www.mediawave.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu

 Két halasztás után a harmadik nekifutás! 

30. MEDIAWAVE 

 

  

Kiscsősz, 2020. december 9-13.

 

 A Mediawave működési költségeinek

támogatása szakmai program megvalósítását

2020. évben
a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

 

 

 Két halasztás után a harmadik nekifutás! 

30. MEDIAWAVE 

 

  

Kiscsősz, 2020. december 9-13.

 

 A Mediawave működési költségeinek

támogatása szakmai program megvalósítását

2020. évben
a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

 

 

etnik Archív
2009. április SzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCs Aktuális program:
2020.10.31.
010203040506070809101112131415161718192021222324252627282930

KÖZVETLEN KÉRDÉS

Név:
E-mail:
Kérdés:

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

EseménynaptárRSS

2009.04.30. 10:00
Helyszín: VASKAKAS BÁBSZÍNHÁZ - 9021 GYŐR (HUN), Aradi vértanúk útja 23.

MAGYAR FILMSZAKMAI NAP



Témák:


A magyar film jövőképe

Felkért hozzászóló: Tóth Erzsébet az MMKA főtitkára, Szomjas György a Magyar Filmművész Szövetség főtitkára

 

Nemzeti támogatási formák, régiós programok, EU-s támogatási lehetőségek
Felkért hozzászóló: Grunwalsky Ferenc MMKA elnök, Schulze Éva NKA Mozgókép Szakmai Kollégium vezetője, Joó Tamás EUROIMAGES képviselő, Kiss Enikő Mediadesk képviselője, Kézdi-Kovács Zsolt tanácsadó


Meghívott vendégek
: dr Peter Zawrel Bécsi Filmalap igazgatója, Charlotte Appelgren, Secretary-General, Cine Regio

 

Pitching party – gyakorlati bemutató, avagy javaslat az MMKA elosztási rendszerének megújítására
A pitching fórumok lehetőségei a filmtervek megvalósításának folyamatában.
Felkért előadók: Lovas Balázs, a Fade In Script Consulting alapítója és Gabriella Brunnenmeyer, Artistic Director of Connecting Cottbus

 

Pitching fórum: játék-, kisjáték- és dokumentumfilm tervek bemutatása
A Fórum levezető moderátora Monory M. András, producer szakértője Muhi András.

Meghívott vendégek: a hazai filmszakmai szervezetek képviselői, alkotók, szakkollégiumi tagok, kurátorok, televíziós szakemberek, külföldi filmes szervezetek képviselői.

 

Meghívó a konferenciára letölthető innen!

A jelentkezési lap letölthető innen! 

  

---------------------------------------------------------------------------------------

 

A KONFERENCIÁHOZ KAPCSOLÓDÓ HOZZÁSZÓLÁSOK


Kezdő lépés (First step)
pitching fórum a Mediawave fesztiválon


A nemzetközi fesztiválok versenyprogramját gyakran különböző kiegészítő programok gazdagítják: Mannheim, Cottbus, Szarajevó, Szófia stb. legalább annyira híres a fesz-tivállal párhuzamosan szervezett szakmai találkozóiról, mint díjairól. A nemzetközi együttműködést kívánó filmgyártási tevékenység, a filmek finanszírozhatósága a magyarországi támogatási módszereket is átalakítja. A koprodukciós kapcsolatépítés bevált formája, a filmtervek piaca, az ú.n. pitching fórum. Manapság természetes, hogy a leendő parnerek ezeken a szakmai fórumokon találnak egymásra, az itt kialakult kap-csolatok teszik lehetővé a filmek elindítását. A hazai fesztiválok közül a Mediawave az, amely alkalmasnak mutatkozik az ilyen típusú találkozók megszervezésére. A nem-zetközi és hazai fesztiválok között betöltött szerepe, a fesztivál naptárban elfoglalt helye alkalmassá teszi tevékenységének ilyen irányú bővítését. Játék-és dokumentumfilmes programja vonza a filmes szakembereket, a Győri Filmalap megalakulása pedig a gyártási bázis kialakítását teszi lehetővé. A regionális támogatási formák kiépítése egyik hatékony lehetőség lehet a központi források kiegészítésére, a lokális energiák bekapcsolására.

A magyarországi mozgókép támogatási rendszer két meghatározó szereplője az MMKA, illetve az NKA. Megalakulásuk a rendszerváltás környékére tehető, a szakmai konszenzus révén létrejött alapítványi döntési formák (a magyarországi jog-szabályozásból fakadó) erős kuratóriumi befolyását a szakmai kollégiumokba felkért/kinevezett emberek finomították a szakma által is elfogadható szisztémává. Érthető, hogy így alakult, hiszen ezt megelőzően a központi irányítás akaratát érvényesítő vezetők sokszor szembekerültek a szakmai érdekekkel, ritka esetben kísérte a főigazgatói kultúrpolitikai döntéseket szélesebb körű szakmai elfogadottság. A közel húsz éve kialakult rendszer mára a társadalmi, gazdasági környezet átalakulása miatt változtatásra szorulnak. A szakmai kollégiumok, kuratóriumok védelmet nyújthatnak ugyan a különböző lobbik befolyásolása ellen, de a gazdasági pénzügyi folyamatok rideg haszonelvűsége más döntési technikát követel. A Balázs Béla Stúdió ennek áldozatává esett, az alapítványi formában való működés illuzórikussá vált, a fund raising tevékenység nem működhetett a piaci viszonyoknak kitett a művészeti műhely esetében.

Bár globális művészet nincs, de a globális folyamatok a film finanszírozását is átalakították, az európai filmtámogatási rendszerek (Media program, Euroimages, Cine Regio stb.) egészítik ki a nemzeti támogatási forrásokat. Az országok közötti filmes kapcsolatok ennek megfelelően változtak, nemzetközi együttműködési szerződések születtek. Az konkrét produkciók létrehozásának folyamatában meg kell ismerni egymást, és a közösen létrehozandó filmtervet a leendő koprodukciós feleknek. Meg kell szerezni a pályázati piac és a befektetők bizalmát. Ha úgy tetszik, el kell tudni adni az árút, jelen esetben a filmtervet.

A Fórum egyik célja a hazai szereplők felkészítése a nemzetközi porondon való megmérettetésre. Mert készülni kell a pitching fórumokra, rövid idő alatt kell kellő hatá-rozottsággal bebizonyítani, hogy az a filmterv, amin éppen dolgozunk fontos, esztétikailag szempontból kiváló, társadalmi problémákat bemutató, szórakoztató és gazdaságosan elkészíthető, hasznot hajtó film lesz. Nem lesz könnyű a helyzetünk: egy-egy ilyen fórumon mindenki ezt gondolja a filmtervéről.

A Fórum másik célja a jövőbeni hazai támogatási rendszer egyik lehetséges formájának bemutatása, a pitching fórumok hasznos tapasztalatainak beépítése a döntési fo-lyamatokba. Végső soron a kuratórium dönt, de miért ne lehetne ez a döntés egy pitching fórum keretében meghozható? Azok a pályázatok, amelyek formai szempont-ból megfelelnek, mérettesenek meg a kuratórium és az egyes pályázat típusától fűggő szakember bevonásával, a szakma előtt, nyilvánosan! A játék-és dokumentumfilm támogatás megítélésének vonatkozásában mindenképpen hasznosnak tartanám kipró-bálni ezt a szisztémát. Az MMKA kuratórium és az új szakmai kollégiumok mandátuma decemberig szól. Ezt az évet használjuk ki, dolgozzunk ki egy modern, nemzetközileg elfogadott módszer alkalmazásával új döntési szisztémát a közpénzek elosztására.


2009 április
Durst György
 

---------------------------------------------------------------------------------------

 

Helyzetkép, jövőkép

 

A Filmtörvény hatályba lépése erjesztő erővel hatott a mozgóképes szakmára. A befektetői adókedvezmények új források beáramlását tették lehetővé, koprodukciók és bérmunkák készültek. A brüsszeli kifogásokra időben és megnyugtató módon reagáltak a szakmai körök, úgy tűnik helyreállt a nyugalom, és a magyar film jövője a tehetséges filmkészítők mukához jutásán, és persze a hazai viszonyokhoz való alkalmazkodásán múlik. Fesztiválról fesztiválra járnak filmjeink és rendezőik, sikerek sikerek után, győzelmi jelentések, pezsgő és kaviár, kavalkád és csillogás. A távolból úgy tűnik, mindenki ünnepel, csak közelebb kerülve tűnhet fel, hogy amit örömujjongásnak vélünk, az igazából segélykiáltás, amit csillogásnak, az csalóka napfény. A nézők ugyanis valahogy közben elfelejtettek bemenni a mozikba, a „közönségfilmek“ és a „művészfilmek“ nézői egyaránt. A mozik így lassan elnéptelenednek, egy-két kamikaze még tartja magát, de nekik is lassan szólni kellene már, hogy ez a háború elveszett.

Az új mozgóképes platformok (internet, web tv, digitális mozik stb.) létrehozása, a televíziók bevonása lehet megoldás, de erre kevéssé vannak felkészülve mind a forgalmazók, mind a gyártók.

A mozik közönségének csökkenése hamarosan a támogatói és a gyártói/produceri oldalon is változtatásokat követel, erre a komplex kérdéskörre is válaszokat kellene adni. Felmerül ezzel kapcsolatban az Alapítványi támogatási rendszer átalakításának szüksé-gessége, a szakkollégiumi és kuratóriumi döntési szisztéma továbbfejlesztésének, áta-lakításának kérdése.

A tapintható közelségbe került gazdasági katasztrófa hamarosan lehetetlenné teheti, hogy a filmszakma támogatása jórészt közpénzekből legyen finanszírozva. Az Alapítvány tesz ez ügyben lépéseket, de kérdés, hogy tényleges megoldásokat jelenthet-e a minőségi munkák létrehozásának folyamatában a 40-60 %-os támogatás banki finanszírozási formája, a kaució bevezetése, a televíziók gyártási támogatása? Vannak-e stratégiai elképzelések a nemzetközi filmes vérkeringésbe való konkrét bekapcsolódásra?

Végig kellene gondolni azt is, hogy a Szövetség és az Alapítvány által létrehívott, működtetett szakmai fórumok (Szakosztályok, Választmány, Kerekasztal, Szakollégiumok, Alapítói Kör, Kuratórium) a megváltozott körülmények között milyen mértékben alkalmasak a kérdések felvetésére és a válaszok megadására?

Félő, hogy a jelenlegi zűrös időszakban gyorsan elveszítjük a társművészetek által irígyelt legendás, egyre inkább illúziónak tűnő poziciónkat, ha nem lépünk ismét!

A Mediawave fesztivál keretén belül lehetőséget kívánunk teremteni egy olyan fórumra, ahol a szakma ön-és jövőképéről beszélgetnénk a meghívottakal. Arra kérlek, hogy a fentiekben vázlatosan megfogalmazott, és meglehet, szubjektív felvetésekkel kapcsolatban fejtsd ki véleményed. A fórum előkészítése miatt arra kérlek, hogy gondolataid rövid, írásos változatát juttasd el hozzánk, amelynek felhasználásával nyomtatott kiadványt, röpiratot szerkesztenénk, röpiratot, a magyar film érdekében.

 

 

Budapest, 2009 március

Durst György-Hartyándi Jenő

 

---------------------------------------------------------------------------------------

 

Kedves Barátaim,


A független filmforgalmazás tette lehetővé az elmúlt 40 évben, hogy valami mást is láthassunk, mint amit a fősodor kínál. A hatvanas-hetvenes években a filmklub mozgalom hozta el nekünk a francia újhullámot, az olasz neorealizmust, később az art-mozi hálózat adott otthont Cassavetes, Greeaway, Kaurismaki, Almodovar, Jarmusch filmjeinek. A hollywoodi akciódömpingnek alternatívát egyedül a független forgalmazók bírtak adni, akik elhozták nekünk azon legendás alkotók munkáit, akik nem fértek bele a stúdók által szabott skatulyákba. A Mokép, a Flamex, az SPI, a Best Hollywood, a Budapest Film, a Cirko és számos más lelkes társaság ápolta ezt a hagyományt egészen a mai napig. A függetlenek, vagyis azok, akik nyílt piacon vásárolják a jogokat Magyarországra a mozibevételek 25-30%-át bírták elcsípni, míg a maradék, döntő hányadot az amerikai stúdiók zsebelték, zsebelik be.


A digitalizáció és a globalizáció (sic) azonban utólérte a filmforgalmazókat is. A zeneiparban végbement erózió ugyan intő jel valamennyiünk számára, mégis úgy néz ki, simán bele fogunk sétálni ugyanabba a zsákutcába. A filmforgalmazással foglalkozó független cégek körül mára elfogyott a levegő, az egyre dráguló tartalmak, a DVD-piac megtorpanása, a mozilátogatottság folyamatos csökkenése valamint az illegális letöltések alkotta Bermuda-háromszögben egyre másra tűnnek el a szereplők, legutóbb például az SPI szüntette be hazai tevékenységét. A Flamex, a Mokép rég feladta, a Budapest Film szakmai befektetőt keres, a Best is küszködik, gyakorlatilag a függetlenek a szublimálás előtti fázisba kerültek.


A kereskedelmi televíziók népbutító hatása ellenére még mindig maradt az országban 2-3 millió ember, aki szeret jó filmeket is nézni. Ráadásul a technológiai forradalom mind a filmek disztribúciójában, mind pedig a közönség szervezésében olcsó, hatékony eszközöket adott a kezünkbe. Elvileg ma már úgy tud megjelenni egy film 50 kópián, hogy csak 1 mesterlemezt kell hozzá vásárolni, és szállítási költségre egy fillért se kell áldozni, hiszen a fájlok mozgatása interneten vagy műholdon is lehetséges. Közösségek szervezésével az óriás reklámkampányok ideje is lejárt, néhány ügyes trükkel nézők ezreit lehet mozgósítani szinte ingyenesen.


Mi az oka hát, hogy független filmforgalmazók épp most dobják be a törölközőt?


A válasz egyszerű és világos. Nem készültünk fel egyáltalán az új kor kihívásaira. Az a vállalatszerkezet, amely arra állt fel a rendszerváltáskor, hogy kópiák százait mozgassa, majd DVD-k millióit préselje és terjessze nem tudja kezelni az új technológiát, ráadásul a divatjamúlt hordozókra egyre drágábban tudunk tartalmat szerezni.


Mit lehet hát tenni?


Először is próbáljuk meg felmérni, hogy a digitalizáció és az internet mit is adott a kezünkbe, és hogy azt hogyan tudjuk hasznosítani a magunk javára? Közönséget ezentúl az interneten kell szervezni, mégpedig türelmesen, kitartóan és akkurátusan. A filmforgalmazó szerepe a digitális korban megváltozott: nem felfedeznie kell filmeket és azokat saját rizikóra forgalomba hozni, hanem a közönséget a lehető legteljesebben eligazítani az elérhető tartalmak tengerén. Lassan nem a zsebünkben lapuló kockáztatható dollárok száma, hanem a megmozgatható közösség nagysága fog többet nyomni a latban. Gyűjtenünk kell az információt ki, mikor, mit, és milyen gyakorisággal fogyaszt? Adatbázist kell építenünk a hazai filmfogyasztási szokásokról, mert enélkül nem lehet modern üzleti modellt felépíteni. Keresnünk kell az együttműködés lehetőségét mindenkivel, akik a közönséghez való fizikai hozzáférést biztosítják (kábel-, internet-, mobilszolgáltatók) és azokkal, akik a közösségszervezésben élen járnak (on- és offline media). Ha pedig piaci és filmes ismereteinket, egyre bővülő adatbázisunkat szinkronba tudjuk hozni a reklámozók kiszemelt célközönségével, akkor képesek lehetünk megvetni a hazai független digitális filmforgalmazás alapjait. Az üzleti modellt atomjaiból nekünk kell összeraknunk méghozzá azokkal a partnerekkel, akik ebben üzletet látnak.


Ha ezt a munkát nem akarjuk elvégezni, akkor marad a fősodor, a kereskedelmi televíziók által diktált maszlag, valamint az Amazon, vagy az iTunes tescósított kínálata. A filmklub mozgalommal indult független piac pedig szakértelem, áru és lelkesedés hiányában végleg bezár.

 

 

 

Bognár Péter

Budapest, 2009. április 16.

 

 

------------------------------------------------------------------------------

  

A magyar (szerzői) film és a forgalmazás

Nem érdemes a forgalmazás támogatásának átalakítására olyan javaslatokat tenni, amelyek csak a rendszer bizonyos elemeit érintik. A támogatás mint rendszer működik, nem tökéletesen és nem igazán hatékonyan, de működik; egy-két alkotóelem megváltoztatásával, hangsúly áthelyezésével többet kockáztatunk, mint amit nyerhetünk: az apró javulások lehetősége áll szemben a teljes összeomláséval.

A rendszert a következő dimenziókban érdemes vizsgálni:

  • Hol tudunk filmeket vetíteni? (multiplex moziban, art moziban, közösségi és művelődési házakban, iskolákban, otthon)
  • Milyen filmeket tudunk vetíteni? (közönségfilmeket, art filmeket, szubkulturáknak szóló és speciális témájú filmeket, rövidfilmeket stb.)
  • Milyen formátumban nézhetőek meg a filmek? (35mm, HD, dvd, steaming, televízió stb.)
  • Milyen céllal vetítünk? (szórakozás, művelődés, oktatás, ismeretterjesztés stb.)

Évtizedek óta megy a vita, hogy ezek a kategóriák léteznek-e a „valóságban”. Hagyjuk most az elméletet és a filmesztétikát, a támogatási rendszernek létezőnek kell feltételeznie ezeket a fogalmakat, meg kell különböztetnie „közönség-” és „művészfilmet”, különböző célú filmfogyasztásokat és filmforgalmazást, ellenkező esetben a célját téveszti. Jelen javaslat elsősorban a „Hol vetítünk?” kérdését járja körbe, a többi szempontot mindössze érinti.

 

 

Az elmúlt években a mozik és a forgalmazók a támogatás által is jobban motiválttá váltak a nagyobb közönség elérésében (artmozi-támogatás átalakítása, nézőszám-minimumok bevezetése, normatív források a filmgyártásban). Ezek a változtatások becsülendők, de egy alapvető kérdést figyelmen kívül hagyunk: ki számít nézőnek? A filmszakma statisztikái szinte kizárólag a magyar mozikban elért nézőszámmal foglalkoznak, nem veszik figyelembe sem a külföldi mozinézőket, sem azt, hogy a film hány emberhez jut el dvd-n, a televízión és az interneten keresztül, vagy a mobiltelefonok képernyőin. A magyar filmalkotók körében aránytalanul nagy a moziforgalmazás nimbusza. Lássuk be: sok film teljesen feleslegesen kerül országos moziforgalmazásba, növelni kell az alternatív forgalmazási módok megbecsültségét, amelyeken keresztül sokszor hatékonyabban juthat el a film a nézőkhöz.

 

Az országos moziforgalmazás támogatását korlátozzuk a sikerfilmekre és azokra az „elitfilmekre”, amelyek rangos fesztiválokon fontos díjakat nyertek. Segíteni kell, hogy ezek a filmek minél több emberhez eljussanak, bekerüljenek a köztudatba. Nem szerencsés, hogy a magyar filmek automatikusan forgalmazási támogatást kapnak: évente tíz magyar mozifilm-premiernél többet nem bír el a közönség, ha ennél többet mutatunk be, akkor azok egymás esélyeit csökkentik. Újra beindult a televíziós filmek gyártása, segítenünk kell, hogy ezen filmekre ne úgy gondoljon a filmszakma, mint a mozifilmekhez képest alsóbbrendű alkotásokra. A televíziós filmnek készülő produkciókat ne nagyítsuk fel celluloidra, viszont ezek bemutatását is a mozipremierekhez hasonló PR-munka előzze meg: a filmeket el kell juttatni a sajtónak, interjúkat kell szervezni az alkotókkal stb. – ennek a költségeit be kell építeni a gyártási költségekbe. Váljon a magyar filmek premierje eseménnyé, akár moziban, akár televízióban van a bemutató.


 

 

Mozik és egyéb vetítőhelyek

1. Az art mozikat óvni és fejleszteni kell. Váljanak kulturális központokká, melyek nem csak a forgalmazóktól kapott filmeket vetítik. A digitalizációval csökkenthetők a költségek – csökkenteni is kell őket, hogy több forrás jusson olyan események szervezésére, amelyek hozzáadott értéket jelentenek: filmklubokra, közönségtalálkozókra, oktatási célú vetítésekre, sorozatokra. Nem elég, hogy bizonyos idősávban bizonyos filmeket vetítenek ezek a mozik, rendelkezzenek átfogó koncepcióval, amely átmegy a szakmai által állított „kulturális teszten”. Amelyik üzemeltető kulturálisan értékes és megalapozott tervet ad be, az kapjon normatív támogatást. Motiváljuk őket az innovációra, hogy ne csupán felvegyék az art filmeket, hanem a helyi viszonyoknak, igényeknek megfelelő programot állítsanak össze. Támogatni kell a közös rendezvények szervezését, amelyek egyik városból a másikba utazhatnak – költséghatékonyabb megoldás, mely nagyobb publicitást is kaphat. Ezeknek a koordinációját az Artmozi Egyesület és a Mozisok Országos Szövetsége is végezheti, segítheti. Támogassuk olyan helyek születését és fenntartását, amelyek speciális filmeket mutatnak be. Ezek lehetnek dokumentumfilmek, kísérleti filmek, vagy különböző szubkultúrákhoz szóló alkotások. Olcsóbb ilyen helyeket fenntartani, mint olyan art filmek forgalmazását támogatni, amelyek az egész országban is csak egy-két ezer nézőt vonzanak a mozikba, hogy aztán néhány hónap múlva teljesen eltűnjenek. Határozott karakterű, sokszínű programot nyújtó kulthelyek jöhetnek létre.

 

2. Építsünk ki szoros együttműködést a középiskolákkal. A tizenéves diákokból lesznek a magyar filmek nézői is, mind a kanonizált filmművészeti értékeket el kell juttatni hozzájuk, mind az új filmeket. Tegyük a tanárokat motiválttá abban, hogy elvigyék a diákokat az új magyar filmekre a mozikba, hozzunk létre külön alapot, amely a mozin keresztül juttatást biztosít az iskoláknak, tanároknak. Az iskolák filmállományának bővítésén túl (amibe bele kell érteni a NAVÁ-n és egyéb internetes platformokon keresztül elérhető filmeket is), támogassuk a tanórákon kívüli foglalkozásokat, filmklubok, szakkörök tartását is. Támogassuk az iskolákat abban, hogy szakképzett mozgóképkultúra tanárokat alkalmazzanak, ne az irodalom, történelem stb. pedagógusokat kényszerítsék, hogy ezzel a tantárggyal is foglalkozzanak. Növelni kell a mozgóképkultúra órák számát.

 

3. Támogatni kell a filmklubok indítását. A mostani kiírások elsősorban a már létező filmkluboknak kedveznek, növeljük a pályázók körét: tudatosítsuk a kulturális és oktatási intézményekben, hogy forrásokat kaphatnak az MMK-tól, ha filmklubot indítanak. A marketing tevékenység mellett létre kell hozni egy filmállományt és egy előadólistát, amelyekből a filmklubok szervezői válogathatnak – a művelődési házaknak és egyéb hasonló intézményeknek adjunk szakmai segítséget a sorozatok elindításához, ők elsősorban a közönségszervezéssel foglalkozzanak.

 

Ezen feladatok elvégzésére a Filmklubszövetségben van akarat és hozzáértés is, csak éppen a pénz hiányzik. A filmklubok szerepe nagyban fel fog értékelődni a közeljövőben, kevesebb film kerül be a mozikba, sok elsősorban a filmklubokon keresztül juthat el a közönséghez. A támogatási rendszer átalakításakor nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ezek a közösségek olyan magok, amelyek véle-ményformáló, aktív filmnézőket és filmértőket nevelnek ki.

 

 

 

Böszörményi Gábor

Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetsége

 

------------------------------------------------------------------------------

 

   

MAGYAR FORGATÓKÖNYVÍRÓK EGYESÜLETE:

Javaslatok a forgatókönyv-fejlesztés színvonalának emelésére Magyarországon

- KIVONAT -


A forgatókönyvíró szemszögéből Európa-szerte probléma van a filmterv-fejlesztési támogatásokkal, a jelenlegi szabályozások nem vezetnek el a lehető legjobb forgatókönyvekhez. Hazánkban lassan egy évtizede hangoztatott vitatéma a magyar filmek forgatókönyveinek gyengesége. A minőségi forgatókönyvek megalkotásának titka a képzett filmírók anyagi és szakmai megbecsülésében, valamint a forgatókönyv fejlesztésének alaposságában rejlik.


PREAMBULUM - A Magyar Forgatókönyvírók Egyesületének célkitűzései:

A Magyar Forgatókönyvírók Egyesülete (MFE-HSA) 2007. október 9-én alakult meg, mint a forgatókönyvírók hazai érdekvédelmi tömörülése. Az Egyesület deklarált célja a filmgyártásban, televíziózásban és kapcsolódó szakmákban tevékenykedő forgatókönyvírók összefogása annak érdekében, hogy elősegítse és védje tagjai szakmai, anyagi, erkölcsi érdekeit, ösztönözze a forgatókönyvírói szakma elismertségét, ezáltal a hazai filmipar és mozgóképkultúra fejlődését.

Szükségesnek tartjuk, hogy a magyar rendezők ne legyenek rákényszerítve arra, hogy saját maguk írják a forgatókönyveket. Az MFE minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy kineveljen és szakmailag megerősítsen egy olyan professzionális filmíró réteget hazánkban, akiknek segítségét rendezőink igénybe tudják venni a forgatókönyv-fejlesztés folyamán. Az MFE ugyanilyen fontosnak tartja, hogy ne csak a rendezők és producerek elképzelései kezdeményezzenek filmeket, de a forgatókönyvírók saját ötletéből is minél több projekt induljon útjára hazánkban.

Minden erőfeszítést megteszünk annak érdekében, hogy megtaláljuk, hogyan házasíthatjuk össze a sajátosan magyar ízt és világlátást univerzális emberi vágyakat, félelmeket kifejező történetekkel. Ezt elérve mesélhetünk el olyan filmeket, melyek országunk határain túl is érdekesnek, a nemzetközi piacon is működőképesnek bizonyulhatnak.

Egyik legfőbb törekvésünk, hogy rávezessük a magyar producereket és rendezőket, hogy a filmkészítési folyamat során jóval több figyelmet fordítsanak a forgatókönyv-fejlesztés fázisára. Jelenleg a piachoz mérten túltermelés van magyar filmekből, éppen ezért itthon is működésbe kell hoznunk azt a szűrőrendszert, mely szerint sok-sok filmterv fejlesztésére van szükség ahhoz, hogy abból a minőséget kiemelve csak jóval kevesebb, ám annál magasabb színvonalú produkció juthasson el gyártási fázisba. (A talán túlzottan könyörtelen amerikai rendszer szerint 100 ötletből 10 forgatókönyv születik, melyek közül egy lesz végül megfilmesítve.) Nem kell minden ötletből filmet csinálni, nem kell színvonaltalan forgatókönyvek megfilmesítésére meddő módon pénzt áldozni, ehelyett a projektfejlesztés terén lenne szükség nagyobb anyagi befektetésre. Mindez egy átlagos magyar film költségvetéséből megoldható lenne éves szinten, amelyre a forrást kevesebb film készítésével könnyedén meg lehetne találni. Ezzel hatalmas lendületet lehetne adni a magyar filmnek ott, ahol jelenleg a legtöbb hazai filmalkotás már a filmkészítési folyamat kezdetén megbukik – a forgatókönyv-fejlesztés terén.


I. Az MMK forgatókönyv-és filmterv-fejlesztési pályázatáról:

  • Javasoljuk egy magyar forgatókönyvírói/forgatókönyv-konzultánsi adatbázis felállítását.
  • A pályázati eredmények kihirdetésénél tüntessék fel az írók nevét is, ne csak a rendezőét.
  • A forgatókönyv-fejlesztési pályázat kiegészítése a következőképp szól: „A filmterv-fejlesztési pályázat keretében az irodalmi forgatókönyv-fejlesztéssel kapcsolatos költségek nem számolhatók el, ha az adott filmterv alapjául szolgáló forgatókönyv fejlesztését az MMK már támogatásban részesítette.” Egy forgatókönyv színvonalas kifejlesztése több változaton keresztül nem fedezhető a forgatókönyv-fejlesztési pályázaton nyerhető támogatási összeggel. Ehelyett javasoljuk, hogy a megítélt filmterv-fejlesztési támogatás 50%-át, de legalább 3 millió forintot a producer köteles legyen a forgatókönyv további fejlesztésére fordítani, s ezt az MMK ellenőrizze. Ez a támogatási forma juttatná el valós áron az első változattól a végső változatig a könyvet.
  • Javasoljuk, hogy az MMK határozza meg a pályázati feltételek között, hogy a film költségvetésének hány százalékát kell minimálisan a forgatókönyv fejlesztésére fordítani. A nemzetközi gyakorlat szerint ez a minimum limit a film költségvetésének 2 %-ában határozható meg.

II. A forgatókönyvek értékelési szempontjairól:

  • A Media Program filmes pályázatainak mintáját követve a szelektív játékfilm-gyártási és filmterv-fejlesztési pályázatok elbírálásánál is javasoljuk egy pontrendszer felállítását, melyben a kurátorok különböző, súlyozott pontértékkel bíró szakmai szempontok (forgatókönyv, financiális háttér, marketing-stratégia, piacképesség, kulturális érték, alkotók referenciái, stb.) szerint értékelhetik a projekteket. Ez alapján egy projekt maximálisan 100 pontot érhet el, ahol a forgatókönyv minősége esik legnagyobb súllyal latba, a megszerezhető 40 ponttal. Jóval objektívebben megítélhetők lesznek a projektek, s kevésbé támadhatók a döntések, ha elsődlegesen a filmterv minőségét és a szakmai szempontokat tartják a kurátorok szem előtt, s kisebb súllyal veszik számításba az adott rendező nevét vagy éppen a producer lobbiját.
  • Javasoljuk, hogy azok a forgatókönyvek, melyek valamely referenciával rendelkező hazai vagy külföldi fejlesztési tréningen, workshopon vettek részt, az eddiginél jóval nagyobb előnyt élvezzenek úgy a pályázatok elbírálásánál.
  • Javítani kell a szakkollégiumi kurátorok és a pályázó alkotók közti kommunikációt. A szakkollégiumok minden egyes döntésükről legyenek kötelesek szakvéleményt írni, melyet a pályázati eredmény kihirdetésekor megkapnak az alkotók.
  • Kulturális paternalizmus helyett kulturális sokszínűséget! Az Európai Unió kultúrpolitikájával és a Filmtörvény alapállásával összhangban az Egyesület minden segítséget megad ahhoz, hogy a kulturális sokszínűség és műfaji változatosság kialakuljon a nemzeti filmgyártásban. Ennek érdekében alapvető, hogy a döntéshozók jelentős hányadánál még mindig uralkodó ódivatú népnevelő, moralista-paternalista hozzáálláson túllépve fölmérjük és megértsük a mai nézők igényeit, ezzel segítve a magyar film visszatalálását közönségéhez. Föl kell ismernünk, hogy a színvonalas műfaji filmek eddiginél jóval szélesebb választékának megjelenése gazdagítaná nemzeti kultúránkat, különösen ha széles nézőrétegeket szólít meg. Véleményünk szerint nagyobb támogatási arányt kellene biztosítani a minőségi műfaji filmek számára.

III. Forgatókönyvolvasó-rendszer kialakítása:

Javasoljuk, hogy az MMK hozzon létre, tartson fent egy hivatásos forgatókönyvolvasó-hálózatot. Ezek a szakemberek természetesen nem válthatják ki a kuratórium tagjainak munkáját, döntést nem hozhatnak helyettük, pusztán javaslattételi joguk lenne. A forgatókönyv-olvasó egy 2-4 oldalas analízisben foglalná össze a kuratórium számára az adott forgatókönyvről alkotott szakmai véleményét.


IV. Forgatókönyv-fejlesztő műhely felállítása:

Javasoljuk egy MMK által finanszírozott forgatókönyv-fejlesztő műhely felállítását, mely lehetőséget nyújt az alkotóknak, hogy filmötletüket 3-6 hónapon keresztül forgatókönyv-konzultánsok vezetése alatt fejlesszék a szinopszistól treatment fázison át akár több javított forgatókönyv-verzióig. Javasoljuk, hogy azok a forgatókönyvek, melyek a Műhelyben lettek kifejlesztve, a külföldi workshopon részt vett projektekhez hasonlóan, jóval nagyobb előnyt élvezzenek a játékfilm-gyártási pályázatok elbírálásánál.


V. Képzési ösztöndíjak:

Úgy gondoljuk, ezen túlmenően szükség van a hazai filmírók képzésének fejlesztésére is. Minthogy itthon még csak építkezik ez a szakma, ezért az oktatása területén is akadnak hiányosságok, így elengedhetetlen, hogy támogassuk a szaktudás hazahozását külföldi filmiskolákból. Ezért javasoljuk egy külföldi tanulmányokat, workshop-részvételeket támogató ösztöndíj-keret felállítását.


VI. Több forrás:

Ezek a tervek nem megvalósítható anélkül, hogy az MMK ne különítene az eddiginél jelentősebb keretet a hazai forgatókönyvírás színvonalának emelésére. Ez eleve kívánatos lenne, hisz megfigyelhető törekvés az európai filmalapoknál, hogy teljes támogatási keretösszegükből mind nagyobb százalékot fordítsanak a forgatókönyv- és filmterv-fejlesztésre. A Lengyel Filmintézet éves támogatási keretéből csaknem 5%-ot forgatókönyv- és projektfejlesztésre fordít. Ugyanez az arány az MMK keretösszegében nem éri el a 2,5%-ot. Javasoljuk, hogy az MMK a következő években lépcsőzetesen emelje a forgatókönyv- és filmterv-fejlesztési keretét.


Budapest, 2009-04-05 A Magyar Forgatókönyvírók Egyesülete nevében:

Lovas Balázs, MFE-tag

 
---------------------------------------------------------------------------------------

 

Tisztelt Kuratórium!


Várható, hogy a világon végigsöprő pénzügyi-gazdasági válság a mi szakmánkat, a filmes szakmát sem fogja érintetlenül hagyni. Reformra lenne szükség, mielőtt az állami pénze-ket egy tollvonással kivonnák az MMK-ból, az ország helyzetére és a netes site-okon időn-ként közzétett, 1000-5000 nézőt vonzó filmekről hírt adó statisztikákra hivatkozva.

Az egyik alapító egyesület képviselőjeként – és a szakmában mintegy harmincöt éve dolgozó vágóként - javaslattal fordulok Önökhöz. Teszem ezt abban bízva, hogy MMK az állami szférában létrejött Reformszövetség mintájára képes lehet arra, hogy maga álljon egy reformkezdeményezés élére, ahelyett, hogy prognosztizálható külső megszorítások elszenvedője lenne.

Ezzel a lépéssel deklarálhatnánk, hogy a magyar film tradícióinak megtartásával, de más stratégiával, más módon szeretnénk megőrizni a mozgóképnek a nemzeti kultúrában betöltött szerepét. Célul az állami támogatás hatékonyabb felhasználását tűznénk ki és ezzel a néző-khöz való eljutáson kívül, továbbra is biztosíthatnánk a filmes szakmában dolgozók számára a munka lehetőségét.

Javaslatom a játékfilmeket érinti, mint a legnagyobb összeggel támogatott ágazatot és lényege a következő: a támogatási rendszer megváltoztatásával változtassunk az arányokon, azaz csökkentsük a nagy költségvetésű játékfilmek számát és nagyságrendekkel növeljük meg a jelenleg elenyésző mennyiségű tévéfilmekét. Nem mellékes szempont, hogy utóbbi a szakma s főleg a nézők évek óta hangoztatott erős és jogos kívánsága.


A javaslat nagyon egyszerű – részleteiben természetesen nincs kidolgozva, csak nagy vonalakban.

A fikciós és a tv-film pályázatokat együtt kellene meghirdetni és a támogatásra érdemes filmterveket elbírálás után három kategóriába kellene osztani.


1. Ki kellene emelni azt a max. 8 filmtervet, melyeknek a szakmai testület reprezentáns mozifilmként az éppen érvényes maximális támogatási összeget ítéli meg fesztivál, vagy kö-zönségsikert remélve tőlük.


2. Azok az értékes, de forgatókönyvük alapján bizonytalanabb kimenetelű tervek, melyek játék- ill. tévéfilmnek egyaránt elképzelhetők - nevezzük ezeket egyelőre tévé/játékfilmeknek - maximum a TV filmekre érvényes legnagyobb támogatási összeghez jussanak. Ezeket a filmeket elkészültük után megtekintve a szakemberekkel kiegészített kuratórium minősítheti és dönthet arról, hogy moziforgalmazásra is alkalmasnak tartja-e. Ebben az esetben az MMK a felnagyítás/esetleges újrakeverés, kópiakészítés, költségeihez is hozzájárulna. Ezzel az éves mozibemutatók száma nem csökkenne le törvényszerűen, míg a tévéfilmként való bemutatás sem jelentene leminősítést, hiszen egy televízióban bemutatott filmnek lényegesen nagyobb a közönsége, mint egy nem túl sikeres mozibemutató után gyorsan „elhervadó” alkotásnak .

Így az MMK szerepe – az esetek zömében a legnagyobb támogatóként - jelentősebbé válhatna, jobban nyomon követhetné a filmterveket, melyek - a sokak által jogosan támadott jelenlegi elbírálási rendszer miatt - gyakran köszönő viszonyban sincsenek a később elkészült filmmel. Az MMK kontrollja jelenleg kizárólag a pénz felhasználására terjed ki, de arra nem, hogy a finanszírozás alapjául beadott filmterv hogyan valósult meg, ill. megvalósult-e egyáltalán.


3. Végül, de nem utolsósorban, lennének eleve tévére tervezett, s a szakkollégium által – a filmterv alapján - eleve annak javasolt tévéfilmek.


A megfelelő technikai kritériumrendszer (pl. mi az a hordozó, ami bármilyen utóéletet lehetővé tenne) kidolgozását a szakemberekre kell bízni, de tudjuk, hogy ma már A osztályú fesztiválok is elfogadnak, sőt díjaznak nem filmre forgatott mozikat is.

Ezt a fajta elbírálási módszert akár már az idei évben is el lehetne kezdeni, hiszen minden filmet, tervet, ami már pályázati ígéretet nyert, át lehet vizsgálni és el lehet dönteni, hogy esetleg tévé/játékfilmként fejeződjön be. Természetesen amennyiben a produkció vállalni tudja, saját pénzből finanszírozhatja az alkotást tovább a mozibemutatóig, de ez már nem az MMK terhe lenne. Elmaradna pl. a tetemes költséget felemésztő, kötelező film kópia-szám, nem lenne külön TV-filmes ad hoc bizottság hiszen a szakkollégiumok az eddigi gyakorlat szerint is irányítottak már át filmeket a TV filmhez.

Ha a rendszer beindulna annak több haszna is lehetne. Talán nem túlzás hinni abban, hogy az MMKA - amely már eddig is sokat tett a tévéfilm újjászületése érdekében - e radikális változtatással akár rá is kényszeríthetné a közszolgálati csatornákat egyik legfontosabb feladatuk teljesítésére, a magyar mozgóképkultúra terjesztésére. És nem ők diktálnák a befogadás feltételeit, hanem kialakulhatna egy rendszeres műsor-menetrend.

Több magyar alkotás jelenhetne meg a televíziók műsorában, a magyar színészek, írók, filmesek visszatérhetnének a képernyőkre, és nemcsak a szappanoperák szereplőit és a cele-beket ismerhetné meg a tévénéző közönség.


Lehet, hogy a szakma egy része ellenérzéssel fogadja ezt a sokak érdekét sértő indítványt, arra hivatkozva, hogy csak a rendezőnek és producernek áll jogában meghatá-

rozni, hogy hol mutassák be filmjüket. De én meg vagyok róla győződve – és ezzel nem állok egyedül - hogy az MMK - nak joga lenne ahhoz, hogy a költséghatékonyság érdekében, az adófizetők pénzének felhasználásával meghatározza, hogy az éves mozgóképtermésnek milyen megjelenési formáját támogatja. Ezt a döntést ugyanis a filmek zöménél csak a film elkészülte után lehetne felelősen meghozni, hiszen a szakkollégiumokban dolgozó, legjobb szakemberek sem képesek 100 százalékos sikerrel előre dönteni a pályázó filmtervek mozisikeréről. Ezt jól bizonyítja az elmúlt évek filmtermésének a fogadtatása, vagy éppen a mozibemutatónak a - forgalmazó hiánya miatti - elmaradása.


Talán ijesztően hangzik első hallásra mindez. De biztos vagyok abban, hogy ez a javaslat a jelenlegi szűkös időkben az államkincstár felé előremutató és jól kommunikálható lenne. És mivel a „verseny” a mai gyakorlattal szemben nem csak a filmtervekre adott pénzek elosztásáig, de a filmek elkészültéig tartana, a reform nem elhanyagolható eredményeként, minden bizonnyal nagyon jót tenne az elkészült filmek minőségének is.

 

2009.03.03


Palotai Éva HSE

Magyar Film- és Videovágók Egyesülete

 

---------------------------------------------------------------------------------------

 

   
Pár gondolat


Ami nagyon jó:

- A nagypolitikától független magyar filmszakma önkormányzatisága

- A filmtörvény, azaz a filmkultúra finanszírozásának állami kötelezettsége

- A 20%, azaz a filmekre fordítható adókedvezmények lehetősége

- Az MMK, mint a törvényben meghatározott legfontosabb elosztó szerv

- Az NKA, mint a finanszírozást kiegészítő második támogatási forma

- A Filmunio, mint a magyar film külföldi fesztiválszervező központja


Ami nagyon rossz:

- Az ORTT működése, úgy általában…

- A televíziók filmtámogatási rendszere

- A médiatörvény kijátszhatósága

- Az MMK alapítói körének megváltoztathatatlansága

- Az MMK szakkollégiumi tagjainak kinevezése

- Az állami stúdióknál lévő filmjogok rendezetlensége

- A filmfinanszírozás banki hitelekre való rákényszerítése

- A Mafilm és a Filmlabor piaci szerepének tisztázatlansága


Ami új lehetőség:

- A regionális filmalapok működésének megetremtése

- A filmfinanszírozással kiemelten foglalkozó „kultúrbank” létrehozása

- A nemzetközi koprodukciók kiemelt támogatása

- Az új terjesztési formák (e-mozi, web, stb) kihasználása

- A filmes kamarák, szakszervezetek nimbuszának helyreállítása

- A Filmarchívum és a Nava tevékenységi körének összehangolása

- A szórakoztatóipari termékek állami támogatásának kötelező visszatérítése


Ami régi kötelesség:

- A mindenkori polikától való függetlenség megőrzése

- A játékfilmekben jelenkori társadalmi kérdések felvetése

- A fiatal közönség magyar művészfilmre nevelése

- A filmklubok és filmfesztiválok kiemelt támogatása

- A magyar film nemzetközi jelenlétének megerősítése

 


Török Ferenc

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------
  

A magyar filmszakma különös képen kegyeltje maradt az állami kultúrpolitikának, ami egyedülálló egész Kelet-Európában. Sőt, talán az egész világon kevés hely van, ahol ilyen jelentős közvetlen állami támogatás remélhető egy-egy alkotás létrehozására. Véleményem szerint a most működő pénzelosztási rendszer (MMKA) nehezen védhető, úgy erkölcsileg, mint közgazdaságilag, ezért sürgős reformra szorul.

Mi a probléma? Az MMK alapítása egy kegyelmi pillanatban történt, amikor a rendszerváltás lázas napjaiban a létező filmszakmai szereplők közös akarattal létrehoztak egy általuk elfogadható, és irányítható, demokratikusnak tűnő szervezetet, ami korábbi minisztériumi pénzelosztást hivatott pótolni. Ez lett az MMK. Az alapítást követő években, lassan évtizedekben ugyanakkor óriási változások történtek a hazai filmgyártásban, illetve hazánk nemzetközi kapcsolatrendszerében. Az egykori alapítók mára megszűntek, kiüresedtek, elvesztették szakmai pozícióikat, ugyanakkor számos olyan szervezet jött létre, melyek a szakmai közéletet már jobban lefedik, a szakmát jobban reprezentálnák. Jobban reprezentálnák, abban az esetben, ha erre lehetőséget kapnának! De nem kaphatnak, mert az MMK alapítók, illetve az alapítványok működését szabályozó törvények erre nem adnak módot. Ugyanakkor a régi alapítók megmaradt tagjainak közvetett hatalma megnőtt, és a hajdan ernyőszervezetként működő MMK egy hegemonná vált, gyakorlatilag megszerezve azt a hatalmi pozíciót, amit hajdan az Aczéli Kultuszminisztérium gyakorolt. Helyes ez? Nem hiszem.

Ennek a kérdésnek szentelte a Filmszakmai Kerekasztal a Filmtörvény megszületését követő egy- két évet, majd számtalan felvetés, ötlet és próbálkozás után az egész, úgy ahogy van megszüntetésre , illetve elsorvasztásra került. Hogy kik intézték így, nem tudom, de tény, hogy sikerült elérni, hogy ÁSZ felszólítás, parlamenti vizsgálat, stb. ellenére minden maradt a régiben. Természetesen mindenkinek megvannak az elvitathatatlan érdemei. A Filmtörvény működik, az állami pénzek csorognak, létezik még a magyar film. De véleményem szerint, ha sürgősen nem helyezzük valóban demokratikus alapokra az MMK működését, hamarosan minden filmes azzal fog szembesülni, hogy az MMK, ahogy az alapítói is, egy kiürített céggé válik, ahol nem lesz se pénz, se posztó. A filmeket meg majd ismét egy minisztériumból fogják támogatni. Mi a megoldás? Egyrészt létre kellene hozni megkerülhetetlen szakmai kamarákat (amúgy már szinte léteznek is), és ezeknek, és csak ezeknek a tagjai jelölhetnének és jelöltethetnének, illetve gyakorolhatnák a szakmai kontrollt a leendő MMK 2.0 felett. Ebben az esetben valóban minden szakmabeli a sajátjának érezhetné a döntéseket, illetve a világ felé sem tűnne az egész filmes pénzosztás egy hihetetlen mutyizásnak.

Gyorsan ugrok a következő problémára – ez a teljes központosítás. Minél inkább diverzifikált lenne a támogatási források köre, annál inkább változatosak lennének a létrejövő alkotások is. Ezért fontos lenne, hogy a erőre kapjanak a frissen létrejött regionális filmalapok, szerencsés lenne, ha erőt és forrást kapna az ORTT leendő utódszervezete, illetve a közszolgálati televíziók is ismét mint megrendelő léphetnének fel.

Európában és a világban számos jól működő példa van, gondolom ezeket a Médiatörvény, a Filmtörvény, illetve az MMK létrejöttekor is figyelembe vették. Szerintem ideje lenne újra körülnézni, levonni az eddigi tanulságokat, és bátran elkezdeni pofozni az egész rendszert. Az, hogy egy hamis szakmai egységre hivatkozva (filmtörvény létrejötte körüli idők) ragaszkodunk egy létező rosszhoz, még nem jelenti azt, hogy nem lehetne sokkal jobb.

Végül bevallom, hogy számomra, mint alkotó teljesen minden, hogy honnan érkezik pénz. Viszont fontos lenne, ha valahol az általam fontosnak ítélt gondolatokat/alkotói szándékokat valamilyen ismeretlen véleményrendszer mentén értéktelennek minősítik, akkor legyen lehetőségem más fórumokon is megjelenni, hogy terveim, esetleg, megvalósulhassanak.

Mire ennek a kis írásnak a végére értem, teljesen elpárolgott a kezdeti lelkesedés. Amíg egyesek, sokan, önként fel nem adják a pozícióikat, és miért tennék, addig semmi sem változik. Ergo semmi sem változik.


Erdélyi Dániel
  

---------------------------------------------------------------------------------------

 

   

A HELYZET

1. Az informatikai ipar messze meghaladta már azt a szintet, amelyre a hazai film-forgalmazás és média évekkel ezelőtt berendezkedett.
2. A média fogyasztó ma már nemcsak eligazodik az interneten, hanem annak aktív résztvevőjévé és alakítójává válik (blogok, on-line közösségek, file-cserék, üzleti tranzakciók...).
3. A hazai filmfogyasztó relatíve passzív: évi több száz filmet néz meg, de átlago-san csak egyet moziban, és még egy párat dvd-n. A maradék több százat meg ahogy eléöntik a televíziók.
4. „Kicsi a választék” - mondják az egyik oldalról. „Azt a keveset se nézitek” – üzenik a másikról. A mozikban eladott jegyek száma negyedik éve csökken az egy főre jutó multiplexek számában világbajnok Budapesten! A DVD is hanyatlóban van, többek szerint 5 éven belül a CD sorsára jut.
5. A szűkülő piacon aktív filmforgalmazóknak kevés tartalékuk van arra, hogy a digitális filmforgalmazás alapjait lerakják. Szerencsétlenségükre a mozik digitális átállását is a közeljövőben kell lebonyolítani, és annak a számláját is – a jelenleg futó üzleti modelleket látva – nagyrészt a filmforgalmazó fogja állni.
6. Az interneten elérhető közönséggel a filmforgalmazói szakma még nem vette fel érdemben a kapcsolatot, mindössze 2 fizetős video-on-demand platform indult el az országban (t-home.hu & filmklik.hu)


KÖVETKEZTETÉSEK

1. A filmforgalmazók ama skizofrén helyzet felé sodródnak, amelyben létük azon fizető nézősereglettől függ, amellyel nem kommunikálnak. Vagyis kommunikálnak, csak egy irányba. Nagy kampányokra költenek el milliókat, hogy aztán a hétvége után kiderüljön bukott-e az adott film, vagy sem? Tiszta orosz rulett!
2. A korszerű filmforgalmazás a jól ismert fogyasztási szokásokkal rendelkező nézők csoportjainak a konkrét igényeit elégi ki, amely nem utópia: az internet korában minden eszköz a rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy egyenként szó-lítsuk meg a nézőket, és megtudjuk, hogy mit akarnak megnézni.
3. A magyar lakosság több, mint felének van internet hozzáférése, ötödének széles sávon. Egy teljesen új generáció nőtt fel, amely az internetet nem újdonságként kezeli, hanem a világban való eligazodásnak egy pótolhatatlan eszközét látja benne. 6 millió embert lehet ma Magyarországon elérni filmes hírekkel és ezek harmada (2 millió ember!) már képes is a neten mozgóképet fogyasztani. (többszöröse ez annak a számnak, amit off-line kampánnyal el lehet ma érni.)
4. Alapvető cél és közös érdek tehát, hogy a filmszakma megtalálja a közvetlen kapcsolatát a nézőivel. Kérje ki, keresse a véleményét és alakítsa, építse fel úgy a kínálatát, hogy az szinkronban legyen a saját közönsége elvárásaival. A filmművészet az elmúlt 110 évben gigantikus számú művet hozott létre. Ez a mennyiség egyszeriben elérhetővé vált az informatikai forradalom folytán, és ezt fogyasztható formában a közönséghez eljuttatni a filmforgalmazó kötelessége.
5. A tartalmak azonnal nem lesznek ingyenesek. Hiú ábránd, hogy a filmkészítők, akik dollármilliókat ölnek egyes produkciókba, ingyen lemondanak filmje-ik jogairól és bevételi forrásaikról. A filmeseket ki kell és ki is lehet fizetni, akár úgy is, hogy az általuk létrehozott tartalmakat ingyenessé tesszük a nagyközönség számára! Ennek az a feltétele, hogy sikerül-e elég hirdetőt, partnert, megrendelőt találnunk az alaposan szegmentált célcsoporthoz, cél-közönséghez. Ez hosszú és küzdelmes munka lesz, és minden résztvevőnek bele kell adnia apait-anyait. A cél ugyanis az ingyenes tartalomszolgáltatás, ahol a hirdető fizeti a néző szórakozását. Erre a szintre bármilyen jól szervezett közösség eljuthat, ha szívügyének tekinti tagjainak mozgóképes tájé-kozottságát.


Budapest, 2009.01.01.

Boogieman/Bognár Péter

 

------------------------------------------------------------------------------

 

 

Magyar film, európai film – 2009


Az európai filmgyártás – és benne a magyar – nem pusztán az évek óta csökkenő nézőszámok és a nemrég beütött gazdasági válság miatt van aggasztó helyzetben. Miközben az évről évre egyre több készül Európában, ezeknek csak a töredéke (kb. 10%) látható a gyártó ország határain kívül, és újabb hozzávetőleg 15% sikeres odahaza. Ráadásul ez a két kategória ritkán esik egybe – ezen a tényen alapul mindmáig a ’fesztiválfilmek’ vagy művészfilmek, illetve a populáris filmek ellentétbe állítása. Pedig az alapvető kérdés inkább az, hogy a fennmaradó 75% miből és miért készül. Hibaszázalék minden rendszerben van, de ez mégis zavarbaejtően magas szám. Főleg, hogy a sem nemzetközileg, sem a hazai piacon nem sikeres alkotások zömét Euró-pában mindenütt jellemzően közpénzből gyártják.

Érdemes tehát áttekinteni, hogy milyen tipusú érvek szólnak a közpénzek felhasználása, illetve – valamivel általánosabban – az európai/nemzeti film támogatása mellett (beleértve tehát az adókedvezményeket és az egyéb, közvetett állami támogatásokat is).

 

1. Politikai érvek: országimázs fényesítése + kicsi és fragmentált belső piacon nem lehet nyereséges filmet gyártani.
2. Gazdasági érvek: munkahelyteremtés, befektetések és innovativitás ösztönzése stb.
3. Kulturális érvek: a sokszínűség fenntartása, rétegigények kielégítése, identitás megőrzése stb.

Ezek az érvek ugyan összefüggenek, ám van egy alapvető ellentmondás a hátterükben. Mégpedig az, hogy egyszerre kellene a versenyképességet és az innovativitást erősíteni (és ilyen kezdeményezéseket, cégeket támogatni) és a kulturális/politikai okokból fontos, ám versenyképtelen kezdeményezéseket is segíteni. Az ellentmondás másik dimenziója, hogy a nemzeti filmipart védeni kell ahhoz, hogy a nemzeti/európai kultúra gazdagságát közvetítse és erősítse.

Ez az ellentmondás – a politikai, gazdasági és kulturális érvek ördögi körben való össze-kapcsolódása – a következő két tételben is megfogalmazható.

1. Jól működő filmgyártás, erős szakmai, infrastrukturális háttér kell ahhoz, hogy kiemelkedő filmek is szülessenek. (Ennek a tételnek a puhább verziója az az állítás, hogy minél több és minél változatosabb skálájú, műfajú filmnek kell születnie ahhoz, hogy eséllyel kiemelkedő alkotások is legyenek közöttük.)

2. A jól működő filmgyártáshoz, az infrastruktúra fenntartásához azonban anyagilag sikeres filmekre van szükség.

Az ebből az ördögi körből való kitörésre a különböző európai, nemzeti és szakmai szabályozások igen változatos stratégiákat dolgoztak ki. Magyarország a filmtörvény beve-zetése után ért el egyáltalán odáig, hogy a fenti ellentmondások élesen megfogalmazódhassanak. Most viszont, a nézőszámok zuhanása és a közpénzeket, valamint az egyáltalán lehetséges piaci forrásokat egyaránt apasztó gazdasági válság okán, sokszorosan motivált lépéskény-szerbe került. A Mediawave filmszakmai napjára érkezett előzetes hozzászólásokból is pontosan látható, hogy ebből a helyzetből egészen eltérő kitörési pontokat képzelünk el. A javaslatok többsége ráadásul a fent jelzett, alapvető ellentmondásokhoz (is) kapcsolható.

1. Ha alapvetően közvetlen és közvetett állami eszközökkel szükséges támogatni a magyar filmet, akkor minimum követelmény a közpénzek elköltésének (a támogatási politikák, a döntési mechanizmusok és elvek, illetve a támogatások felhasználásának) átláthatóbbá tétele.

2. Ha ilyen magas hibaszázalékkal működik a rendszer, akkor a gyártás mellett a képzés és az előkészítés fokozottabb támogatása szükséges.

3. Ha a filmfogyasztás módjai radikálisan átalakulnak, akkor a forgalmazás mellett egyéb mozgóképes (digitális) platformok bevonása is elkerülhetetlen.

4. Ha a hazai piacon nem lehetnek nyereségesek a filmek (és ezt, mármint a nyereségességet, nem pusztán a gyártók, alkotók érdekének tekintjük), akkor még nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy nemzetközi piacon hogyan érvényesülnek a magyar filmek. (Bár ennek a törekvésnek a limitált lehetőségeit érzékelteti, hogy az európai filmpiacon igen sikeresnek és exportképesnek mondható francia filmgyártásban is pusztán 10% körül mozog a külföldi forgalmazásból származó bevétel aránya.)

 

 

Budapest, 2009. április 22.

Varga Balázs

 

 


 


Ossza meg ismerőseivel:
KERESŐ


      
KIEMELT HÍREK
TAGSÁGOK
FŐ TÁMOGATÓ

A MŰKÖDÉS TÁMOGATÓJA

A Mediawave működési költségeinek támogatása szakmai program megvalósítását 2020. évben
a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

MAGYAR FESZTIVÁL SZÖVETSÉG

A MEDIAWAVE

Kiváló Minősítésű Magyar Fesztivál

 

A MEDIAWAVE Minősített

Európai Fesztivál

PARTNER OLDALAK

 

 

 

 

SZABADOS MUSIC

DIRECTORY

 


Kártyás fizetés szolgáltatója
Elfogadott kártyák