1985. február 1-én jöttem Győrbe és kezdtem az Ifjúsági Házban, a Petőfiben dolgozni.
A szombathelyi főiskola magyar-népművelés szakán végeztem, ott már a Török Gábor vezette erős filmes kurzust választottam saját területemnek, mert mindennél jobban, szenvedélyesen szeretem/szerettem a mozgóképet.
A Győri Amatőrfilm Stúdiót ekkor már dr.Haffner Szabolcs vezette, de ott voltak a fiatalok, Hartyándi Jenő, Hadarics Gábor, Kocsis Tibi, Újvári Sanyi, Nagy Péter. Néztem a kisfilmjeiket, elemeztünk, beszélgettünk éjszakákon át.
Mihamarabb filmklubot akartam indítani, de a szombathelyi főiskola relatíve szabad szellemétől messze volt a győri közeg. A moziüzemi vállalat igazgatónője, Lengyel Veronika mégis támogatta a filmklub indítását. 1986-ban együtt mentünk a filmszemlére, ahol a Kongresszusi Központban mi is alapítói lettünk a független szervezetként megalakuló Filmklubok Országos Szövetségének. Az elnök Sára Sándor lett, neves rendezők, kritikusok, tanárok álltak a szervezet mellett. Tagként sok támogatást kaptam tőlük a későbbiekben és ez a szervezet jelölt 1990-től hat egymást követő évben az alakuló Mozgókép Alapítvány egyik szakkollégiuma elnökének.
Antré
Az első filmsorozatomban: BBS 1961-1986 címmel legalább három betiltott film és két a megyéből kitiltott alkotó szerepelt, de akkor már létezett a minisztériumi engedély kategóriája zártkörű vetítések esetére, amit megszereztem.
BBS sorozat 1986.
A megnyitóra Durst Györgyöt, a BBS akkori vezetőjét hívtam meg, hozott nekem katalógusokat a stúdió filmjeiről, ezek az internet nélküli világban (???) hatalmas kincsnek számítottak. Ma is megvannak! Ez a sorozat elég ütős volt, odavonzotta a győri másként gondolkodókat, a filmeseket, fotósokat, a főiskolásokat és akkor még a ballonkabátosokat is. Retorzió nem volt, hiszen engedéllyel vetítettünk, de figyelem igen.
Nagyon sok filmklub sorozatot szerveztem azokban az években az Ifiházban, a Rába mozi és a Vörös Csillag mozi kistermében, a műszaki főiskola előadójában, majd a tanítóképző főiskolán. Francia új hullám, olasz neorealizmus, dühöngő ifjúság, Jeles András, Bódy Gábor filmjei. Andrzej Wajda A vasember című engedéllyel vetíthető filmjét a Rába gyárban dolgozó egyik vendégmunkás fordította és hangalámondta, hogy érthessük. Fontos időszak volt számunkra, egyfajta edukáció, hiszen ezeket a filmtörténeti darabokat nem lehetett máshol látni! Nem ment a tv-ben, nem volt meg VHS-en, DVD-n. Nem lehetett sehonnan letölteni Tudom, hogy ezt nehéz elképzelni, de így volt. Klasszikus filmklubként működtünk, voltak bevezető gondolatok, utána beszélgetések, elemzések, meghívott előadók.
A filmklubok és a független filmesek törekvései egymást erősítették, erős vizuális, kulturális szövetet alkotva Győrben.
1986-os katalógus címlap
Díjnyertes Amatőrfilmek VI. Nemzetközi Fesztiválja 1986.10. 9-13.
Ez az esemény egy tiszteletreméltó, a szocialista országok delegációinak megjelenésével színesített kirakatrendezvény volt leginkább. Bár pont 1986-ban már megjelent az olasz, a svájci, a spanyol, a francia, a japán és az argentin amatőrfilm is.
A Petőfiben az én feladatom volt a rendezvény szervezése, karöltve a filmstúdióval. Életem első nemzetközi nagyrendezvénye volt, ugrás a mélyvízbe.
Az esemény és az én szerencsém nem volt más, mint egy szeretett és tiszteletreméltó ember, Haffner Szabolcs, a filmstúdió vezetője, aki bölcsességével, előrelátásával, tapasztalataival és türelmével támogatott a munkában. Biztonságot adott, segített, jelen volt. Örökké hálás vagyok neki ezért!
A fesztiválon nagy volt a protokoll, fogadások, smúzolás, de már, ahogy Jenő írta, a fiatal filmesek is részt vettek, figyeltek, érdeklődtek, nézték a vetítéseket. Nem volt balhé, volt táncikálás, eszem, iszom, a városi és megyei tanács elégedett volt. Van egy fotósorozat a hangulatról, igazi retró! Hadarics Gábor készítette.
Buglya Sándor köszöntője
Kiáltvány, Fábián László
Kovács Róbert írása
Még egy fontos momentuma van az én életemnek, ami az lesz a Mediawave-nek is.
Színművészeti Főiskola
1988-ban elindított a Színművészeti Főiskola egy mozgóképelméleti posztgraduális képzést, amire felvételt nyertem. Szabó István lett az osztályfőnökünk, Gazdag Gyula volt a tanszékvezetőnk, együtt jártunk a rendező, operatőr szakosokkal, dokumentumfilmesekkel, csak mi elméletet hallgattunk. Innen tudtam bekapcsolódni a magyar filmes élet eseményeibe, kerültem kapcsolatba rendezőkkel, gyártásvezetőkkel, újságírókkal, tévésekkel, rádiósokkal, mozisokkal, forgalmazókkal.
Ezt a szakot az akkori filmfőigazgató, Kőhalmi Ferenc ambicionálta, ő felvételiztetett és tanított is minket.
1990 a győri intézményi életet is zavarba hozta, a tanácsok önkormányzattá alakultak, leginkább ugyanazokkal a szereplőkkel a fedélzeten. Így volt ez a kulturális területen is és nagy volt a tanács-talanság (hú de rossz szóvicc, bocsánat). A Vizuális Műhelyben folyó ötletelés eredménye lett, hogy folytassuk a nemzetközi fesztivál hagyományát, de már lehet nyitott, szabad, cenzúra nélküli, olyan, amilyet mi szeretnénk. Csináljuk függetlenként, de nincs eszközünk, helyünk! Nem voltak még pályázatok, a civil szféra épp csak épülgetett. Viszont az intézmények is akartak valamit, ami új, sikeres, érvényes, más. Ismertük egymást a vezetőkkel, a mozival, a Petőfivel, az önkormányzattal. Lengyel Veronika mellénk állt, a Petőfi, Scherer Józseffel szintén csak pénzt kellett szereznünk hozzá, azzal nem tudtak beszállni. Tóth Tamással (az örök harcostárssal, a legmegbízhatóbb kollégával) közreműködve készítettünk egy költségvetést, 400 000 Ft kellene.
Pénz a minisztériumban van, Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató osztja el. Gondoltam megpróbálom. Mint tanítványa bejelentkeztem, a szokásos reggel fél hétre kaptam időpontot, mindig erre hívta a filmeseket. Végighallgatott, aztán megkérdezte, mennyi kell, Erzsike, négyszázezer mondtam, rendben, mondta és én kiszédültem az ajtón. Megvan! Csinálhatjuk!
Kezdődik a Fesztivál - Mediawave 1991
Akkor teljesen szokatlan módon, járatlan úton indultunk a szervezőkkel: két civil szervezet, a Győri Vizuális Műhely és a Győri Amatőr Filmstúdió, az Ifjúsági Ház, a Megyei Önkormányzat és a Megyei Moziüzemi Vállalat. Rám várt a feladat, hogy koordináljam az együttműködést, amihez bírtam minden szereplő bizalmát, ez ma is jó érzéssel tölt el és a dolog működött.
Mi legyen, milyen legyen?
A mozgókép önmagában is összművészet, természetes volt számomra, hogy ilyen programingot csináljunk. Izgalmas installációk, fotókiállítások, színház, mozgás színház és a Jenő által legjobban ismert jazz. Performanszok, műfaji határok nélküli produkciók, önkifejezési kísérletek, minden belefért. A fesztivál maga pedig a mi performanszunk volt, a saját útkeresésünk.
Mindent csináltunk és mindent mi csináltunk
A hőskorokra jellemzően maroknyi csapatunk óriási erőbedobással dolgozott, széket vinni, falat festeni, katalógust szerkeszteni, műsort vezetni, háziasszonynak, sajtósnak, marketingesnek lenni, fogadni, köszönteni, lecsillapítani, fellelkesíteni, ezeket imádtam, nem voltam fáradt, pedig alig aludtunk, feltöltött a hangulat, a tett, a résztvevők, a közönség. Csak azokat a válltöméses ruhákat feledném
Az ELSŐ. Lehet, hogy hülyeség ma már ilyet mondani, ezt számba venni, de ezek tények és én büszke vagyok rájuk.
Miben voltunk elsők 1990 után:
- az első nemzetközi, összművészeti fesztivál voltunk,
- az első civil, független szervezet által kezdeményezett, rendezett esemény,
- az első független nemzetközi filmfesztivál voltunk,
- az első esemény, ami megmozgatta a győri éttermeket, szállodákat, vállalatokat, akik támogattak és magukénak érezték a fesztivált,
- elsőként hívtuk a keleti és a nyugati kultúrát egy találkozási pontra, hogy megnézzük ki mit hoz, ki mit mond, miről gondolkodik, hogyan tudja megvalósítani,
- vonzerő és lehetőség lettünk a határon túl élő alkotóknak, művészeknek, gondolkodóknak.
A fesztivál fejlődése további innovációra sarkallt minket, de ezeket, majd a kronológia szerint hozom elő.
Apropó kulturális innováció! Itt is dobogós helyünk lehetne.
Ezt elfogultság nélkül mondom. Sosem állt le a fesztivál, nem lett rutin, mindig változnia kellett vagy alkalmazkodni az új lehetőségekhez vagy lehetetlenségekhez, megtermékenyítőleg hatott másokra, más országokban, más városokban lett franchise. Teret adott, közösséget épített és közösségeket inspirált. Dokumentált és archívumot nyitott, kisebbségeket karolt fel, képzett, tanított, műhelyeket működtetett. Világot járt, kulturális misszióként vitte a magyar kultúrát, hozta, gyűjtötte a másokét. Tematikus filmprogramjai egyedülálló módon tükrözik az elmúlt három évtized társadalmi, politikai, közéleti és művészeti felvetéseit. Volt focicsapata és kerekasztala. Kinyitotta a győri Zsinagógát és mozit avatott Kusturicával, kastélypadláson húzta Lajkó Félix és egy lőtéren zongorázott Szabados György Novákpusztán…és ez még csak az eleje…
Alkalmi italmérési engedély
Amikor az én személyes felelősségem mellett ihatott a kedves közönség
*****
Innen jött a madarunk - innen választottuk a jelképünket anno
*****
Zsinagóga vita
A várossal való számtalan konfliktus egyike volt a Zsinagóga és a köztársasági elnök látogatása 1997.
Két görög filmes műhelyvezető is lesz idén a Passport Controll - Nyári Berek Művészeti Műhelyek és Közösségi Együttléten. Karina Logothetis filmrendező és Vasilis Zlatanos sound designer idén elnyerték a legeredetibb kisjátékfilm díját a 33. alkalommal megrendezett Mediawave Filmszemlén, a Kavics (er. Pebble) című filmmel.
Május végén (május 26-28) jön a következő idei Mediawave fokozat Pünkösdi improvizációk címmel, amely a "klasszikus" Mediawave jazz, színházi, táncos és közösségi vonalát szándékozik feleleveníteni a ravazdi Őrhegy udvarházban. A program ide kattintva érhető el.