a fotókat Radu Igazság készítette a 2015-ös Ördögkatlan Fesztivál kisharsányi Mediawave udvarában

HARTYÁNDI FLÓRA

textiles képzőművész, egykori Mediawave munkatárs

(Drezda)

története:

GRENCSÓ ISTVÁN
 

Grencsó Istvánt - mióta az eszemet tudom - ismerem. Már a Mediawave születése előtt is tagja volt a csapatnak. Nem csak észben tarthatatlan mennyiségű formációval lépett az ’Együttlét’ színpadára, de rendszeres zenei műhely vezető, muzsikál fesztiválos kiállításmegnyitókon, vendégzenészként felbukkant például a Pozvakowski- és a Deti Picasso zenekarban is… 

a fotókat Radu Igazság készítette a 2015-ös Ördögkatlan Fesztivál kisharsányi Mediawave udvarában

Az elmúlt években kihagytam a Mediawave rendezvényeket, mert Európában csavargok, így az utolsó aktív emlékem róla, hogy önkéntes udvar slagolónak állt Kisharsányban és mi elmondhatatlanul hálásak voltunk érte. Abban az évben hőségriadó volt, mi pedig ettük a port. Majd megérkezett Pisti! Aki ugyan a Grencsó Ifjúsági Szabadcsapat műhelyének vezetőjeként volt jelen, ennek ellenére minden reggel felbukkant horgász sapkájában és fellocsolta az udvart. És fellocsolta ebéd után is. A műhely próbák szüneteiben. Amikor csak szükségesnek érezte. És ha kértük rá, lelocsolt minket is. Én részben ennek az áldásos tevékenységnek köszönhetem, hogy nem változtam abban az évben grillcsirkévé.

a fotókat Radu Igazság készítette a 2015-ös Ördögkatlan Fesztivál kisharsányi Mediawave udvarában

Pisti előszeretettel mutat be másoknak a következőképpen: „Ő Hartyándi Flóra. Láttam már meztelenül!” Ha most tükörbe nézel, akkor megláthatod, milyen reakciók is szoktak erre a rezignált hangsúllyal előadott, intim bejelentésre érkezni. A zavartság, az értetlenség és a döbbenet megannyi verziója bontakozott már ki így a szemünk előtt. És mielőtt még elviselhetetlenül kínossá válna a szituáció, ő büszkén hozzáteszi: „Volt szerencsém pelenkázni!”… De ha minden igaz, ennek a kis játéknak, már többen az ’elszenvedői’ vagy szem- és fültanúi voltatok.

Hartyándi Flóra - Grencsó István fotója

Azt viszont kevesen tudjátok – talán még ő maga se – hogy a legeslegelső élőzenei koncert emlék-foszlányom hozzá kötődik. Olyan 3-4 éves lehetettem. Feltudom idézni, hogy félhomály volt és free jazz szólt; az érzést, hogy unatkozom, mert ülni kell csendben; hogy kikúszok valahogyan a széksorok közül és elkezdek mászkálni, táncolni, talán beszélni vagy énekelni is, elvégre ez egy koncert; hogy meglátom a Pistit a zenészek között és örülök az ismerős arcnak… Hogy mit kerestem 3 évesen egy free jazz koncerten? vagy hogy hogy lehetek abban biztos, hogy akkor free jazz szólt? erről talán a szüleimet kellene megkérdezni…