www.mediawave.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu

 


 

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

30. KIADÁS

2020. április 28-május 2.

 

 

 

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

30. KIADÁS

2020. április 28-május 2.

 


 

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

30. KIADÁS

2020. április 28-május 2.

 

 

 

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

30. KIADÁS

2020. április 28-május 2.

etnik Archív
2019. szeptember VHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVH Aktuális program:
2019.09.23.
010203040506070809101112131415161718192021222324252627282930

KÖZVETLEN KÉRDÉS

Név:
E-mail:
Kérdés:

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

MEDIAWAVE ARCHÍVUM (1991-2019) :: 2019 :: MEDIAWAVE 2019 EGYÜTTLÉT ELŐKÉSZÜLETEI :: 7. KÖZÖSSÉGI TÁMOGATÁSI RENDSZER KÍSÉRLETI BEVEZETÉSE

KÖZÖSSÉGI TÁMOGATÁSI RENDSZER KÍSÉRLETI BEVEZETÉSE
önkéntes adomány és támogatói jegyrendszer

EGYFAJTA KÖZÖSSÉGI ELŐTAKARÉKOSSÁGKÉNT IS FELFOGHATÓ

Feltétlen juss el a vége felé található számtnai feladványig!

 

Az együttlét felé klasszikus nézőként közeledők a belépőjegy kifizetésével róják le hozzájárulásukat az Együttlét egyensúlynak fenntartásához. Cserébe kapnak érte programokat. Azt egyénenként döntik el, hogy a cserearány megéri-e nekik vagy sem. Ez a fesztiválszisztéma lényege.


Együttlétünk a lassan zajló átmeneti folyamat okán ugyan még őrzi magában eme szolgáltatás alapú fesztivál elemet, azaz fogad nézőket, de az évek óta kis lépésekben előre haladó törekvésünk, immár gyakorlatunk, a közösségi működés visszatanításának ideája, úgy érezzük, lassacskán gyümölcsöző szakaszába lép. Úgyhogy szükséges beszélnünk eme folyamat folytatásának fenntarthatóságáról, az együttlét gazdasági hátteréről.


A fesztiválformával ellentétben, Együttlétünk évek óta tartó gyakorlata az, hogy a közösségi működésben résztvevők esetében eltekintünk a belépőjegy fizetésétől. Egyszerűen azért, mert e visszatanítási folyamat első szakaszában az volt az elsődleges cél, hogy megmutassuk, megszerettessük, élvezhetővé tegyük a közösségben létezés, egy új közösségi ünnepforma létrehozásának ideáját. Aminek rövid lényege, hogy mindenki tegyen bele valamit, lehetőségei függvényében. Munkát, alap vagy nyersanyagot, művészeti vagy kézműves tevékenységet, hogy közös jóérzéseink kialakulása mind magasabb szinten tudjon megvalósulni. Eme folyamat szépen alakult, fejlődött az évek során és sokan, talán a régebb óta bennünk lévők, együttműködők többség megértette és nemcsak megértette, hanem élvezte is a közösen létrehozott élmény sokféle és sokszínű eredményét. Azért azt gondolom, hogy e közösségépítő, közösségi működést visszatanító kísérletünk első szakasza sikerrel lezártnak tekinthető.


De mint minden kísérlet, amely sokféle bábáskodással, háttérsegítéssel van körülvéve könnyen meg is bicsakolhat, ha a kísérlet által felmutatott előny, jelen esetben a közösségi lét élvezetének nem minden fázisa látszik jól minden résztvevő számára. Esetleg tévhitek veszik körül.


A második szakasz is rejt számos buktatót, mert az ebben elérendő végső cél az, hogy a kísérleti közösségi szerveződésünk „természetes közösség”-gé tudjon válni. Mit is értek természetes közösségen? A nem túl bonyolult, sőt leegyszerűsített válasz az, hogy egy olyan közösségi működést, amely az önfenntartó működés felé halad, mert tagjai megértik, hogy csak saját, megfelelő szintű „betét”-jeik hatására tud a közösség stabilan, önállóan, mondhatni „természetesen” működni. A „betét” sokféle lehet: munka, szolgáltatás, de akár pénzügyi hozzájárulás, tagdíj.


Sokan valószínű úgy gondolják, hogy már ma is így van Együttlétünk esetében, mert tényleg sokan sok mindent raknak bele, de azért elkell árulnom, hogy a keretfeltételek biztosító szervezetünk támogatásgyűjtő tevékenysége nélkül még nagyon messze állnánk az egyensúlyi állapottól. Az első kísérleti szakasz lyukait, azt nem hangoztatva, a Mediawave Alapítvány tömögette be, többségében állami pályázatokból. De hogy a jelenleg illúziónak tűnő, önfenntartó közösségi ünnep létrehozása mennyire nem az álmok világába tartozik, az olvassa el keretes írásom a magyar „természetes közösségek”történetéről. Ami röviden azt jelenti, hogyha egyszer a magyar társadalom ki tudta termelni magából – tömegével – a természetes közösségeket, hangsúlyozom sokkal rosszabb gazdasági körülmények között, akkor talán ma sem lehetetlen! Csak akarni kell és tudatosan, lépésről lépésre végig kell vinni az oda vivő folyamatokat, leküzdve, betömve az úton járva folyamatosan felbukkanó nehézségeket, kátyúkat és a szkeptikusok szokásos ellendumáit: „Ma ezt nem lehet megcsinálni!”


Egykor – nem is annyitra régen, a II. Világháború előtt – Magyarország is tele volt természetes közösségekkel. A legkisebb falvaktól a fővárosig rengeteg egylet, társaság, kör, egyesület, klub, kaláka, fonó működött, szerveződött öntevékenyen, legtöbbjük szakmai, sport vagy szellemi alapon. Ezek körök mind azzal a céllal jöttek létre, hogy a benne lévők közösen jól érezzék magukat. Közösen szervezzék meg szórakozásukat, művelődésüket, sportolásukat, lelki életüket. Egy erősen kihangsúlyozandó elem mindebben, hogy mindezt a saját költségükre tették!!!


Erre valószínű többen felkapják a fejüket. Hát nem az önkormányzat vagy az állam támogatta őket? Bizony nem és ez ma is így van Európa nyugati felében, mert ott a mi régiónkat tartósan sújtó szocializmus első lépésével nem tette lehetetlenné e független szervezetek létezését. De a szocialista vezetés is hamarosan rájött, hogy a nép kezelésére szükség van valamilyen közösségi terepre, persze jól ellenőrzötten. Ekkor hozták létre a kultúr és művelődési házak rendszerét. És mivel ezek nem kezdtek el automatikusan működni, hát az állam és az önkormányzatnak bele kellett tennie a pénzét.


Azóta tart az „állami csecs”-ből támogatott közösségi formánk, amelyet többféleképpen hívtak – népművelés, közművelődés, stb. - és ugyan több deformáción átment, de senkinek sem jutott eszébe, a rendszerváltás után sem, hogy visszatérjünk az eredeti formához. Természetesen érthető ez, sokkal kényelmesebb és olcsóbb az állami csecs szopogatása, mint a saját erő bevitele a közösbe.

 

Közösség visszaépítő „tanfolyamunk” második szakasza elsősorban arról kell, hogy szóljon, hogy a kulturális támogatások megmaradó verzióit felhasználva, most már tudatosabban törekedjünk az önfenntartó állapot elérése felé. Én a kis lépések módszerében hiszek, ezért most is azt javaslom, hogy 2019-ban tegyünk tudatossá egy olyan mindenki által használt költségelemet, amely meglétét közösségünk tagjainak többsége valószínűleg automatikusan meglévőnek vette. Hogy mennyire nem, álljon itt egy kis számtan feladvány:


A zuhanykonténer bérlése, szállítással és telepítéssel együtt közel 1 millió forint. Az elhasznált víz és a szennyvíz díj további pár százezer forint. Kb. 300-an használjuk. Ebből könnyen kiszámolható, hogy egy főre kb. 4.000.-Ft közös költség esik az Együttlét alatt.


Az önfenntartásra való törekvés jegyében, elsőre próbáljuk meg higiéniánk, tisztálkodásunk és emberi alapszükségleteink (WC) elvégzésének költségeit közösen összedobni. Hiszen ezeket biztos mindenki használja közülünk. Tegyük ezt elsőre, az idén önkéntesen, adomány alapon vagy támogatói jegy vásárlásával. Aztán meglátjuk, hogy ebben a formában milyen mértékben térülnek a szükséges kiadások. Ha nagyrészt, akkor boldogak lehetünk, hogy kezd tudatosodni közösségi ünnepünk gazdasági háttere is.


Ha kisebb részt, akkor kénytelenek leszünk jövőre ezt az összeget és esetleg más költségelemeket is részvételi díj, vagy szállásköltség hozzájárulás címén érvényesíteni közösségünk tagjai felé, az egyenlőség alapú költségvállalás szellemében.

 

 

Hartyándi Jenő
főszervező
 

KERESŐ


      
KIEMELT HÍREK
TAGSÁGOK
MAGYAR FESZTIVÁL SZÖVETSÉG

A MEDIAWAVE

Kiváló Minősítésű Magyar Fesztivál

 

A MEDIAWAVE Minősített

Európai Fesztivál

PARTNER OLDALAK

 

 

 

 

SZABADOS MUSIC

DIRECTORY

 


Kártyás fizetés szolgáltatója
Elfogadott kártyák