BARCSIK GÉZA

képzőművész, designer

Wikipédia életrajz

(Solymár)

XXX. Mediawave BG

1991-ben állítottam ki először munkáimat Győrben az Iparművészeti Főiskolai diplomám után, és a mesterképzős diplomavédésem előtt. Csak most tudtam meg Jenőtől, hogy ez volt a legelső Mediawave Fesztivál. Ha jól emlékszem, Lois Viktorral egy nyitott platós teherautóval vagy zárt kisbusszal utaztunk le Győrbe. Ő Szentendréről érkezett a zenélő ipari szobraival és útközben beugrott Solymárra, hogy bepakoljuk a Vágtázó Halottkémek koncertjeihez készített díszletelemeimet.

Barcsik Géza kiállítása Lőrinszky Attila nyitózenéjére

A megnyitón Lőrinszky Attila nagybőgős, Szabados György MAKUZ zenekarának oszlopos tagja, Binder Károly és Dresch Mihály egykori duópartnere és a VHK vendégzenésze játszott fantasztikus szólódarabot.

Barcsik Géza az első fesztiválon (1991, videóból kivágott fotó)

a  háttérben Hartyándi Jenő szervező és Nagy Péter fotográfus

Én Győrben születtem és a Révai Miklós Gimnáziumban érettségiztem biológia tagozaton, a legendás dr. Bokor Péter tanár úr utolsó győri osztályaként. Nagyon örültem a Petőfi Sándor Művelődési Ház meghívásának, mert ezer szállal kötődtem Hartyándi Jenőék kulturális ügyeihez. Már a legendás – Jenőék szervezte - győri jazzkoncertek beindulása előtt is rendszeresen jártam a nagyon jó progreszív zenei koncertekre (Mini, East, Panta Rhei, Generál, Supergroup...), de a revelatív élmény Anthony Braxton fellépése volt Szabados György triójának koncertje után, éjféli kezdéssel.

Anthony Braxton (USA) - Szabados György és Vajda Sándor

(Győr, Ifjúsági Ház, 1982 - a legendás Nemzetközi Jazzkoncert-sorozat első állomása)

Innentől a győri jazzkoncertek zenei színvonala olyan magas mércét jelentett, ami nagyban meghatározták zenei érdeklődésemet. Roscoe Mitchell több formációjával is fellépett itt, testközelbe hozva a chicagoi jazz óriásait, de a magyar, új utakat nyitó jazzgenerációt is itt ismerhettem meg. Szabados György, Binder Károly, Dresch Mihály, Grencsó István, Benkő Róbert, Baló István, Lőrinszky Attila, Vaskó Zsolt... és még sorolhatnám az azóta nagy életművet teremtő zenészeket. A meghívott lengyel, orosz, román, cseh, szlovák művészek itt kapcsolódhattak a közönséggel együtt a nemzetközi körforgásba a győri szervező brigád áldozatos munkája miatt egy vasfüggöny mögötti zárt, de már gyengülő diktatúrában.

Az érettségi után 1982-től a budapesti Kirakatrendező- és Deköratőrképző Iskolába járva, már Jenő kérésére elkezdtem az általa szerkesztett, a lengyel Jazz Forum mintájára megszülető, legendás hiánypótló kiadvány a Jazz Studium tervezésébe és nyomdai előkészítésébe. Ingázva Győr és Budapest között elsőkézből kaptam az információkat és kéziratokat, amiket az akkori analóg világban gépelt, kézzel írt és néha ólomszedett szövegekkel szerkesztettem be a némileg szamizdat füzetekbe. Jenőék a szabadság kis köreit építették a nagyon magas szakmai színvonalú publikációkkal és észrevétlenül épült az autonóm személyek laza, de jazz-szeretetük miatt erős szövetsége.

A főiskola alatt már tervezhettem lemezborítókat is, így első munkám lehetett a Dresch Quartet Sóhajkeserű című albumának borítótervezése, Grencsó Isván szép fotójának felhasználásával. Általános iskolás korom óta fotózom is, így elég szép archívumom van izgalmas koncertfotókból. Fotóztam a győri koncerteken is, de sajnos ott ritkábban, mert jobb gépet csak Pestre kerülésemkor kaptam szüleimtől. De van sok érdekes fotóm a Debreceni Jazznapok és a 83-as, katonai szükségállapotban megrendezett varsói Jazz Jamboree-ról is. 

A fotókat mindig alapanyagként készítettem grafikák, festmények megvalósításához. Szerettem volna például egy jazz naptárat 12 grafikával, amiből két szenes ceruzarajz el is készült Anthony Braxton és Nana Vaconcelos főszereplésével.

De aztán más, sürgősebb – és éppen akkor fontosabb – munkák megszakították ezt a sorozatot is. De az Iparművészeti Főiskolai diplomamunkám is ehhez a zenei világhoz kapcsolódik. Adyton névvel, aminek használatához Szabados György rendkívül kedvesen és örömmel hozzájárult, egy akkor még fiktív lemezkiadó arculattervét és kiadványainak borítóit készítettem el. Szabados György, Dresch Quartet, Lőrinszky Attila, Vágtázó Halottkémek és a fiktív Dharma együttesnek készült borító. Ezekről a munkáimról Jenő kérésére írtam a Jazz Studium egyik számába is. (Az írás ide kattintva érhető el - Jazz Studium No.15 (1989): Adyton - Közép-Kelet-Európa-i értékmentő zenék lemezkiadója, 41-47 oldal)

Nem szeretnék nagyon hosszan írni, de megtisztelő volt, hogy én tervezhettem és tördelhettem 1997-ben a győri jazzéletet dokumentáló REPEDÉSEK – Valami jazz Győrőtt című Mediawave kiadványt (címre kattintva érhető el), ami nagyon kerek és gazdag képet ad erről a korszakról.

A másik kiadvány, ami nagy és nagyon szép munka volt, sok száz fotót és cikket tartalmazó dokumentumgyűjtemény, amit a Mediawave Fesztivál 10 éves jubileumára jelentettek meg, a „Csak a szépre emlékezem...” Fényírók Fesztiválja / Another Connection Mediawave 1991-1999 címmel (a címre kattintva érhető el). Ebben a könyvben szerepelnek a fesztivál fotósának, Kassay Róber barátomnak gyönyörű színes képei is.

Kassay Róbert a korai Mediawave-ek fő fotóüsa volt (1955-2015)

(az utolsó Mediawave-jén, 2015-ben)

A fesztiválon sajnos csak nagyon ritkán tudtam résztvenni, mert nagyon sűrű volt a szakmai és családi életem is a diploma után, mindig sajnálkozva figyeltem a programot, hogy milyen nagy neveket nem láthatok előben. James Blood Ulmer és Jamaaladeen Tacuma például, akiket nagyon szerettem volna élőben látni, de csak felvételről nézhettem meg előadásaikat. De ha ritkán eljutottam, mindig nagyon otthonosan éreztem magam a sok száz résztvevővel együtt. Ott lehettem Lajkó Félix a teltnél is teltebb házas szólókoncertjén is a győri zsinagógában. 1997-ben, nagy örömömre Félix és Lőrinszky Attila elvállalta – a mediawaves fellépés után nem sokkal – a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában egy kiállításom megnyitását, amin Hartyándi Jenő barátom forgatott is. Fantasztikus koncert volt, több mint egy órát játszottak nagyon sok ember előtt, gyönyörű helyszínen, nagyon jó formában.

Az említett duókoncert (videóból kivágott fotó). 

 

Pár hónappal később készült a duó zeneakadémiai koncertjét tartalmazó CD-je, aminek a borítóját tervezhettem. Ezt követte még több Lajkó borító tervezése, szintén zeneakadémiai koncerthez a Mediawave-hez szorosan kapcsolódó a délvidéki zármazású újságíró, fotós Dormán László fantasztikus fotójával.

A 25. Mediawave Fesztiválon Komáromban is kiállíthattam Aranykör címmel 2015-ben Szabados György és Pál István emlékének adózva. A kiállításon egy ötven darabos válogatás volt látható az általam tervezett kb. 350 lemezborítóból és Dobogó Kövek című kőportré sorozatom került még bemutatásra 25 darab a VHK rituális képi világát tükröző képsorozattal együtt.

Jenővel tavaly karácsony előtt rövid levélváltásunk volt arról, hogy esetleg a 30. Mediawave fesztiválon ismét kiállíthatnék. A Gryllus Kiadónak minden évben karácsonyi CD borítót tervezek, az adott zenész vagy zenekar számára rajzolt hópihe mandalával. Ezeket a munkákat szeretném Jenő kérésére nagyobb méretben kiállítani és új munkákat is készíteni két számomra fontos művész tiszteletére. A képeket tavaly eltávozott Ökrös Csaba prímás, zeneszerző barátomnak és a 2020-ban 75 éves, a magyar zenei élet egyik legnagyobb hatású szerzőjének és előadójának Szörényi Leventének ajánlanám. Ökrös Csaba és Szörényi Levente is nyitotta meg kiállításomat, és mindkettőjüknek tervezhettem lemezborítókat is. Leventével 1993 óta tart a munkakapcsolatunk. Számos lemezborítók és kiadványok mellett én tervezhettem 2012-ben a Sashegyi Sándor régészeti munkáját és Levente ásatását bemutató hatalmas munkát jelentő könyvet is. A Holdvilágárokban Csabával a 2000-es években egy kisebb csappattal meglátogattuk Leventét, aki megismertette az érdeklődőket izgalmas kutatásával. Ezért is fognak szerepelni természeti képek is a tervezett kollekcióban a Holdvilágárokról. 1999 év végén tervbe vettem az új festmények elkészítését, de a nagyon sűrűnek igérkező 2020 képzeletbeli naptára kezdett betelni koncertekkel, könyvtervezésekkel és fesztiválfotózásokkal.

A koronavírus megjelenésével aztán a világ teljesen leállt és az élet lelassult. Mindig azt szerettem volna elérni a munkáimmal is, hogy kicsit álljanak meg az emberek a fejvesztett rohangálásban, élményhabzsolásban és gondolkozzanak el arról, mi fontos és mi nem. De magamat sem tudta erre rávenni, az állandó pörgés ezt nem engedte meg. Most viszont nemcsak esélyt kaptunk a gondolkodásra, de rá is vagyunk kényszerítve. A tét nem kicsi. Jenő továbbra is várja tőlem a kiállítási anyagot és én elkezdtem a munkát...

Solymár. 2020. április 4.