www.mediawave.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu

  

 

click here

 

 

  

 

click here

 

 

etnik Archív
2019. August ThFrSaSuMoTuWeThFrSaSuMoTuWeThFrSaSuMoTuWeThFrSaSuMoTuWeThFrSa Actual program:
2019-08-25
01020304050607080910111213141516171819202122232425262728293031

WRITE US

Name:
E-mail:
Question:

Newsletter

Name:
E-mail address:
I subscribe for the following newsletters:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Modifying data unsubscription or resending activation:
RANDOM PICTURES

MEDIAWAVE ARCHIVE (1991-2016) :: 2019 :: MEDIAWAVE 2019 GATHERING - PREPARATIONS :: 1. ABOUT THE ANTECEDENTS

 

COMMUNITY COOPERATIONS

AND CHALLANGE SYSTEM

  

1. ABOUT THE ANTECEDENTS 

 

FOREWORD

 

In the last 7-8 years (sparked out in 2011), following the principle of small steps, we have taken more and more determined steps - by rechristening MEDIAWAVE to TARTÓSHULLÁM, by renaming the festival to a gathering - to change our way of reunion from a standard festival’s form of onlookers, „program-consuming“ audiences and performing artists to become a form based on a cooperative community, that is, to build, form and shape a community.

 

Personally, I feel - since these are my thoughts - that we have made great progress through this transformation, and I cannot say exactly how much, because I don't know the end of the road. I hope my colleagues and fellow workers will tinge the picture with their own views. In fact, I would also be very pleased with the opinions of other members of our community.

 

Figuratively, perhaps we might say that we are halfway through. In my opinion, the main question at the moment is whether we will be able to go on or fall with our experimentation?

 

And then the question arises in me, what positive and negative experiences did reaching this halfway have? I would suggest to think about it for all those interested in it, whoever feels to be a member of our community, or strives to become one.

 

An untrodden path we walk/walked! We've made a lot of mistakes during the way, but we have gained with many positive experiences and good feelings, both in community and individually. That is why it is now worth talking about the ways of progressing!

 

Meanwhile, I personally am thinking of a slow, gradual retreat, because I am feeling that the nearly thirty but otherwise as volunteer cultural worker (nowadays I rather think of myself as a community collector) more than 40 years behind me are telling me, „it was enough"! Of course, it wasn't enough and it may never be enough! However, enough and abundant experience accumulated in me that at this stage, just as in any long-lasting process, we must definitely carry out a renewal process. I still intend to play an active role in it, but I would rather like to help the activities of our energetic young people rather just as an adviser. With less and less work and with more and more reasoning, advices. I always envied the advisers, it was enough for them to talk only - I always had to realize the things I thought about. So maybe this much is my due, as a cool-down. (JH - Jenő Hartyándi)

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De visszatérve a jelen állapothoz, véleményem szerint, ha nem lendítjük tovább megkezdett közösségépítő folyamatunkat, nem próbálunk egy magasabb fokozatra lépni, félő, hogy beáll, megmerevedik az. És ez minden fejlődés halála. Ne feledjük, hogy a dinoszauruszok is kihaltak…

 

 

MI AZ, AMI JÓ IRÁNYBA HALAD?


A hangulat, a közösségi létben való lubickolás jól érzékelhetően erős hullámokat ver közösségünk tagjaiban. Lelkükben és tevékenységükben. Mindez kapcsolatteremtésük, közös munkálkodásuk felfokozott jellegében ölt testet. Mi szervezők, akik tevékenységének többségét – sajnos – a munkavégzés tölti ki, éppen kicsit kívülálló, terelgető üzemmódunkból adódóan jól érzékeljük mindezt és jó érzéssel tölt el bennünket. De...

 

Nagyon jó érezni, hogy van értelme munkánknak. Kevésbé jó az, és itt átlépek a következő pont felvezetésébe, hogy mi szervezők mindezt nem tudjuk megfelelő szinten élvezni, mert a közösség tagjainak többsége még mindig szolgáltató személyként tekint ránk és rengeteg olyan feladatot akar megoldatni velünk, ami kis odafigyeléssel, többségében magától is megoldódna: Pl. nem láttad a Bélát? (ki az a Béla?), leraktam valahová a szemüvegem, nem keresnéd meg?, stb. És ezek csak a cizellált formák. (Csak zárójelesen jegyzem meg, biztos így kell ennek lenni? Nem lehetne elérni egy új lépcsőfokon, hogy nekünk is jusson a jóból? És a közösség tagjai nem szolgákkal oldassák meg a közösségi tevékenység közben felmerülő gondokat, hanem inkább fejlesszék megoldó készletüket, a nagyobb problémák előállta esetén kérjék a közösség tagjainak segítségét (nem első reakciókán a szolga szerepben lévő szervezőkét). (hj)

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MI AZ, AMI ROSSZ IRÁNYBA HALAD?


Szerencsére a többség jól értelmezi a közösségé válás folyamatát, legfeljebb nem azonos szinten áll a belekerülés folyamatában. De ez így természetes!


nem érteni vagy félreérteni...

 

De vannak, akik nem értik vagy félreértik a közösségi munkálkodásban lévő előnyöket. Netán a maguk hasznára próbálják fordítani. Jó, vagy netán rossz példa erre a közösség étkezés több éve tartó bevezetésének kísérlete, amelyben számtalan pozitív és negatív megnyilvánulást hozott elő. Vannak, szerencsére a többség, aki a mi megalapozó betétünk mellett sokat tesz bele, munkát, nyersanyagot, ha kell anyagiakat, és persze kedvességet, jó hangulatot. De sajnos vannak olyanok, akik mindezen pozitív folyamatot elsősorban kihasználják, közétkeztetésként, a szervezők ingyenes ételosztogatásaként fogják fel. Pedig egyértelműen nem ez a célunk! Sőt! Ellenben jól ismerjük a közös ételkészítés közösségfejlesztő erejét, azért tartunk ki e módszer mellett. Ezért örömködünk a módszerben, másrészt kínlódunk is vele, látva a visszaélések sorát.


A negatív megnyilvánulásokat látva (pl. én miért nem kaphatok belőle, amikor a másik is kap? – nem látva, hogy az a bizonyos másik mit rakott bele az ételkészítésbe – munkát, nyersanyagot, anyagiakat, de citálhatnék ennél extrémebb példák is).

 

Ilyenkor eszem jut, hogy talán jobb lenne felhagyni eme kísérletezéssel. Nekünk szervezőknek sokkal egyszerűbb dolgunk lenne. Mindenki megvenné piaci áron a vállalkozóktól, amire vágyik, aztán béke lenne. Igaz egy fontos közösségépítő tényezőt elvesztenénk ezzel. De közben azt is pontosan tudjuk, mi szervezők már a bőrünkön érzékeljük, hogy egy támogatáshiányosabb világ felé közelgünk, és egyre nehezebb lesz belerakni a közösségi jóérzés működésébe, fenntartásába (már az idén is) azt a pluszt, amely pótolja az előbb említett és még elhallgatott negatív jelenségeket. (hj)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

közösségi önfentartás...

 

Ugyanakkor tevékenységünk egyértelmű iránya a közösségi önfenntartás felé való haladás, és közösségünk tagjait is erre biztatnánk, még ha ez ma elméleti, ideákkal teljes gondolkodásnak tűnik is. Ugyanakkor nem árt szembesülnünk az „állami csecstől” való erőteljes függésünk káros mivoltával, amely csökkentése jövőbemutató, távlatos cél lehet mindenki számára. Mert e függés csak rövidtávú előnyök elérést teszi lehetővé és a kifejhető lé mennyisége is erősen változó, ma erősen apadó jelleget mutat.

 

Sokak nem tudják, de második nagy háború előtt Magyarország és persze Európa nagy része tele volt kulturális és közösségi jóérzés segítésére létrehozott szervezetekkel, egyletekkel, körökkel. Nagyon fontos jellemzőjük volt, hogy függetlenek voltak. Közösségük kulturális, szórakozási és sportolási vágyait (koncert, színház, bál, sportverseny) tagjaik anyagi hozzájárulásából, egyéb bevételeikből elégítették ki. Azokban az időkben nem létezett állami csecs, de ennek ellenére e közösségi szervezeteknek székhelyek, székházak építésére is volt anyagi ereje. Majd minden településen ma is áll több olyan, általában jellegzetes és építészetileg érdekes épület (iparoskör, gazdakör épülete), amely ezen közösségek emlékét őrzi.
Ezeket a jól működő, de független közösségi szervezkedéseket szüntette meg, épületeiket államosította – talán egyik legnagyobb bűneként - a szocializmus. És helyette, ennek pótlásaként kezdett pénzt osztogatni az állam, és épített művelődési házakat, hogy ellenőrzötten tudja tartani a kikerülhetetlen közösségi működést. Mindez működés mit sem változott a rendszerváltás után sem. Az állami csecs időszakosan szophatóvá válik. (hj)

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Úgyhogy ha eme történelmi előzményességet/távlatosságot akarjuk látni közös tevékenységünkben, akkor mi most egy természetes, hagyományos közösséget próbálunk rekonstruálni. Az állami csecs segítségével. Nagy kérdés, meddig tehető mindez!!!
 

Hartyándi Jenő

 

(folytatás a következő felyezetben - a véleményeket, hozzászólásokat a hartyandi@gmail.com-ra várjuk és ide felhelyezzük, fotót és videót is lehet esetlegesen mellékelni hozzá)

Ossza meg ismerőseivel:
SEARCH


      
MEMBERSHIPS
MAGYAR FESZTIVÁL SZÖVETSÉG

HUNGARIAN FESTIVAL ASSOCIATION
 

 

PARTNER OLDALAK

 

 

 

SZABADOS MUSIC

DIRECTORY

 


Card payment service provider
Cards accepted