www.mediawave.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu

 

Azé' csak lesz valami a Mediawave

klasszikus időszakában!

2020. április 28 - május 2.

 keresd az online programot

 


 
A pótlás - reményeink szerint - szeptember

második felében lesz!

 


 

Azé' csak lesz valami a Mediawave

klasszikus időszakában!

2020. április 28 - május 2.

 keresd az online programot

 


 
A pótlás - reményeink szerint - szeptember

második felében lesz!

 


etnik Archív
2020. május PSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzV Aktuális program:
2020.05.27.
01020304050607080910111213141516171819202122232425262728293031

KÖZVETLEN KÉRDÉS

Név:
E-mail:
Kérdés:

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

MEDIAWAVE OTTHONKA - Online Különlét :: DEKAMERON TÖRTÉNETEK A MEDIAWAVE 30 ÉVÉBŐL ÉS JELENÉBŐL :: Mediawave történet: 1991, az első fesztivál - Hartyándi Jenő (Győr-Ravazd) emlékei

 (Hartyándi Jenő az első fesztiválon, 1991 - videóból kivágott fotó) 

 

HARTYÁNDI JENŐ

volt fesztiváligazgató, művészeti vezető, tanácsadó

(Győr-Ravazd)

emlékei az első fesztiválról

 

1991

Itt saját véleményemet fogom kifejteni, nem egy összefoglaló valamit,

azaz teljesen szubjektív leszek. Ráadásul 30 év alatt sok minden elhalványult bennem.

Emiatt reménykedem abban, hogy egykori résztvevők és alakítók is megírják a saját történeteiket,

hogy a sokszínű mozaikból összeálljon az egészhez közeli hangulat.

Erre biztatlak téged is! 

 

PÁR GONDOLAT AZ AKKORI LEHETŐSÉGEKRŐL - TÁRSADALMI, TECHNIKAI KÖRNYEZET

 

Utólag már tudható, hogy a nyolcvanas évek vége táján - a szervezés kezdetekor - közelegtek a szocializmus végnapjai. Persze mi erről akkor semmit sem tudtunk. Ha tudtunk volna, talán még bátrabban cselekszünk!

 

Némi túlzással azért azt kijelenthetem, hogy "forradalmi" hangulat kezdett kialakulni a győri, alkotni és megmutatkozni vágyó fiatalok körében. Persze csak lassan, lépésről lépésre, alig érzékelhetően. Mint annak idején, 1848 március 15 előszeleként, már hosszú idő óta összejártak a később márciusi, forradalmi ifjúságnak nevezett csoport tagjai. Akik persze szintén nem tudták, hogy mi is fog velük történni hamarosan! De politizáltak, függetlenséget, szabadságot akartak, magasztos művészeti dolgokról beszélgettek, vitáztak. Vesztek össze a megoldásokan. És persze közben - anyagi lehetőségeik függvényében csajoztak és italoztak, ami segítette a parázs viták kialakulását. Amelyek többsége a körülmények miatt parttalan és hagymázas vita lehetett.

 

Ha valaki azt gondolná, hogy egyrészt túlzok a győri fiatalság 80-as évek vége környéki állapotával kapcsolatban, vagy lekicsinylem az utólag, az utókor által felmagasztalt 48-as márciusi ifjak tevékenységét, annak idéznék egy híres történész, Romsics Ignác: Magyar rebellisek (Helikon, 2019) könyvéből, amit nemrég olvastam:

"(Pesten) ...az utazók és persze a helyiek különböző igényeiről mintegy 50 fogadó, közel ugyanennyi kávézó és cukrászda, több tucat kocsma, pálinkamérés, söröző és nyilvánosház gondoskodott. Az egyik legnépszerűbb kávéház, amely 1838-ban nyílt meg Café Renaissance néven, az akkori Urak utcájában (ma Petőfi Sándor utca), a Szervita tér közelében helyezkedett el. Üzemeltetője, Pilvax Károly neve után 1847-ig Pilvaxnak, azt követően pedig újabb bérlője, Fillinger János neve alapján Fillingernek hívták... amelyben az 1940-es évek közepére összeverődött 25-30 ifjú értelmiségi, akik később a márciusi fiatalok nevet kapták, élt és eszmélkedett. Az ország különböző részeiről érkeztek... Legmélyebbről Petőfi Sándor (1823) érkezett, míg legmagasabbról a társaság egyetlen arisztokrata tagja: báró Nyáry Albert (1828), aki azonban neve végén az y-t i-re cserélte, és a bárói címét sosem használta... Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak tartották magukat. Kivétel nélkül a tanult, iskolázott emberek számát szaporították... Pontosan meghatározható világnézettel és kiforrott ideológiával nem rendelkeztek... koharens rendszerré ezek az egymással is polemizáló nézetek egyikük gondolkodásában sem igen álltak össze... Estefelé... A kávéház a szabadság templomává vált, melybe a lelkes ifjúság a szabadság istenének járt áldozni... A fiatal világmegváltók két legtekintélyesebbje egy 25 éves költő és egy 22 éves történész volt: Petőfi Sándor és Vasvári Pál... Míg a Pilvax fiataljai Petőfi köré tömörültek, az egyetemi ifjúság vezéregyéniségévé Vasvári Pál vált... A forradalmi mozgalmak, melyek 1848 januárjában Palermóban kezdődtek, majd Nápolyban és Párizsban folytatódta, a márciusi ifjak feszült figyelemmel követték, és estéről estére élénken tárgyalták... a Pilvaxban... érkezett a hír: előző nap Bécsben kitört a forradalom... Az ifjúság aztán gyorsan döntött. Abban maradtak, hogy másnap reggel a Pilvaxban gyülekeznek, és onnan tüntetni indulnak..."

 

Miért is szedtem ki e szövegrészeket? Mert az gondolom, hogy minden kellő nagyságú településen, minden korban összeverődik az a bizonyos 10-30 fős "márciusi ifjúság", az 20-30 év közötti, progresszív, valamit teni, változtatni akaró fiatalok csoportja. Akik alapvetően felelősség nélkül, bátran "világmegválthatnak", aminek többségében semmilyen társadalmi következménye nem lesz. A társadalmi közeg többségében olyan, hogy e csoportosulások megnyilvánulásai nem lépik át a kocsmák, kávéházak, presszók határát. A hatalom, ugyan titkos eszközeivel figyel, de ha nem tartja magára veszélyesnek, mert kellően stabil, akkor hagyja, mert tudja, hogy előbb utóbb "hamvába holt" ötletek lesznek e viták eredményei. Önmaguktól kifáradnak, kihunynak, elpárolognak. De mint a történelem bizonyítja, időnként azért jön valamilyen plusz, egy szikra, amely radikalizálhatja az alapvetően minden időben nagyjából ugyanúgy működő fiatal közeget. És ha ráadásként van köztük pár nemcsak beszélni, hanem cselekedni, másokat agitálni, összefogni is tudó, akkor jöhetnek a forradalmak. Pl. 1848 vagy 1956-ben is a szikrát a forrongó ifjúság szolgáltatta.

 

Biztos vagyok benne, hogy Petőfi Sanyit sem úgy kell elképzelni, ahogy heroizáló módon belénk plántálták az iskolában. A fentebb idézett Romsics Ignác tanulmánya is egy, ugyan tisztán gondolkodó, de hírtelen tettekre is képes vagabundot mutat, aki biztosan nagyon örül volna, ha egy korban él Ferenczi Gyurival és az megzenésíti verseit (amint a lenti videón hallhatjuk). Haverok lettek volna és talán a győri mozgolódó fiatalokkal is, mindenesetre mi Gyuriékkal, vagy 10 éve aktívan együttműködünk! Igy kötődhet össze jelen és múlt!

 

Ferenczi György & Rackajam Ságon többségében Petőfitől (2010)

Mindez úgy kapcsolódik a Mediawave előtörténetéhez, hogy vélelmezem, a rendszerváltás előtt Győrött is kipattant egy ilyen szikra, amely ugyan nem véres forradalmat hozott, mert szerencsénkre egy vértelen forradalmi folyamat indult, zajlott, hanem a felgyülemlett szabad megnyilatkozás vágya torkollott a Mediawave elindításába. Ez a vágy az ifiház filmstúdiójának csütörtöki találkozóin fogalmazódott meg elsőként. Majd sokszorosan végighullámzott a Marika presszó és más fiatalos törzshelyek, művészkocsmák közösségein. Érett, formálódott, deformálódott, akár hamvába is hallhatott volna, de a szikra fölé kellőképpen raktunk rőzsét, majd vastagabb fákat, így a láng egyre erősebbé, elfojthatatlanná vált...

 

Györe Gabriella, Kondé László és Szombathelyi László képzőművészek a győri

Marika presszóban a mozgolódó győri fiatalok egyik törzshelyén

(Nagy Péter fotója, 1984)

 

Itt azért kénytelen vagyok röviden visszaidézni egy a szocializmusban átélt elfojtást, amit megszenvedtünk és nehezen tudok felejteni. Személyesen 1976-ban alapítottam meg - főiskolás társaimmal közösen - az első jazzklubot. Akkor 20 éves voltam. A következő években is volt sok kalandos elem, de az most nem részletezném. Akit érdekel. olvasgassa az itt elérhető "A GYŐRI JAZZ 40 ÉVE" kiadványban. De tanulságos e történetet, azért röviden elmesélem.

 

Az Győri Nemzetközi Jazzkoncert-sorozat első állomásán.

Anthony Braxton (USA) & Szabados György & Vajda Sándor

Petőfi Ifjúsági Ház, Győr, 1982. március

 

1982-1983-ra jutottunk odáig, nagy nagyon komoly nemzetközi koncerteket szervezzünk a győri Ifjúsági házban. Utólag Győri Nemzetközi Jazzkoncert-sorozat néven került be a magyar zenetörténet lapjaira, mert nemcsak komoly szellemi hatásuk lett a magyar zenei világra, hanem, mint utólag kiderül, ezek voltak az első, nem állami szervezésű nemzetközi koncertek - minden műfajban - Magyarországon. Addig a szocializmusban ez senkinek sem jutott eszébe, vagy nem merte megpróbálni. Állami monopólium volt a nemzetközi koncertszervezés. Mi ezt nem tudtuk, vidéki suttyó tudatlanként, ellenben fanatikus jazzkedvelők, és mivel egy évvel korábban, 1981-ben, először sikerült útlevelet kapnunk és kiszabadulnunk nyugatra, és sok kortársunktól eltérően nem disszidáltunk, hanem hazajőve azt mondtuk: nem igaz, hogy mi nem tudunk ilyen nagy király jazzmuzsikusokat elhozni Magyarországra? Mint akiket az első út alkalmából, különböző fesztiválokon láttunk. Ilyen egyszerű volt az indító lökés. Itthon megfűztem Győrkös Lacit, aki akkor az Ifiház igazgatóhelyettese, és rendkívül progresszívan gondolkozó, egyébként íróember volt. (Tán a szocializmus egy későn észrevett hibafaktora.) És Lázár Karcsit, aki kiváló angol nyelvtudása és komoly improvizatív megoldóképessége miatt szükséges volt a szervezkedéshez. Így hármon nagyon jól kiegészítettük egymást. A lényeg, hogy különböző manipulációk révén (fenti kiadványban részletezve) sikerült két év alatt, hat estes, nagyon nagy hatású koncertsorozatot létrehozni, amely körül már az első megvalósulás után elkezdett láthatóan és láthatatlanul is forrni a levegő. Gonda János, az akkori jazzpápa, úgy félúton egyszer félrevont és figyelmeztetett, hogy nagyon vigyázzunk, mert rajtunk van a titkosszolgálat. Közben nem lehetett egyszerű a pártbizottságnak és a városi-megyei vezetőknek sem, mert a dolog nagyon futott. (Győrkös Lacit azért - szintén finoman - eltávolították az ifiházból.) Kellemetlen lehetett, mert nemcsak országos, hanem nemzetközi közönséget vonzottunk, ami a nyolcvanas évek elején, de még sokáig is teljesen elképzelhetetlen volt Győrben és Magyarországon, nagy volt a nyilvánosság. Tehát erősen gondolkodniuk kellett, hogy direkt betiltás helyett, miként akasszák el tevékenységünket. De végül megtalálták a finom és szinte elegáns megoldást. Kivártak egy fél évet, majd a következő levél mutatja a módszert. Szerencsére megőriztem az utókor számára.

 

 

E kedves hangú levél azért igényel annyi kiegészítést, hogy természetesen az állami és önkormányzati intézményeknek akkor és ma is megkapják - némi hullámzással - az éves költségvetésüket. Tehát a gazdasági okokra való hivatkozás alapból kamu, de nyilván beleköthetetlen érv volt akkor és mindenkor. Persze, mint a felvezetésben érzékeltettem, az ifjúsági háznak fennállása óta nem volt ily sikeres, hírnevet és bevételt hozó rendezvénye, ami ugye segíthette volna gazdasági lyukainak betömését. De hát tudtuk miről van szó, beláttuk, hogy rendszeridegenek vagyunk. Más formákat kell keresnünk az önkifejezésre

 

Mindezt csak azért hoztam elő, hogy látassam, volt részünk a lángoló tűz trükkös eloltásában is. Ezért már a rendszerváltás környékén is volt bennünk kellő óvatosság a tanácsi működéssel kapcsolatban.  Aki részletesen szeretné megismerni a Mediawave-hez vezető előzményeket, az ide kattintva olvashatja el annak történetét. De röviden azért itt is felvezetem.

 

Első Mediawave-et emlegetek, mert most arról és előzményeiről van szó, de itt mindjárt helyesbítenem is kell, mert 1991-ben (május 2-5.) VIII. Nemzetközi Film és Videó Művészeti Fesztivál néven kezdtünk. Tehát az első egyben a nyolcadik volt!? Tudom ez így egy kicsit zavaros. Megpróbálom helyre tenni. A hatvanas évek közepe óta létező, legalább három karakteresen eltérő időszakot megérő Győri Amatőrfilm Stúdiónak volt a szocializmusban egy rendezvénye Díjnyertes Amatőrfilmek Nemzetközi Fesztiválja néven. Amelyet a Városi és Megyei Tanács támogatásával Kovács Róbert stúdióvezető szervezett. 

 

Kovács Róbert protokoll társaságban (jobbról a második)

a 6. Díjnyertes Amatőrfilmek Nemzetközi Fesztiválján (1986)

 

Ide kattintva megtekinthetők Hadarics Gábor fotói (lásd akkor a jobb oldali képen) a szocializmusban utolsó fesztiválról (1986 vagy 1987?), pontosabban annak fogadásáról, protokoll hangulatairól.

 

Mi, fiatal feltörekvő, filmkészítésre vágyók - Hadarics Gábor, Óbermayer József, Szakáll János, Kiss Géza, Malasits Zsolt, Nagy Péter, Soós Kati, Ujvári Sándor és én (bocs, ha valakit kifelejtettem) - már a 80-as évek eleje/közepétől ott sertepertéltünk a Győri Amatőrfilm Stúdió körül. Különösen akkor kaptunk kedvet a rendszeres járásra, amikor egy vezetőváltással dr. Haffner Szabolcs lett a vezető.

 

Tóth Erzsébet, Pió Márta és dr. Haffner Szabolcs

a 6. utolsó Díjnyertes Amatőrfilmek Nemzetközi Fesztiválján (1986) 

 

Szabi nagyon más, friss, alkotó hangulatot hozott az előző időszakban lassan kiüresedő filmkészítő műhelyébe. Mindez a 80-as évek közepén történt. Mai kifejezéssel úgy mondanánk, hogy közösségi alapra helyezte a működést, a tekintélyelvű, elitista szemlélet helyett. Elég gyorsan fel is szaporodott a társaság és az addig csak érdeklődők, a felületen mocorgók elkezdtek aktívak lenni és egymást motiválni az alkotásra. Rendszeresen levetítettük egymásnak filmjeinket, még akár munkafázisban is. Bíráltunk, javasoltunk, segítettük egymást. Mindezt jól mutatja az a számos együttműködés, mely ezt az időszakot jellemezte. Valaki hol rendező volt, hol operatőr, vagy akár színész vagy vágó a másik filmjében. Ha valakit érdekel, nézzen bele ezen időszak győri filmtermésébe, amely alkotónként van feldolgozva, ha még nem is teljes a Győri Filmtörténet Archívumban.

 

A filmkészítő klub és a fesztivál is a Petőfi Sándor Ifjúsági Házban zajlott. A házban - a 70-80-as években - rengeteg ifjúsági és művészeti csoport működött. Ma már mélygarázs van a helyén az előző polgármester áldásos tevékenysége nyomán.

 

A győri Ifjúsági Ház egykor

 

 

AZ ELŐZŐ STRUKTÚRÁK ELBIZONYTALANODÁSA

 

A rendszerváltás előtt egyre jobban összezavarodó magyar világ elbizonytalanította az idősebb filmes generációt. A 1987-es fesztivál után eléggé egyértelmű volt, hogy az idősebb generáció többsége nem tud mit kezdeni az állandóan alakuló, változó, a megszokott fogódzókat nem biztosító világgal. Haffner Szabi, Csenár Imre és Tóth Tamás marad aktív közülük és Haffner Szabi által beindított, megújuló filmstúdiós szellemiség hatására, sok friss hozzáállást hozó és új megoldásokra vágyó fiatal.

 

1988-1989 környékére már eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy a Díjnyertes Amatőrfilmek Nemzetközi Fesztiválja nem lesz megrendezve, hiszen kezdett kihátrálni mögüle az elbizonytalanodott régi szervezőcsapat és támogatási hátteret biztosító tanácsi háttér is végnapjait élte. Jól érezhetően a többség kivárt, hogy mi lesz ennek a vége és ezzel együtt egyre kevesebb dolog működött jól, akadozott, csikorgott a gépezet. A hatalomban lévőknek volt mit veszteniük. Ellenben nekünk a lazuló résekbe, eresztékekbe lábukat betevő új generációnak, nem volt veszteni valója, ötlete, prosperitása annál több. És egyre inkább kezdtük hinni, hogy valahogy meg is tudjuk valósítani a saját, újszerű elképzeléseinket. Csak sokáig a "hogyan?"-nal volt baj, arról vitatkoztunk rengeteget.

 

 

ÚJ SZERVEZET LÉTREHOZÁSA - GYŐRI VIZUÁLIS MŰHELY

 

Az első, döntő lépés egyértelműen az volt, hogy az elkerülhetetlenül jövő változást megértő, maradék idősebbek és a fiatal többség, összefogva, mert szakítani a múlttal és új lapot nyitott. Kihasználva a rendszerváltás előszeleként jövő új egyesülési lehetőséget, független egyesületet alapított, Győri Vizuális Műhely néven (1989). Elsőként Győr városában. Ezen új szervezkedés váltotta fel a Győri Amatőrfilm Stúdió, alapvetően a szocializmus által a győri Ifjúsági ház működéséhez kötött formáját.

 

A Győri Vizuális Műhely tagjai 1989 körül az ifiház filmstúdiójában

(valószínű Nagy Péter fotója)

 

Itt érdemes megjegyezni egy kevésbé ismert, elhomályosodott történelmi tényt, hogy miután a második háború után, szovjet segítséggel győzött a szocializmus, módszeresen kezdte felszámolni az addig nagyon jól működő rengeteg, öntevékeny magyar közösséget (sportkörök, olvasókörök, gazdakörök, iparoskörök, stb.), mert azok saját vagyonnal és a legnagyobb baj az volt, önálló gondolatokkal, rendezvényekkel rendelkeztek. Sok ezer ilyen volt Magyarországon, ezek voltak a társadalmi együttélés alappillérei. Persze ezek hiánya pár év alatt jelentkezett, amit az 50-es évek terrorjával ugyan sikerrel elfojtottak, de 56 forradalma és annak leverése után következő Kádári konszolidáció időszaka, a viszonylag jól ellenőrizhető, művelődési ház rendszer fejlesztésében látta meg a pótszert. És mint e rendszer élvezője, ebbe belenövő fiatal, azt kell mondanom, hogy az adott kor lehetőségeihez képest, egy jól működő struktúrát hoztak létre. Ennek győri bölcsője volt - a hetvenes évek elején felépített - győri ifjúsági ház, amely egyfajta inkubátorházként fogadott be különböző művészeti vagy közösségi témák köré csoportosuló közösségeket. Pontosabban e keretek közt lehetett csoportosulni közösséggé. Így hoztuk itt létre főiskolás társaimmal, 1976-ban az első győri jazzklubot, de a már korábban, az úttörőházban induló amatőrfilm stúdió is ide költözhetett át. De az is hangsúlyozandó, hogy e konstrukció kellő ellenőrzöttségi lehetőséget biztosított a szocialista hatalom számára. Mindez persze mi az elején nem tudtuk, csak később álltak össze bennem a szándékok. De az biztos, hogy a Győri Vizuális Műhely Egyesület megalapítása e függő helyzetből a függetlenbe való átmenetet jelentette a rendszerváltás kezdetekor. Valamiképpen, szinte öntudatlanul is éreztük ennek szükségszerűségét. És talán már érthető, hogy miért kezdett lassan dögledezni később a művelődési ház forma, amely mára a válságát éli. Kivéve ott, ahol kellő karakterrel és elképzeléssel rendelkező vezető nem került a ház élére. Tehát jelenleg az erős személyiségjegyekkel rendelkező vezetők mentik az elavult művelődési ház konstrukciót.

 

Nagy Péter montázsa a Győri Vizuális Műhely tagjairól (1991 körül)

 

A Győri Vizuális Műhely azonban, ahogy a Mediawave Fesztivál sem egyszerűen az amatőrfilm stúdió/fesztivál változások utáni, független folytatása, mert pl. a Vizuális Műhely jelentősen kitágította tevékenységét, művészeti átfedését. Már az alapításhoz nemcsak filmes érdeklődésűek, hanem fotósok is gyűlni kezdtek bele. A korábbi fiatal filmes nevek listájából is jól látható, hogy Óbermayer József, Nagy Péter eredendően fotósok voltak, de filmezéssel is szívesen foglalkoztak, vagy akár fordítva, mint Hadarics Gábor.  Majd megjelentek az írók, költők, Pusztai Zoltán és Villányi László személyében. A zeneszerző Reményi Attila, aki nemcsak zenét szerzett filmek alá, hanem saját filmet is készített. Vagy a balett táncos Wiliam Fomin, akik a természetben forgatott balettfilmet. A néprajzosok: Perger Gyula, Tanai Péter, vagy pl. cigányokkal foglalkozók: Gyökérné Ancsa. És hamarosan az új, fatal generáció is a helyét kereste, pontosabban alkotni kezdett. Szolnoki József "Szokó" a Mediawave polgári szolgálatos katonájaként kapott rá a filmkészítésre és hozta be/vissza a már érett Buzás Misit társnak, a még "öregebb" függetlenfilmes, de közben televíziózni kezdett Lengyel Sanyival egyetemben. És már a Tánc és Képzőművészeti Szakközépiskola (kisképző) padjait kezdte koptatni a legújabb, képzőművészeti pályára készülő, de filmezésre is vágyó generáció: Csáki László, Maráczy Manuéla és Zsédely Teréz.

 

Egyszóval volt folyamatos pezsgés, új színek megjelenése, tulajdonképpen egyre inkább egy összművészeti hangulat lengte körül a győri függetlenfilmesek forrongó világát. És ez határozta meg a kezdetektől a régit folytassuk, vagy új irányt kezdjünk dilemmáját? Erről viták folytak a közösségben, de a végeredményből azért jól látható, hogy az új forma kezdése győzött. Ugyanakkor - talán közösségi kompromisszumból vagy hagyománytiszteletből - ott maradt a címben a "VIII.", azaz nyolcadik jelzés. Hogy mennyire nem volt ez komoly, a következő évben már nyoma sem volt.

 

 

MILYEN VÁGYAKKOL, KONCEPCIÓVAL, IDEOLÓGIÁVAL ÁLLTUNK NEKI A SZERVEZÉSNEK?

 

Mint az előzőekből is kiviláglik, az akkori jelent jelentő Győri Vizuális Műhely tagjaiban ott mocorgott, hogy nem kellene hagyni veszni a nemzetközi amatőrfilm fesztiválban rejlő pozitív elemeket, ugyanakkor jelentősen meg kellene újítani, amire a generációs őrségváltás és a rendszerváltással érkező friss szél is bíztatott bennünket.

 

A nyugati határszél közelében élve, mi rendszeres nézői voltunk az osztrák TV-nek és annak akkortájt volt egy nagyon progresszív adása, "Kunst-stücke" címmel. Szerkesztőjét, Evelyn Itkint, meghívtuk az első fesztivál zsűrijébe. Ott hétről hétre láthattuk a filmes és vizuális világban zajló friss folyamatok eredményeit. Emiatt sokkal tájékozottabbak voltunk, mint a pesti többségű filmes világ. Ott nem volt fogható az osztrák TV. Az első fesztivál filmes szakmai kritikáiból jól lejön az a rácsodálkozás, vagy esetenként az értetlenség, amely ezekkel az új vizuális vonalakkal való első találkozást jellemezte Magyarországon, a tájékozatlanabb kritikusoknál. Mi már tudtuk, hogy mi a trend a kísérletező filmes világban, amire nagy, tekintélyes fesztiválok kezdtek alapozódni, pl. Oberhausen. Egyszóval nem véletlen volt e vonalra való kezdeti ráállás, amitől aztán lépésről lépésre eltértünk és a klasszikusabb filmes szemlélet felé haladtunk az első 10 év során. De ekkor itt tartottunk, ez izgatott bennünket.

 

 

ORF Kunst-Stücke szignál

 

Tehát mi valami újszerűt, frisset, hiánypótlót akartunk, és igazi nemzetközit. Ezekből volt erős hiány a világtól több 40 éve elzárt Magyarországon. Akkor így gondoltuk, aztán évről évre fokozatosan vettünk vissza eme gondolatokból, mert lépésről lépésre rájöttünk egyes a nyugati minták hibás, nem szimpatikus, vagy akár káros voltára. De ehhez idő és letisztulás kellett, a minden újat befogadó, megmutatni szándékozó gondolkodás uralta szemléletünket eme rendszerváltásközeli, eufórikus hangulatban.

 

Fontos kiemelni, hogy a "Kelet-Nyugat Konfrontáció" felcímmel ellátott első fesztivál ideáját, ideológiáját, mindenféle intézményi beleszólás, kompromisszum mentesen alakítottuk ki a Győri Vizuális Műhely közösségi beleszólásos keretei között. Azért fontos ezt kimondani, mert akár csak pár évvel előtte ez nem lett volna lehetséges. Az egy másik történet, hogy a kialakult koncepció megvalósítására több győri intézményt sikerült bevonni, egyrészt Tóth Bözse kapcsolatrendszere, másrészt a velünk szimpatizáló vezetők bevonásával. Emlékeim szerint azonban ekkor még nem ütköztünk ellenállásba, minden intézmény ki volt éhezve valami újra. Ők is részesedni szerettek volna a rendszerváltás felhajtó erejéből, de azért még kellően zárt struktúrába működtek, nehezen tudtak, még ha akartak is elmozdulni a szocializmusban megszokott szervezősi módszerektől. Később ez változott, de erről majd akkor.

 

 

Itt szeretnék tisztázni egy a 30 év alatt sokszor felbukkanó "vádat", hogy ez már nem is igazi filmfesztivál. AZ ehhez hasonló megfogalmazásoktól, egy idő után mindig ideges lettem, mert mint az elejétől fogta egyetlen folyamatos szervező, még ha valamilyen felejtési/homályossági fokkal is, de emlékeztem az alapítás fenti körülményeire és ebben a saját szerepeimre, megvalósítandó céljaimra.


Mondom ez én, mind független filmkészítő, de egyben a korábban felvázolt, elfojtott Győri Nemzetközi Jazzkoncert-sorozat (1982-1983) egyik szervezője, akiben nyilván ott munkált a magyar világ felszabadulásával és a világ kinyílásával jazzmániája közvetítésének továbbviteli lehetősége is. Egyszóval én az elejétől fogva nem tiszta filmfesztivál formában gondolkodtam, hanem valamiféle összeművészetiben. Ugyan a nemzetközi, nevezéses filmverseny formára volt előttünk világsztenderd, amit azóta is követünk. Azonban hasonló nem jellemző a többi művészeti műfajban. Ezért mindig is okozott illesztési, szervezési problémát e határozott, de merevnek is mondható rendszer összeegyeztetése a lazább megjelenésű művészeti műfajokkal. Erre azért találtunk megoldásokat a múló évek során.

 

Grencsó István: Térzene - Mediawave 1991

 

Az első fesztivál programjában is voltak már jócskán jazz, sőt nemzetközi jazz elemek is: Grencsó István: Térzenéje, Lőrinszky Attila szóló, a Dresch Quartet, Günter Christman, aki már egy igazi európai híresség volt. És underground, kísérletező zenék, színházak: Olescher Tamás: Szentivánéji feltámadás, Lois Viktor "Nehezék" zenekara, zenélő szobrai. És persze számos fotókiállítás. Amelyek egy kezdő, erősen pénzhiányos, 4 napos fesztiválnál is túlléptek a filmfesztiváloknál szokásos "kísérőprogramok" címkén. Aztán a pénzügyi lehetőségek függvényében, évről évre terebélyesedtek.  Úgyhogy én - mint ahogy egy abban az évben készült újságriportban is kijelentettem -, mi elsőre sem tiszta profilú filmfesztivál voltunk! Szándékoltan!

 

Kiállításnyitó - Mediawave 1991


De biztos mást mond Tóth Bözse, aki a korai fesztivál főszervező társa és háziasszonya volt, vagy dr. Soós Kati, aki a nemzetközi kapcsolatok vitte. Bözse épp ekkortájt képezte át magát népművelőből (akkor az Ifjúsági ház dolgozója volt), filmes szakemberré a Filmművészeti Egyetem filmelmélet szakjának elvégzésével, majd hamarosan magasrangú filmszakemberként (Magyar Mozgókép Közalapítvány titkára) támogatta tevékenységünket. Ő nyilván tiszta, vagy tisztább filmfesztiválban gondolkodott. De ezt remélem, majd ő is elmondja gondolatait a kezdésről.


Szerintem egyébként minden szervezésben résztvevő másban gondolkodott, ami természetes egy - mai kifejezéssel - közösségi alapon szerveződő rendezvénynél, ami reálisan nézve, több koncepció különböző súlyú részvételét elviselheti, szerencsés esetben. Ez nálunk többnyire megvalósult, bár voltak azért több esetben aránytévesztéseink.

 

Kezdődik a Fesztivál - Mediawave 1991

 

Még annyit, hogy sosem szerettem foglalkozni a pénzügyekkel, ezért megpróbálom meggyőzni Tóth Tamást és Tóth Bözsét, hogy emlékezzenek vissza miként is állt össze az első fesztivál háttere. Egyre azonban élénken emlékezem, hogy megkerestük Győr város, azóta elhunyt, első szabad polgármesterét (1990-1994), a nagy műgyűjtő hírében álló Kolozsváry Ernőt, aki egyébként középiskolai tanár volt. Volt egy olyan reményünk, hogy a kultúrember hírében álló személyiség minket is felkarol, mint vele együtt induló új kulturális kezdeményezést. Megjegyzendő. hogy nem nagyon volt más ilyen formátumú próbálkozás helyben annak idején. Röviden erről annyit, hogy nem sikerült. Nagyjából az maradt meg bennem, hogy olyan tanárosan azt mondta: "Jól van gyerekek, majd, ha bizonyítatok, gyertek vissza!" Biztos, hogy nem így hangzott el szó szerint, de ez volt az értelme számomra. Megjegyzem, hogy akkor én már 35 éves voltam! Nagyjából 10 év jazzklubvezetés (helyi hatáskör) , 10 év Jazz Studium kiadvány főszerkesztés (kárpát-medencei hatáskör és szerzői kör), 1982-1983 Győri Nemzetközi Jazzkoncert-sorozat szervezői (nemzetközi hatókör) önkéntes, civil, kulturális (köz)munka állt mögöttem. Persze lehet, hogy ő ezt nem tudta, de ez sosem derült ki. Mindenesetre sértő volt, úgyhogy innentől kezdve nem foglalkoztunk az önkormányzattal, tettük a dolgunkat azok segítségével, akik láttak fantáziát bennünk és ezek egyre többen lettek a múló évek során. Egy évre rá már jött volna fesztivált nyitni, de megköszöntük e felajánlást és nem éltünk vele.

 

Tóth Tamás, aki sokáig technikai és pénzügyi vezető volt, az ifiház gépházában

6. Díjnyertes Amatőrfilmek Nemzetközi Fesztiválja, 1986, Győr

 

 

MIT ÉRZÉKELT BELŐLÜNK A HELYI, ORSZÁGOS ÉS  NEMZETKÖZI KÜLVILÁG, A SZAKMA?

 

Számunka is meglepő módon, kintről észrevettek és értékeltek is bennünket.

 

Kivéve helyben. Itt volt a legkevesebb respektünk, amit az előző bekezdés kolozsvárys története is jelez. Itt hosszú ideig, valójában többségében még ma is, mi vagyunk azok a kesze kusza amatőrfilmesek...

 

Országosan, de a poszt-szocialista országokban is azért értékeltek, mert a szocializmusban prosperáló, nagy formák, zavarba jöttek, küzdöttek az életben maradásért. És akkor megjelenik egy friss, új, nem reprezentációra, hanem újdonságra építő forma...

 

Nyugaton azért, mert volt egy felfokozott érdeklődés, kíváncsiság az ezekben az években felszabaduló Kelet-Közép-Európa iránt. És ezt jól segítette a "Kelet-Nyugat Konfrontáció" szlogen. És már elsőre nemcsak neveztek filmeket, hanem el is jöttek neves, mértékadó, sőt világsztárnak számító filmesek. E jól kiolvasható a kritikák íróinak meglepetéséből. Ma ezt sokkal nehezebb lenne megvalósítani, kellett hozzá az a speciális kor, a kelet-európai rendszerváltások kora, ami csak egyszer fordul elő egy ember, fesztivál életében.

 

A zsűri értékelés - Mediawave 1991

 

És a nyugatiak, mert akkor és ma is ezt az irányt tartja a lényeges mércének a köz, (akkor nagyrészt mi is) nemcsak saját magukkal találkozhattak. És ez akkor fontos elem volt mindkét fél számára. De mi már a kezdetekkor ténylegesen figyeltünk kelet felé is. A kelet ekkor még elsősorban a környező országokat jelentette. A volt Szovjetuniót, Romániát, Jugoszláviát, de azt azért ma nem árt kihangsúlyozni, hogy ekkor ezen országok rendszerváltás utáni világa igencsak egzotikusnak számított nekünk is, nemcsak a nyugatiaknak.

 

Itt kell megemlítenünk egy olyan tényt, amely mélyen beírt bennünket a kárpát-medencei magyar filmesek és televíziósok emlékezetébe és történetébe. Az ELŐZMÉNYEK fejezetben már viszonylag részletesen kifejtettem, hogy a 80-as évek közepétől független filmesként és jazzszervezőként is fokozatosan kapcsolatba és együttműködésbe kerültünk a vajdasági, majd az erdélyi magyarság művészeti képviselőivel. A jugoszláviai magyarokkal jazz területen már a 80-as évek elejétől, de a kapcsolatrendszer egyre szélesedett. Erdélyiekkel pedig a falurombolástól, majd közvetlenül a román forradalomtól erősödött és vált sokszínűvé a kapcsolati háló. Ezen előzményekre építettük azt a koncepciót, hogy egy plusz bemutatkozási felületet adtunk a kárpát-medencei magyar filmesek és televíziósok számára. Ma ez már csak egy jól hangzó kifejezés, hogy "kárpát-medencei", akkor azonban az első "külföldi" és egyben "magyarbani" megmutatkozási lehetőség volt számukra, és az is maradt kb. 10 éven keresztül.  Ennek egyik következménye lett, az erőteljes bábáskodásunk mellett elindult, és ma is prosperál marosvásárhelyi Alter-natíve Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál, valamint az azóta megerősödött erdélyi filmes és televíziós vonal számára a Mediawave neve ma is etalon.

 

A következőkben - ahelyett, hogy magunkat fényezném -, beszéljenek rólunk a megjelent kritikák részletei, amelyekben már az is különleges, hogy egy első, "nemtudnimileszbelőle?" rendezvény kapcsán születtek, meglehetősen szép számmal. Az írások teljes egészében is elolvashatók archívumunkban, amihez a linkeket mellékeljük az egyes cikkekhez.

 

Milelőtt belefognák, egy kis technikatörténeti kitekintés, a megértés fokozása kedvéért. A kilencvenes évek elején még egyáltalán nem volt jellemző, hogy videókamerákkal és főleg nem mobiltelefonokkal rögzítettek - ha köll, ha nem - mindenféle képeket az emberek. Egyrészt mert még keveseknek adatott meg, hogy videókamerához jussanak, az is csak kb. 4-5 éve volt lehetséges akkor. Másrészt a mobil telefontechnika legfeljebb elméletileg létezett a fejlett kutatóintézeteben. Abban az időben gyakorló távközlési mérnökként mondom ezt a korról. Még a szakemberek is kétkedéssel gondoltak ezen vágy beteljesülésére. Tudom, ma már nehéz mindezt elképzelni. De mint szakember azzal küzdöttünk és küzdött az ország, hogy ledolgozzuk a nyugathoz képesti több évtizedes, vezetékes telefontechnikai lemaradást, amit a szocialista tervgazdálkodás hozott. De a teljes igazsághoz tartozik, hogy a nyolcvanas években már komoly erőfeszítések történtek, indultak ez ügyben, de még csak a vezetékes telefonok terén.

 

Mindezt csak azért írom le ily részletességgel, hogy kellőképpen érzékelhető legyen, milyen nagy kincs az, hogy egyáltalán maradt valamennyi videófelvétel az első Mediawave-ről. Akkor még nem árasztottak el bennünket, mint később, az országos televíziók forgatócsoportjai. Hangsúlyozom, 30 éves ezelőtti amatőr felvételekről van szó! Ezért nézzük el a ramaty technikai minőséget, amit az akkori VHS technológia nyújthatott, és köszönjük meg az ismeretlen készítőnek (valószínű a szervező csapatból volt valaki), hogy megőrizte számunkra a kor hangulatát, szereplőit, ruházatát...

 

Díjátadás - Mediawave 1991

 

 

 

MIT ÉRZÉKELT BELŐLÜNK A SZAKMAI ÉS NAPI SAJTÓ?

(ekkor az internet még hírből sem volt ismert)

 

 

Kisalföld, 1991.04.26.

Négy napig, hét helyszínen

FILMEK A NAGYVILÁGBÓL

(az alapadatok érdekessége miatt a teljes cikket idézem)

"Tegnap délelőtt tartották Budapesten a Mokép Videotékában a VIII. Nemzetközi Film és Video Művészeti Fesztivál második sajtótájékoztatóját. A fővárosi újságírók közül néhány szakmai orgánum és központi lap munkatársai jelentek meg, és jóvoltukból valószínűleg széles nyilvánosságot kaphat a Győrött sorra kerülő jelentős filmművészeti esemény.

 

A fesztivál szervezője, Tóth Erzsébet először a beérkezett és versenybe jutott művek számát ismertette. A 25 országot képviselő mintegy 250 alkotó, illetve közösség 432 filmet nevezett, számtalan műfajban és időtartamban, a legkülönfélébb technikákkal. Az előzsűri 58 alkotást juttatott versenybe, az információs vetítéseken körülbelül 40 mű szerepel: ezt a számot módosíthatja, hogy a Kelet-Európából várhatónan érkező filmek száma pontosan nem ismeretes. Az előzsűri elnöke, Horváth György, a Magyar Filmintézet Vezető munkatársa kiemelte a független kezdeményezés, a szerencsés pillanat megválasztásának előnyeit. A Győri Vizuális Műhely, a Győr-Moson-Sopron-Megyei Moziüzemi Vállalat és a Győri Ifjúsági Ház által rendezett programra a filmvilág szellemi műhelyei küldték el műveiket, kisebb csoportok és hivatásos gyártók egyaránt. A feltételek közötti különbségek dacára a független alkotók ugyancsak kemény vetélytársnak tűnnek.

 

A zsűri elnöki tisztségét Bugja Sándor filmrendező, a Független Filmesek és Videósok Szövetségének elnöke vállalta. A minősítésben társai lesznek Heiko Daxl, az osnabrücki European Media Art fesztiválszervezője, Erkki Huhtamo filmkritikus Helsinkiből, Evelyn Itkin, az osztrák televízió művészeti szerkesztője, Kiss Béla erdélyi képzőművész, Sólyom András a Videóvilág rendező-operatőre, Surányi András rendező a Hunnia Filmstúdióból, Alekszander Trosin moszkvai filmesztéta.

 

A fesztivál ünnepélyes megnyitóját május 2-án 14 órakor tartják a Győri Ifjúsági Házban, majd röviddel utána ugyanott kezdődik a versenyprogram vetítése. A ház aulájában kortárs magyar fotó-és képzőművészeti kiállítás nyílik 17 órakor, valamint klubmozi keretében tematikus műhelybemutatók várják az érdeklődőket. A versenyfilmek és a bemutató vetítések fő helyszíne május 5-ig az ifiház lesz. A fesztivál ideje alatt a többi információs vetítést Győrött a Csillag NO-CO moziban és a Rába Kamarában, továbbá Csornán, Mosonmagyaróvárott és Sopronban tartják. A győri Vasutas Művelődési Ház hasonló vetitéseknek, emellett különleges programoknak és dzsesszkoncertnek ad otthont."

 

Futár, 1991

A SZABAD GONDOLAT FESZTIVÁLJA

(a szerzőt nem tudtuk kideríteni)

(a teljes cikk ide kattintva érhető el)

A Fischer Verlag filmes könyvet kaptam ajándékba jó két éve Németországban. A neves kiadó zseblexikonában egymás mellett szerepelt a cannesi, meg a győri filmfesztivál. Mindez persze merő véletlen, ám az nagyon is lehetséges, hogy rajtam kívül mások is lapozgatták e könyvecskét, s mikor idén januárban megkapták a VIII. Nemzetközi Film és Video Művészeti Fesztivál meghívóját Győrből, beugrott valami halvány emlék Magyarországról, egy nehezen kiejthető nevű városról.

 

Jó féléve nem akadt épeszű hivatalnok, városi, megyei, vagy miniszteriális főember, aki komolyan vette volna, hogy május 2-án Kelet-Nyugat Konfrontáció címmel film és videó művészeti fesztivál lesz Győrben. A hivatalnokok akkoriban leginkább saját állásaikat féltették, városi, megyei és egyéb költségvetésnek még a körvonalai sem igen látszottak. Hartyándi Jenő és a Győri Vizuális Műhely néhány elszánt tagja így félig-meddig saját szakállára küldte szét meghívóit és embereit Európa, és a többi földrész filmes műhelyeibe. A kockázat óriási volt. Ha nem sikerül összeszedni a pénzt, a közel két évtizedes győri filmfesztivál-gondolat ér csúfos véget, ha ellenben sikerül, a fél világ szabadgondolkodású filmes, videós emberei idecsődülnek. Most, a fesztivál előtt néhány nappal minden jel arra mutat, hogy a dolog sikerült...

 

Hartyándi Jenőnek óriási szerencséje, hogy sokan egy új, ismeretlen lehetőséget láttak ebben a fesztiválban – mondta Horváth György (Magyar Filmintézet), az előzsűri elnöke. A Kelet-Nyugat konfrontációt sokan sokféleképpen értelmezték. A rendezők sokkal inkább kulturális ütköztetésre gondoltak, semmint politikára. Érthető ugyanakkor, hogy a Németországból nagy számban érkezett alkotások zöme a berlini fal leomlása, Kelet és Nyugat ilyen értelmű konfrontálódására gondolt, arab filmesek a palesztin problémára koncentráltak, és így tovább. Angol alkotó Prágában forgatott, holland rendező a Pannóniánál készített animációt. Ami a sokkolóan végtelen típusú ás műfajú filmekben közös, hogy valamennyi kísérletező, újító, szabadgondolkodású ember munkája...

 

Filmkultúra, 1991. 3. szám

Báron György:

MONITORFEJ

(a teljes cikket idézem, mert remekül foglalja össze a közeget és a hangulatot)

"A filmfesztiválokat errefelé mostanság nem kinyitni, hanem bezárni szokták. Se pénz, se film Magyar Játékfilmszemlére, Veszprémi Tévétalálkozóra, miközben bulvármozikban napestig tart az amerikai filmzöldségek blődfifesztiválja. A lassú haldoklás állapotába kerültek a nyugati mintára létrehozott nagy ketet- és közép-európai filmbazárok is; a moszkvai, a karlsbadi, a várnai. Talán nem is elsiratni kéne őket — bár ünnepélyes bizánci boltíveik alatt jó volt eltéblábolni —, hanem új találkahelyeket nyitni, izgalmasakat, frisseket, itt, a Kelet nyugati és a Nyugat keleti határvidékén, a gondolatok és eszmék tranzitútján.


Győrött valami ilyesfélével próbálkoztak, amikor a „Kelet-Nyugat konfrontáció" jegyében meghirdették a zengzetes című Nemzetközi Film és Videó Művészeti Fesztivált. Sorrendben a nyolcadikat, hiszen Győrnek már másfél évtizede van egy szerény, kopott, barátságos kis filmmustrája, lelkes amatőrök, műkedvelők, kisfilmesek családias találkahelye. Aztán az idén, mikor a kultúra kapui rendre bezárulnak, ők kaput nyitottak. Magyar és külhoni szponzorokat kerítettek, s szinte a semmiből egy jó színvonalú, merész és izgalmas négynapos nemzetközi filmfesztivált varázsoltak városukba. Talán nem is a filmekről kell elsőként szólni, hanem magáról a kezdeményezésről, amely — ahogy mondani szokás — példaértékű. Mert ez a szemle a töredékébe sem került a díszkivilágításos, kongresszusiközpontos filmpomádéknak: a pénz hiányát a nekibuzdulás, az ötlet, a szellem pótolta.

 

A fesztiválközpont csúf kockaépületének bejáratánál monitorfejű bábu fogadta az érkezőt, ki az ajtónállóra pillantva szembenézhetett önmagával. Az aulában posztmodern installáció állt, egy másik, kisebb teremben egy másik, cifrább installáció, mely később a Vágtázó Halottkémekról szóló performance-ban jutott szerephez, muzsikált Lois Viktor, a Dresch-kvartert és a Sziámi-Sziámi, az átriumos belső tér lépcsőin és függőfolyosóin soknyelvű zűrzavar, hátizsákos németek, kattintgató japánok és tétova üzbégek, a gesztikuláló kezekben prospektusok, kazetták — a semmiből valódi filmfesztivál képe rajzolódott ki. Ha csak ennyi történik, már az is eredmény, de ugyanakkor csöppet sem mellékesen, a nagy és a kis moziteremben reggeltől késő éjszakáig filmek peregtek, száznál is több film a világ minden tájáról, Kanadától Japánig és Kecskeméttől Taskentig, videóról, tizenhatosról, szuper nyolcasról, harmincötös szalagról, amatőr és profi munkák, kétpercesek és hatvanpercesek, komolyak és komolytalanok, jók-rosszak vegyesen, ahogy ez lenni szokott.


Hogy mitől lesz egy vetítéssorozatból fesztivál — rejtély. Mert a lelkes szervezés, az előzékenység, a jóakarat kevés. Talán csak a kifinomult szaglóérzék és ízlés az, amely a világ minden táján tévedhetetlenül eligazítja a mozgókép híveit. Azokat, akik beleszagolnak a levegőbe és mindig pontosan tudják, merre érdemes elindulni. Az ő jelenlétük avatja szellemi találkahellyé az egyik fesztivált, távollétük teszi tetszhalottá a másikat. Akik most a világ sok tájáról Győrbe érkeztek, láthatóan szimatot fogtak—hogy honnan, soha nem fog kiderülni. Egy esős reggelen például megjelent a kapuban korunk videósztárja, világfesztiválok elkényeztetett kedvence, az ausztrál Peter Callas, jobbján törékeny japán feleségével, bal kezében egy videókazettával. Elhozta káprázatos technikával készült könnyű videószötteseit —közülük egy a versenyben, egy pedig az információs programban szerepelt —, s talán azon sem sértődőlt meg, hogy a nemzetközi zsűri, teljes joggal, csak mellékdíjra érdemesítette ebben az erős mezőnyben, ahol Callasénál jobb, komolyabb filmekkel lépett föl jónéhány magyar amatőr, német experimentális filmes, taskenti kisfilmkészítő, kik a pénz és a technika hiányát gondolattal és ízléssel voltak kénytelenek pótolni."

 

1991

MŰVÉSZEK, FILMESEK, DILETTÁNSOK

(a médiumot és a szerzőt utólag nem sikerült beazonosítani)

(a teljes cikk ide kattintva érhető el)

"... a látottakat a következő kategóriákba soroltam be: I. Filmek. II. Ötletfilm III. Ember és társadalom IV. Humor V. Blöff
I. Filmek
Ebbe a kategóriába' tartoznak azok az alkotások, melyek tartalmi és technikai színvonala egységesen éri el azt a mércét, amely már a filmművészetet jelöli...

II. Ötletfilmek
Ezeknek a munkáknak közös jellemzője, hogy egy-egy igazán invenciózus ötlet került színvonalasan megfilmesítésre, de a mondanivaló nem bomlik ki, megreked az éca szintjén. Az alábbi filmek a jobbak közé tartoznak...

III. Ember és társadalom
Talán ez volt a legnagyobb vonulat a benevezett alkotások között. Egykori szocialista és nyugati országok filmeseit foglalkoztatja ez a téma. Sok volt a film és rendkívül nagy minőségbeli különbségek mutatkoztak...

A Györi Vizuális Műhely tagjai és a segítségükre lévő szervezetek, intézmények igencsak kitettek magukért. A szervezés óramű pontosságú, a kiállítás esztétikus, a látni- és tapasztalnivaló pedig zavarbaejtően bőséges volt. Bemutató vetítések, koncertek, performance-ok társultak a versenyprogramhoz."

 

Filmkultúra, 1991-

Kövesdy Gábor:

KREATÍV, GONDOLKODÓ SZERSZÁM

(a teljes cikk ide kattintva érhető el)

"Az áhított dolgok elől elzárt gyermek kíváncsiságával igyekezett a magyar filmes szakma vékonyka, a kísérleti film iránt még fogékony rétege Győrbe, ahol lelkes fiatalemberek kis csapata (a Győri Vizuális Műhely) a csodával határos módon egy minden tekintetben európai színvonalú filmfesztivált hozott össze.

 

...A filmes programot koncertek, fotó- és képzőművészeti kiállítások, installációk, performance-ok sora egészítette ki, nagyszerűen válogatva, hiszen minden „kiegészítő" program ugyanazt az experimentális szemléletet demonstrálta; a folytonos átértelmezést, a kifejezés, a közlés új lehetőségeinek és az anyag titkos tulajdonságainak kutatását. Ilyen jelentős és értő módon szervezett kísérleti filmfesztivált még nem rendeztek Magyarországon. ...Remek alkalom nyílott tehát a kitekintésre, a világ kísérleti filmes vérkeringésébe való bekapcsolódásra (a külföldi szerzők többsége eljött Győrbe, s néhány nyugat-európai fesztiválszervező is jelen volt), valamint arra, hogy a magyar filmkészítők szembesüljenek egy másfajta szemlélettel, ami talán segíthet eloszlatni a magyar filmgyártás egén egy idő óta gyülekező konzervatív, akadémikus színezetű Fellegeket.

 

Győrben valóban a filmes szabadgondolkodók gyűltek össze, akiket hasonló világlátás és művészetszemlélet, valamint egy ebből következő másfajta filmkészítési igény köt össze. Igy történhetett, hogy a programban egymás mellé került, s valóban egyenlő feltételekkel versenyzett a legmodernebb stúdióban készült komputer-animáció és az igazi „low budget" körülmények között, pár ezer forintból forgatott, karcos, szuper 8-as amatőrfilm. Az újító, szabad gondolat mindegy, milyen technikán nyilvánul meg - itt nem a befektetett pénz, hanem a befektetett szellemi tőke volt a fontos..."

 

Filmvilág, 1991

Orosz István:

VIGYÁZAT, LÉPCSŐ!

(a teljes cikk ide kattintva érhető el)

"...Négyszáz munka érkezett az idén Győrbe, s mivel a szervezők nem szabtak nevezési feltételeket, összemérhetetlenül különböző műfajú és stílusú filmek váltogatták egymást az 58 filmre szűkített, de még így is lényegében áttekinthetetlen versenymezőnyben, s a legalább ugyanennyi munkát felvonultató információs programban. Markáns profil így aligha rajzolódhatott ki, de annyi érezhető volt, hogy az ezentúl évente megrendezendő szemle várhatóan az üzleti filmkészítéssel szembeforduló kisfilmesek, animációs alkotók, experimentális és nonprofesszionista művészek agorája lesz. Győrnek most jó esélye van rá, hogy rövid időn belül egyfajta közép-európai Oberhausenné vagy Mannheim-mé váljon. A magyar filmbarátok megérdemelnének végre — ennyi veszteség után különösen — egy jó színvonalú világfesztivált."


 

Kurir, 199105.12.

GYŐR EURÓPÁBA KÉSZÜL

(a teljes cikk ide kattintva érhető el)

"...Telt ház és méltó enteriőr, jelentős siker már a megnyitó műsorral. A seregszemlén szerzett első benyomás: dominál a német video- és filmművészet. Nem véletlenül: német földön immár egy évtizede rendeznek rendszeres video-seregszemléket. 1986 óta különösen Berlin, Bonn, Osnabrück rendezvényei lettek mértékadóak, bár legalább tucatnyi más városban is tartanak rendszeres művészvideo-seregszemléket és fesztiválokat. Győrben Berlin, Bonn, Osnabrücken győztes alkotásaiból is többet láthattunk..."
 

Új Symposion, Újvidék, 1991. szept

Korhecz Tamás:

IGÉNYES RÖVIDFILM FESZTIVÁL

A fesztivál szellemi atyjával, Hartyándi Jenővel, a rendezvényről, a rövidfilmről és az alkotásról beszélgettünk

(a teljes riport ide kattintva érhető el)

K. T.: Immár nyolcadszor rendeztek Győrben filmfesztivált. Ez a nyolcadik azonban csak nevében volt azonos az előzőekkel. Miben tér el a teljes nevén a Nyolcadik Nemzetközi Film- és Video Művészeti Fesztivál a hét előbbitől?
H. J.: Sok mindenben. Ezek nemzetközi amatőrfilm-fesztiválok voltak, amelyek hagyományos értelemben vett szocialista keretek között zajlottak. Delegációk érkeztek, melyekben mindig ott volt egy KGB ügynök is...
K. T.: A fesztivált számos kísérő rendezvény gazdagítja: kortárs zenészek koncertjei, fotó- és képzőművészeti kiállítások; ez is az új hozzáállás eredménye?
H. J.: Természetesen ez is újdonság. Az én koncepcióm az, hogy nem szabad különválasztani a művészeteket. Mi most filmfesztivált csináltunk, de engem más is érdekel. Keresem a kapcsolatot a művészetek között. A mesterségesen kialakított akadémiai határokat el kell tüntetni, törekedni kell a nyíltságra, a művészi élmény teljessége érdekében.
K. T.: Mennyire eredménye egy ilyen fesztivál Győr egészséges szellemi légkörének?
H. J.: Az egészséges szellemi légkört én nem érzem. Nem történik itt olyan sok minden. Ez egy ipari város, a maga összes nyűgével, bajával, de végső soron minden az embertől függ. És vannak itt tettre kész emberek. A fesztivált tulajdonképpen a győri Vizuális Műhely köré csoportosuló emberek hozták létre. Most fut be egy sikeres nemzedék, generációnk most jutott el oda, hogy nem tudnak bennünket úgy akadályozni, mint öt-tíz évvel ezelőtt. Akkor dzsesszfesztiválokat szerveztünk, de megfojtottak bennünket. Most az új társadalmi rendszerben szabadabbak vagyunk. Egyszóval a dolog rajtunk áll...

K. T.: A győri fesztivál elsősorban a rövidfilmnek, tehát a kísérleti és animációs filmnek volt szentelve. A műfaj nem új, de majdnem teljesen ismeretlen. Miben is különböznek ezek az alkotások a mozikban pergetett játékfilmektől?

H. J.: Hangsúlyozni szeretném, hogy nem vagyok filmesztéta, csak saját elképzeléseim vannak. Az nyilvánvaló, hogy a mozikban futó filmek abszolút behatároltak. Ha moziba megyünk, tudjuk, hogy másfél órán át (plusz-mínusz 20 perc) filmet nézünk. A játékfilmnél sémák alakultak kí, épp úgy, mint a dzsesszben. Ez pedig egy nagy tévedés. A rövidfilmek teljesen szabadok, nincs kötöttség. Itt mindenféle stílusú film előfordul, mi több, a műfaji határok sokszor teljesen elmosódnak. Ezek a filmek nem készülnek üzleti célból, szabadon készíthetök, még ha öt-tíz, fesztiválonként pedig száz néző látja is őket. A játékfilm üzlet. Ha nem tudod eladni a filmed, nem kapsz több alkalmat filmkészítésre...

 

Hard movie, 1991

VÉR ÉS SPERMA

(a médiumot és a szerzőt utólag nem sikerült beazonosítani)

(a teljes cikk ide kattintva érhető el)

 

"Az ínyencek izgalmával ültünk be csütörtökön este tíz órakor a vetítőbe. Vártuk az igazán merész filmeket. Voltak is. Némelyik versenyképesnek is tűnt De aztán jöttek Maki Teemu finn filmes munkái. Azt hiszem, harcedzett nézők ültek a sorokban. Mégis a vetítés közben menekülők tömege áradt ki az ajtón. Pedig nem voltak ezek rossz filmek. Sőt, formailag szinte hibátlan munkák voltak. Hihetetlenül precíz képek, ahol a színek, a formák, a térbeli elhelyezések, a megvilágítások kimért megkomponáltsága hűen követte és adta át a tartalmat. De ez az, amivel baj volt! Emiatt lézengtünk még éjfél felé is sápadtan és egymás tekintetét némán keresve, szívünkben valami borzalommal.
A tartalom.
Az egyik zsűritag mondta a következőket: - „A kelet-európai társadalmak most vannak átalakulóban, a nyugatiaknak peddig annyi." Biztos, hogy a nyugati társadalmakban élő művészeknek más az általános világélményük, más az, ami megrázza, örömmel tölti el őket, mint a kelet-európaikat...

 

Meghökkentő filmek - részletek Monica Funke Stern és Maki Teemu filmjeiből - Mediawave 1991
 

...Teemu munkái határozottan torz lelki reflexiókat váltanak ki a nézőből. De mi van akkor, ha valaki ezt nem képes kontrollálni? Ennek a kérdésnek a mérlegelése és megválaszolása felelősségérzetet kíván. 

 

 

A DÍJAZOTT FILMEKBŐL

sajnos csak pár szerzőt értünk el, illetve találtunk meg

 az egykori díjlista

 

 

 

Orosz István: Vigyázat, lépcső! - a Mediawave'91 fődíjasa

 

Egon Bunne: Everything Changes - Mediawave'91 díjazott

 

 

KVB: Szocialista képeslapok - Kikészítőgyár - Mediawave'91 díjazott

 

Homolya Gábor: Western - Mediawave'91 díjazott

 

és még pár emlékezetes film a versenyprogramból:

 

 

Kayla Parker: Nuclear Family - Mediawave'91 versenyprogram

 

Monica Funke Stern: Parfait d'Amour - Mediawave'91 versenyprogram

 

Knut Gnerwers: Slaves of Inharitance - Medaiwave'91 versenyprogram

 

 

 

 

 

 

Ossza meg ismerőseivel:
Kérjük, írja meg véleményét:
Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:

KERESŐ


      
KIEMELT HÍREK
TAGSÁGOK
MAGYAR FESZTIVÁL SZÖVETSÉG

A MEDIAWAVE

Kiváló Minősítésű Magyar Fesztivál

 

A MEDIAWAVE Minősített

Európai Fesztivál

PARTNER OLDALAK

 

 

 

 

SZABADOS MUSIC

DIRECTORY

 


Kártyás fizetés szolgáltatója
Elfogadott kártyák