A Técsői banda mögött elmerengve (Mediawave záróbuli, Ravazd, 2006)

KÉMERI ATTILA

újságíró, webformáló

(Szeged)

véleménye

Nem szabad kihagynom. Már előre zsong bennem a velő, hogy van egy „fesztivál”, ami átvágta azt a gordiuszi csomót, amibe minden fesztivál belebotlik előbb-utóbb. Hogy fesztivállétük delelőjén dönteni kell a kommersz sötét erdejébe vonulás és a csendes kimúlás közt. Hogy akkor építsünk aquaparkos vellnessz-tábort világsztárokkal, vagy hagyjuk beszántani a helyszínt. Monstrummá válás vagy halál, írták zászlajukra mások. És itt jön az, amikor felvázolom, hogy én a Mediawave-vel együtt érek legszebb férfikorba: mert ha visszanézem a MW „fejlődési ívét” meg az én későn érő „karrier-vonalamat” – szerencsésen hosszú kamaszkorunkat –, jó kis párhuzamost látok (találkozunk is majd az euklidészi végtelenben, ami ugye a nemeuklidésziben a sarkpont – köszi, Bolyai és Lobacsevszkij). Miszerint kis, családi, egyszerre átölelhető méretből évek alatt felnőni, kilencnapos monstre programsorral tarolni, belepni egy egész várost, sőt gyakorlatilag Közép-Európát. Aztán ezt a nagy levegőt szép lassan kiengedni, a nagy mellényt levetni. A monstreséget másra hagyni, visszavenni a méretekből, újra a meghitt közelségekkel csábító mennyiséget markolni, tálalni. Az évek múltával vidékre, aztán mégvidékebbre, a természeti környezetbe való visszatéréssel operálni, lassú vizekben mártózni. Győrből Szombathelyre, majd Komáromba költözni, most meg Kiscsősz, Mindszentkálla kék levegőjét élni. Ugyanezt az ívet látom saját CV-mben: évtizedek távlatában barkácsoltam nagyfesztiválon, a Szigeten sajtóztam valamikor, aztán egyre kisebb települések fesztivál-taligáit tologattam: Budapest után lett Győr meg Szeged, Komárom és Zenta, aztán Nyírbátor is, mostanában meg az őszibarack-illatú Szatymaz. Ha ezt az ívet – az „érdemes” egzisztenciáknak ez nyilván csak görbe - extrapolálom, akkor még pár évtized, és csinálok egy remetefesztivált. Egyszemélyben egyedül. De így lesz ez mindannyiunknál. Előbb. Utóbb.

 Kása Béla kiállítása mögött (Mediawave 2018)

Nagyszínpad? Faszt, legfeljebb pódium – szólt ki az egészséges életösztönre figyelő a zenész a függőágyból, amikor egy agilis menedzser megpróbálta, „befuttatni”.

Mint háttértartó Miquéu Montanaro & Aude Vuillemin performance-ben

(Mediawave 2018)

Hát ezért csíplek én benneteket, mert ti sem lettetek suvickolt befutó lovak, inkább szikár, kitartó, szabad musztángok. Ugye találkozunk április végén? Addig is örülök, nektek és veletek, ölelés és hála, respektív puszi a MW minden emberének, emberlányának!

Az akváriumban (Mediawave'95)