MÁR A JÖVŐ SEM A RÉGI

Bányász Anna fotókiállítása

(Gyergyóújfalu)

Egy nagyon személyes indíttatású projekt, ami többek között arra is keresi a választ, hogy mi a mai szerepe egy önfenntartó gazdaságnak? Lehet-e egyfajta jövőalternatívaként kezelni a természetközeli életmódot. Egy olyan életforma bemutatására törekszem, amiben nincs semmi szégyellnivaló és amivel nem árt az ember másoknak sem és környezetének sem. A projekt alapját az emlékek és a nosztalgia inspirálta. A múltból üzenek a jövőnek.

*****

BÁNYÁSZ ANNA

(Gyergyóújfalu / Suseni)
www.instagram.com/annaabanyasz

Tanulmányok:
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, MA képzés, Budapest, Magyarország
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, BA képzés, Budapest, Magyarország
PreMome- Budapest, Magyarország
Nagy István Művészeti Középiskola, Csíkszereda, Románia
Vámszer Géza Művészeti Népiskola, Csíkszereda, Románia

Ösztöndíjak:
2022, Stefan Lengyel Kiválósági Ösztöndíj

Megjelenések:
2022, Jelenből a múltba, múltból a jövőnek, designisso.com, online újság, Nagy Iza, Magyarország
2021, Több nap, mint kolbász, designisso.com, online újság, Sipos Máté, Magyarország
2021, Jólesik a lelkemnek, Hargitanepe online újság, hetilap, Csíkszereda, Péter Ágnes, Románia
Csoportos kiállítás:
2021, Otthonról haza, Faur Zsófi Gallery, Budapest, Hungary
2021, Élet/Kép-Hétköznapi történetek, Budapest Photo Festival, Kiscelli Múzeum, Budapest, Magyarország
2021, Ki? Kivel? Hol? Mikor?, FFS új tagjainak bemutatkozó kiállítása, Foton Galéria, Budapest, Magyarország
2021, EgyFeszt fesztivál kiállítása, Gyergyószentmiklós, Románia
2020, B&B Gallery Współistnienie kiállítása, Lengyelország

Tagság:
2021, Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS), Magyarország

*****

„Már a jövő sem a régi”

A paraszti falusi életmóddal kapcsolatban nagyon sok esetben hamis sztereotípiák vannak kialakulva, amik természetesen nem mind alaptalanok. Viszont a “paraszt” mint szó elveszte eredeti értelmét és gyakrabban használjuk már melléknévként, mint sem főnévként. A diplomamunkám egyik alappillére ez és én a paraszti mentalitást, a paraszti létformát állítom szorosan párba a nosztalgikus emlékezettel. E kettő kapcsolata pedig egy utópikus világot szül.

Elsősorban erkölcsi és érzelmi szempontból vizsgálom meg a mai elengedhetetlen szerepét egy önfenntartó gazdaságnak. A történet egy olyan életforma kialakításáról szól, amiben nincs semmi szégyellnivaló és amivel nem árt az ember sem másnak sem pedig környezetének. Ennek alapját teljes mértékben az emlékek és a nosztalgia képezi. A fotográfia eszközeinek segítségével és egy folyamatos jelennek köszönhetően, pedig meg tudom mutatni egy ilyen életformának minden szép, kellemes és kevésbé jó részét, amivel egy külső szemlélő sosem találkozna. A múltunkat ugyanolyan formájában, ahogyan történt megidézni már nem lehet, de a fotográfia segítségével kézzelfoghatóvá tudom tenni azt a hangulatot, amire emlékszem és amire emlékezni akarok. A kép, mint objektum korunknak egy olyan eszköze, amelyet napjainkban könnyebben tudunk “olvasni” és még biztosan van türelmünk hozzá. Ezzel nagyobb közönséget is el tudok érni, és megértetni velük a gondolataim. Miszerint a jövő egyik kulcsa a gazdálkodásban, természetközeli életmódban rejlik. Ez természetesen nem vonatkozhat mindenkire, de ha már azt elérem, hogy valaki is elgondolkodik és megérti, hogy egyre inkább felelősek vagyunk kör nyezetünkért, akkor már félig nyertem.

Tartalmilag a mi családi gazdaságunk mindennapjaiba láthatunk be, ahol tehenek nem haszonállatok, hanem munkatársak. Főszereplőként pedig ők vannak kiemelve. Nem az az elsődleges cél, hogy a mezőgazdaságot és az állattartás népszerűsítsem. Ez csupán az eszköze, amivel szemléletni tudok egy eszmét, egy életérzést, hangulatot. Az én szubjektív igazságom van képpé formálva és a sorozatba épülő képek megszülnek egy utópiát, az én jövőképemet.

Technikailag nagyon vegyes anyagról van szó, hisz a kisfilmes analóg képtől kezdve a digitálisan keresztül a telefonos felvételig minden megtalálható benne.

Alapját az emlékeim és a nosztalgia képezei mint már korábban is említettem. Ez inspirál és ez adta a kezdő lökést, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Valahogy el kell mondanom mindazt ami bennem és a nosztalgikus gondolkodásomban rejlik. A nosztalgia egyfajta akaratlan emlékezet, és az akaratlan emlékezetbe a lényeg tárul fel. A lényegbe pedig egy eszme van megragadva, az ideális. A nosztalgikus emlékezetben, ahogyan már korábban is szó volt, a dolgok nem úgy jelennek meg, ahogyan történtek, hanem lényegi formájukban. Fotósorozatomban ennek a lényegnek a megragadása a cél és annak tudatosítása a jelenben. “...nem a valóság tehát, hanem az igazság.” (Deluze) Ez azonban csak egy szubjektív igazság lehet. Így jön létre az én nosztalgikus emlékeimre épülő szubjektív utópiám.

Mindezek mellet a környezetemben ért hatások inspirálnak és édesapám hasonszőrű gondolatai, csak ő más eszközökkel próbálja kommunikálni.

Bányász Anna
2022