjának véleményformálására is.


Azt talán képletesen kimondhatjuk, hogy talán félúton járunk. Véleményem szerint a fő kérdés jelenleg az, hogy lesz-e erőnk továbblépni vagy belebukunk kísérletezésünkbe?


És akkor felvetül bennem a kérdés, milyen pozitív és negatív tapasztalatokkal járt e félút elérése? Javaslom, hogy ezen minden érdekelt gondolkodjon el, mindaz aki közösségünk tagjának érzi magát, vagy arra törekszik, hogy azzá váljon.


Járatlan utat járunk/jártunk! Számtalan hibát elkövettünk útközben, de számos pozitív tapasztalattal és jó érzéssel is gazdagodtunk, közösségileg és egyénileg is. Ezért érdemes most beszélni a továbblépések mikéntjéről!

 

Közben személyesen a lassú, fokozatos háttérbevonuláson gondolkodom, mivel úgy érzem, hogy e formában mögöttem lévő közel harminc, de egyébként önkéntes kultúrmunkásként (ma már inkább közösséggyűjtőnek gondolom magam) több mint 40 év azt mondatja velem, hogy ”elég volt”! Persze nem volt elég, tán sosem elég! Ahhoz azonban összegyűlt bennem elégséges, sőt bőséges tapasztalat, hogy mint minden tartós folyamatban, jelen lépcsőfokunkon, határozottan végre kell hajtanunk egy megújulási lépést. Ebben még aktív szerepet szándékozok játszani, de a továbbiakban inkább csak tanácsadóként szeretném segíteni tetterős fiataljaink tevékenységét. Egyre kevesebb munkavégzéssel és egyre több okoskodással, azaz tanácsadással. Mindig irigyeltem a tanácsadókat, nekik elég volt csak beszélni, nekem mindig meg kellett valósítani a kigondolt dolgokat. Ezért talán nekem is kijár ennyi, levezetésként. (hj - Hartyándi Jenő)

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De visszatérve a jelen állapothoz, véleményem szerint, ha nem lendítjük tovább megkezdett közösségépítő folyamatunkat, nem próbálunk egy magasabb fokozatra lépni, félő, hogy beáll, megmerevedik az. És ez minden fejlődés halála. Ne feledjük, hogy a dinoszauruszok is kihaltak…

 

 

MI AZ, AMI JÓ IRÁNYBA HALAD?


A hangulat, a közösségi létben való lubickolás jól érzékelhetően erős hullámokat ver közösségünk tagjaiban. Lelkükben és tevékenységükben. Mindez kapcsolatteremtésük, közös munkálkodásuk felfokozott jellegében ölt testet. Mi szervezők, akik tevékenységének többségét – sajnos – a munkavégzés tölti ki, éppen kicsit kívülálló, terelgető üzemmódunkból adódóan jól érzékeljük mindezt és jó érzéssel tölt el bennünket. De...

 

Nagyon jó érezni, hogy van értelme munkánknak. Kevésbé jó az, és itt átlépek a következő pont felvezetésébe, hogy mi szervezők mindezt nem tudjuk megfelelő szinten élvezni, mert a közösség tagjainak többsége még mindig szolgáltató személyként tekint ránk és rengeteg olyan feladatot akar megoldatni velünk, ami kis odafigyeléssel, többségében magától is megoldódna: Pl. nem láttad a Bélát? (ki az a Béla?), leraktam valahová a szemüvegem, nem keresnéd meg?, stb. És ezek csak a cizellált formák. (Csak zárójelesen jegyzem meg, biztos így kell ennek lenni? Nem lehetne elérni egy új lépcsőfokon, hogy nekünk is jusson a jóból? És a közösség tagjai nem szolgákkal oldassák meg a közösségi tevékenység közben felmerülő gondokat, hanem inkább fejlesszék megoldó készletüket, a nagyobb problémák előállta esetén kérjék a közösség tagjainak segítségét (nem első reakciókán a szolga szerepben lévő szervezőkét). (hj)

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MI AZ, AMI ROSSZ IRÁNYBA HALAD?


Szerencsére a többség jól értelmezi a közösségé válás folyamatát, legfeljebb nem azonos szinten áll a belekerülés folyamatában. De ez így természetes!


nem érteni vagy félreérteni...

 

De vannak, akik nem értik vagy félreértik a közösségi munkálkodásban lévő előnyöket. Netán a maguk hasznára próbálják fordítani. Jó, vagy netán rossz példa erre a közösség étkezés több éve tartó bevezetésének kísérlete, amelyben számtalan pozitív és negatív megnyilvánulást hozott elő. Vannak, szerencsére a többség, aki a mi megalapozó betétünk mellett sokat tesz bele, munkát, nyersanyagot, ha kell anyagiakat, és persze kedvességet, jó hangulatot. De sajnos vannak olyanok, akik mindezen pozitív folyamatot elsősorban kihasználják, közétkeztetésként, a szervezők ingyenes ételosztogatásaként fogják fel. Pedig egyértelműen nem ez a célunk! Sőt! Ellenben jól ismerjük a közös ételkészítés közösségfejlesztő erejét, azért tartunk ki e módszer mellett. Ezért örömködünk a módszerben, másrészt kínlódunk is vele, látva a visszaélések sorát.


A negatív megnyilvánulásokat látva (pl. én miért nem kaphatok belőle, amikor a másik is kap? – nem látva, hogy az a bizonyos másik mit rakott bele az ételkészítésbe – munkát, nyersanyagot, anyagiakat, de citálhatnék ennél extrémebb példák is).

 

Ilyenkor eszem jut, hogy talán jobb lenne felhagyni eme kísérletezéssel. Nekünk szervezőknek sokkal egyszerűbb dolgunk lenne. Mindenki megvenné piaci áron a vállalkozóktól, amire vágyik, aztán béke lenne. Igaz egy fontos közösségépítő tényezőt elvesztenénk ezzel. De közben azt is pontosan tudjuk, mi szervezők már a bőrünkön érzékeljük, hogy egy támogatáshiányosabb világ felé közelgünk, és egyre nehezebb lesz belerakni a közösségi jóérzés működésébe, fenntartásába (már az idén is) azt a pluszt, amely pótolja az előbb említett és még elhallgatott negatív jelenségeket. (hj)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

közösségi önfentartás...

 

Ugyanakkor tevékenységünk egyértelmű iránya a közösségi önfenntartás felé való haladás, és közösségünk tagjait is erre biztatnánk, még ha ez ma elméleti, ideákkal teljes gondolkodásnak tűnik is. Ugyanakkor nem árt szembesülnünk az „állami csecstől” való erőteljes függésünk káros mivoltával, amely csökkentése jövőbemutató, távlatos cél lehet mindenki számára. Mert e függés csak rövidtávú előnyök elérést teszi lehetővé és a kifejhető lé mennyisége is erősen változó, ma erősen apadó jelleget mutat.

 

Sokak nem tudják, de második nagy háború előtt Magyarország és persze Európa nagy része tele volt kulturális és közösségi jóérzés segítésére létrehozott szervezetekkel, egyletekkel, körökkel. Nagyon fontos jellemzőjük volt, hogy függetlenek voltak. Közösségük kulturális, szórakozási és sportolási vágyait (koncert, színház, bál, sportverseny) tagjaik anyagi hozzájárulásából, egyéb bevételeikből elégítették ki. Azokban az időkben nem létezett állami csecs, de ennek ellenére e közösségi szervezeteknek székhelyek, székházak építésére is volt anyagi ereje. Majd minden településen ma is áll több olyan, általában jellegzetes és építészetileg érdekes épület (iparoskör, gazdakör épülete), amely ezen közösségek emlékét őrzi.
Ezeket a jól működő, de független közösségi szervezkedéseket szüntette meg, épületeiket államosította – talán egyik legnagyobb bűneként - a szocializmus. És helyette, ennek pótlásaként kezdett pénzt osztogatni az állam, és épített művelődési házakat, hogy ellenőrzötten tudja tartani a kikerülhetetlen közösségi működést. Mindez működés mit sem változott a rendszerváltás után sem. Az állami csecs időszakosan szophatóvá válik. (hj)

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Úgyhogy ha eme történelmi előzményességet/távlatosságot akarjuk látni közös tevékenységünkben, akkor mi most egy természetes, hagyományos közösséget próbálunk rekonstruálni. Az állami csecs segítségével. Nagy kérdés, meddig tehető mindez!!!
 

Hartyándi Jenő

 

(folytatás a következő felyezetben - a véleményeket, hozzászólásokat a hartyandi@gmail.com-ra várjuk és ide felhelyezzük, fotót és videót is lehet esetlegesen mellékelni hozzá)

Ossza meg ismerőseivel:
KERESŐ


      
KIEMELT HÍREK
TAGSÁGOK
MAGYAR FESZTIVÁL SZÖVETSÉG

A MEDIAWAVE

Kiváló Minősítésű Magyar Fesztivál

 

A MEDIAWAVE Minősített

Európai Fesztivál

PARTNER OLDALAK

 

 

 

 

SZABADOS MUSIC

DIRECTORY

 


Kártyás fizetés szolgáltatója
Elfogadott kártyák