www.mediawave.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu

 


 

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

30. KIADÁS

2020. április 28-május 2.

 

 

 

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

30. KIADÁS

2020. április 28-május 2.

 


 

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

30. KIADÁS

2020. április 28-május 2.

 

 

 

TARTÓSHULLÁM / MEDIAWAVE EGYÜTTLÉT

30. KIADÁS

2020. április 28-május 2.

etnik Archív
2019. szeptember VHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVH Aktuális program:
2019.09.18.
010203040506070809101112131415161718192021222324252627282930

KÖZVETLEN KÉRDÉS

Név:
E-mail:
Kérdés:

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

EseménynaptárRSS

2016.04.30. 16:00
Helyszín: MONOSTORI ERŐD - SPANYOLFAL MÖGÖTT - KOMÁROM (HUN),

ELFELEDETT LOVASLEGENDÁINK

(HUN)
Műfaj: közösségi programok / community programmes

Cseri Dávid előadása

Mikor e nemes, de annál elhanyagoltabb téma nagyjából tízéves koromban sokkal inkább felcsigázta érdeklődésemet és csodálatomat, mint előtte hosszú évekig Bonaparte Napóleon személye, még álmomban sem gondoltam, hogy húszas éveim elején könyv formájában fogom tiszteletemet leróni az említendő hazafiak iránt. Némethy Tamás bácsi példaértékű modora és tisztessége, szakmai elhivatottsága, na meg persze anekdotái, majd unokatestvérének, Némethy Bertalannak a könyve és a hozzá megismert életút ez időszaktól kezdve egész életemet meghatározza mind a mai napig.




Azt már persze évekkel a vonzalom kezdete előtt megtanultam, nem érdekelhet mindenkit a  történelem, a hősies huszárrohamok, a hazánkat ért igazságtalanságok vagy éppen a magyar ménesek története. Azonban nehezen értettem meg (vagy tán nem is akartam), ha már valaki lovaglásra adja a fejét, miért hallani e körökben oly ritkán a könyvben leírt személyekről, legyen az akár Ludovikát végzett huszártiszt vagy több ezer galoppfutam győztese, esetleg háromszoros olimpiai bajnok öttusázó. A problémát talán abban kell keresni, hogy a háború után e tiszta lelkű embereket mint volt katonatiszteket és persze a lovaglás mint úri sport képviselőit ellenségként és hazaárulóként kezelték, és több generáció így nőtt fel. Persze sok esetben tanítványaik és az őket nyíltan tisztelők sem estek különb elbírálás alá. Én persze szerencsésnek érezhetem magam, amiért naponta találkozhattam a fent említett Tamás bácsival, aki igazi nagybetűs huszár volt! A szó

mindennemű értelmében. A világháború után nevüket szitokszó volt kiejteni, egy lapra kerültek Hitler és Mussolini pártolóival, sokan tagadták ismeretségüket egészen az új szelek fújásáig, amikor hirtelen a magyar lovassport legnagyobb alakjai lettek. De még így is csak pár ember számára.

 

Ekkorra már szerte a világon ismertek és ünnepeltek voltak (akadt, ki már a világégés előtt is), gondoljunk csak Némethy Bertalanra, aki felvirágoztatta az Egyesült Államok díjugrató sportját vagy Visy Istvánra, aki szintén az óceán túloldalán folytatta karrierjét, de Pettkó-Szandtner Tibor személyével sem tévedünk sokat, miután nemzetközi hatást tett a világ fogatsportjára és megmentette a Shagya-arab lófajtát az utókor számára.

 

Hazai megbecsülésük a rendszerváltozás után is csekély maradt, legfőképp haláluk után. Nem íródtak bele a történelemtankönyvekbe, nem neveztek el róluk tereket, de pár kivétellel még versenydíjakat sem. Legalábbis hazánkban, és úgy gondolom, ez a legnagyobb szégyen. Amíg az USA-ban elsőként került be Némethy Bertalan a hírességek csarnokába, Hazslinszky-Krull Géza nevével fémjelzett vándordíjat alapítottak a lovassportok fellegvárának kicsiny tulipános országában, Hollandiában.

 

 

Endrődy Ágostonra az angol királyi család is büszkén emlékezik vissza, és máig megtalálható könyve a brit üzletek polcain, míg szülőhazájukban, akikért életüket is adták volna, az említett körülmények mondhatók el.

 

Ugyan könyvemben három személy már a későbbi korosztály képviselője, de mivel ők is ezen értékrendet képviselték, ugyancsak a rendszer ellenségeinek számítottak, a nemzeti „egyenlőség” megakadályozóinak.

 

Létjogosultságuk nemcsak abban mutatkozik meg, hogy öregbítették a „lovas nemzet a magyar” közhelyet, a Magyarországon továbbfejlesztett lovagló- és hajtóstílust, majd edzéselméletet világszintre emelték. Számos nemzet nekik köszönheti nemzetközi eredményeit mind a mai napig. Akár a pályán, a mindennapi életben is emberségesek maradtak, hűek tanaikhoz és hivatásukhoz, elődeik intelmeihez. Számos emberrel ellentétben nem nézték a következményeket, nem adták fel elveiket egy új eszme erőszakos terjedésekor. Barokk kort idéző tartásuk és vonalasságuk még akkor is látszott rajtuk, mikor nem viselhettek elegáns egyenruhát. Nemegyszer lovassági parancsnokból tehenészek, kondások lettek, amikor a fogságból hazatértek, hogy tovább szolgálják hazájukat. Akik lovászként e nemes állatok közelébe kerülhettek, rendkívül kiváltságosak voltak.

 

Könyvem tíz ilyen ízig-vérig lovasemberről szól, kiknek személye „érdektelenség” hiányában nem kapja meg a kellő emléket és tiszteletet. A háborúban a lovasságnál szolgáltak életútja szinte teljesen azonos. A kapituláció után fogságba kerültek, és az új rendszer ellenségei lettek, úgynevezett osztályidegenek. Amennyiben a szovjetek kezére jutottak, legtöbbször éveken át tartó szibériai kényszermunkára ítélték őket. Akik haza mertek térni, azokat rangjuktól megfosztották, vagyonukat rekvirálták és szerencsésnek érezhették magukat, ha valamely területen inasként dolgozhattak majdhogynem éhbérért. A nyilasok és az SS elleni ellenállás vagy a dán partizánok segítése mit sem számított az elnyomók szemében.

 

Mint említettem, az utolsó három személy, kiknek életútját leírom, nem a lovasságnál szolgált, de sorsukban számos közös metszéspont figyelhető meg. Szülőföldjükön nem értékelték munkásságukat kellőképpen, ellentétben a Nyugattal, ahol ünnepelt sportolók lettek és máig számos emberben él az emlékük. Amennyiben őket is jobban megbecsültük volna (vagy megbecsülnénk), sokkalta előbbre lehetnének szakágaink és utánpótlásuk, nem érvényesülne továbbra is a „legfontosabb: honnan jöttél?” szisztéma. Személyük szintén nemcsak elért eredményeik miatt példaértékű, hanem emberségük és hivatástudatuk miatt is.

 

Reménykedem, hogy könyvem sokak szemét felnyitja és egy olyan képet kap e legendákról, amilyen formában az én szívemben élnek és példájuk erőt ad a mindennapok nehézségeire, amik belegondolva az ő gondjaikhoz és küzdelmeikhez képest semmiségek.

 

A könyv végére érvén feltehetjük a kérdést: „Férfi e az, ki nem teszi jobbá a világot?”.

 

 

A kedves olvasó a következő személyekkel „ismerkedhet meg” a mű sorain keresztül:

 

Némethy Tamás: A háború után részt vett a nyugat-magyarországi lovasélet poraiból való feltámasztásában. Tanítványai között találhatunk díjugrató-, fogathajtó-, öttusa-, világ- és Európa-bajnokokat is. A Némethy név unokatestvérének, Bertalannak köszönhetően is jól cseng a világ lovas köreiben.


Némethy Bertalan: A világégés utáni kényszerből az Egyesült Államokat választotta új hazájának. A díjugrató válogatott 25 évnyi irányítása során tanítványait és az egész amerikai lovassportot a felhők fölé emelte egyedülálló ló és lovaskiképző módszerével, a “Némethy módszerrel”, melyet a világhírű Örkénytábori Magyar Királyi Lovagló és Hajtótanár-képző Iskolában szerzett tudásra alapozott.


Endrődy Ágoston: A háború után nyugatra emigrált, fényes edzői karriert elért ludovikás tisztjeink közül Endrődy Ágoston is világraszóló sikereket ért el. Első volt, aki az örkényi lovaglótanárok közül olimpiai aranyéremhez juttatott válogatottat, nevezetesen Nagy-Britannia militarycsapatát.

 

Platthy József: Az őt személyesen is ismerőknek Zsiga bácsi, 1936 óta egyetlen lovasolimpiai érmünk birtokosa. A maga fénykorában igazi híresség volt, Európa lovaspájáinak közönsége rajongott érte, legendásak voltak bravúros pályalovaglásai. A háború után itthon maradt, és még 85 évesen is versenyengedélyért folyamodott!

 

Hazslinszky-Krull Géza: A budavári Spanyol Lovasiskola feltámasztójaként és a testőrség parancsnokaként szolgálta hazáját. Hollandia díjlovagló szakága mellett egész lovassportjukat hozzásegítette a világ elitjébe jutáshoz. Egyetlen magyarként a királyi család főlovásza címmel is gazdagodott, majd halála után nevével fémjelzett vándordíjat is alapítottak.

 

Pettkó-Szandtner Tibor: Neve nem csak a fogatsportban cseng jól, mivel a tenyésztésben is kontinenseket átívelő, látható eredményeket ért el. Munkássága nélkül aligha ünnepelhetnének Shagya-arab lóval győzelmet a távlovas Világ- és Európa-bajnokságok résztvevői. Csak úgy mint e nemes lófajtát, a magyar hajtás és befogás hagyományát is megmentette az utókor számára.

 

Visy István: Az Egyesült Államok lovassportjának világszínvonalúvá válásában Némethy Bertalan mellett Visy Istvánnak is tagadhatatlan érdemei vannak, de az osztrák lovastusta sport is imába foglalhatja nevét. Nemzeti keretünk egykori lovasa, magyar bajnok, az 1936-os berlini olimpia esélyes indulója.

 

Kállai Pál: Hazai és nemzetközi futamait összeadva legalább 3000 futamot nyert Moszkvától Marylandig. Hol az ÁVH tört az életére, hol pedig az amerikai maffia üldözte. Kórházban eltöltött éveit összeadva 6 évet számolhatunk össze. Saját szerény számításai szerint is legalább 45 ezer ló hátán ült 1950-es pályakezdése óta. Az ő neveltje volt Ron Turcotte, a világhírű Secretariat talán, ha nem a legkiválóbb zsokéja.

 

Túri József: Bugaci csikós fiúból lett brit válogatott, aki nemcsak a versenyeket hódította meg, de a közönség szívét is. Csapat Európa-bajnok, megannyi Nemzetek Díja és Világkupa-forduló nyertese, magyar bajnok, és nem mellesleg a világ egyik leghíresebb lovasversenyének, a Hickstead Derbynek a győztese is. Olyan nagynevű lovasokat nevezhetett barátjának és csapattársának mint John és Michael Whitaker, Nick Skelton vagy Geoff Billington.

 

Balczó András: Az egyetemes sporttörténelem egyik, ha nem a legnagyobb alakja az öttusában elért 10 világbajnoki és 3 olimpiai bajnoki címével. Szerénysége és alázata egész pályája alatt meghatározta egyéniségét, mely napjainkig kitart. Könyvem egyetlen személye, aki a mai nap is szeretetben és boldogságban él népes családja körében. Az országot járván előadásain elhangzó szavai rengeteg idősnek és fiatalnak adnak erőt a dolgos és olykor nehéz, de annál gyönyörűbb mindennapokra.

 

********************************************

 

Cseri Dávid

 

22 éves vagyok, idén decemberben diplomázom a mosonmagyaróvári egyetemen állattenyésztés szakirányon. A versenyszerű lovaglás és a történelem mellett az írás és az irodalom világa mindig is kötzel állt hozzám.

 

2012-ben sikerült első könyvemet kiadnom. A könyv a Szórakozás és mindennapok az 1930-40-es évek Szigetközében címet kapta. Gerincét nagyapám 1930-as években készített fotói és testvére visszaemlékezései adják, melyek nemcsak a környék, de egész Magyarország életvitelét példásan leírja a századelőn. A fotók azért is unikálisak, mert az 1954-es nagy árvíz után szinte alig maradtak fotók a Szigetközből. A nagykovácsiban székelő Tandem kávézó és könyvesboltban a hét könyve címet is elnyerte.

 

2014 tavaszán sikerül megjelentetnem második könyvemet, melynek külön apropója volt a bábolnai ménes alapításának 225. évfordulója is. Címe, Erőt s Erényt! Egy magyar huszártiszt, Pettkó-Szandtner Tibor élete és visszaemlékezései. Első fele az életrajzát, második része pedig saját kezűleg írt anekdotáit tartalmazza, melynek olvasása végén szinte a századfordulón érezhetjük magunkat. Részletesen, tesközelből írta le Ferenc József temetését, majd IV. Károly koronázását, de a kávéházi mulatozásokat olvasva is visszakívánkozunk a múlt század elejére. Személye azért felejthetetlen történelmünkben, mert megmentette a pusztulástól a Shagya-arab lófajtát, majd "az angolbeteg" Almásy László közvetítésének segítségével a hagyományos egyiptomi arab lófajtát is.

 

Harmadik, idén tavasszal megjelenő könyvem az Elfeledett Lovaslegendáink, Örkénytábortól a tengerentúlig címet viseli. Tíz olyan magyar emberről szól, akiknek nagyrészét mára már szinte senki sem ismeri, de nyugaton a mai napig rengeteg ember szívét felmelegíti, ha nevüket hallják, emlékműveket, versenypályákat és díjakat neveztek el róluk. Például Némethy Bertalan az USA lovassportját emelte szinte a semmiből a felhők fölé, Hazslinszky-Krull Géza pedig a hollandokét, királyi családjuk pártfogottjaként. Nevük, sőt egyes esetekben ők maguk is szerepeltek számos hollywoody filmben, és történetük is oda illik. Kállai Pál mesterzsoké páldául több mint 45 ezer ló hátán ült, több ezer futamot nyert meg, kórházban eltöltött éveit összeadva 6 évet kapunk, és nem mellesleg profi boxoló is volt, Muhammad Ali szomszédja és jóbarátja.

 

Mindezek mellett december óta rendszeresen cikkeket írok hazánk egyik legnagyobb lovas szakmai lapjába, a Lovas Nemzetbe és gyakran tartok e témákról előadásokat is különféle helyszíneken.

 



Kérjük, írja meg véleményét:
Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:

Ossza meg ismerőseivel:
KERESŐ


      
KIEMELT HÍREK
TAGSÁGOK
MAGYAR FESZTIVÁL SZÖVETSÉG

A MEDIAWAVE

Kiváló Minősítésű Magyar Fesztivál

 

A MEDIAWAVE Minősített

Európai Fesztivál

PARTNER OLDALAK

 

 

 

 

SZABADOS MUSIC

DIRECTORY

 


Kártyás fizetés szolgáltatója
Elfogadott kártyák