Így írtak találóan róluk: “…a zenekar egyik nagy erénye, hogy úgysem tudjuk, mire számíthatunk – azt leszámítva, hogy nagyon szabad improvizációra ("disznóölés típusú zenére ") és a rock elemi erejére, mégpedig egyszerre. A Thing tagjai ugyanis bár alapvetően az improvizáció "sztárjai", ebben a zenekarban saját szerzemények és mondjuk Duke Ellington-, Albert Ayler-számok mellett híres rockslágereket is játszanak, a White Stripestól, Yeah Yeah Yeahstől, PJ Harvey-tól és másoktól.”
Vagy egy másik vélemény: “Ez egy a nagyon magas energiájú szabad improvizációs zene. Vandermark tépi a tenor és bariton szaxofont, …míg a Stavanger-dobos-Nilssen Love "bottal" bizonyítja, jó hírnevét, hogy ő az avant-garde jazz legerősebb ütõs varázslója. Vandermarkkal logikai vonalakon keverik az energiaáramlást. Bár hangok és ritmusok / struktúrák jelennek meg, a duó nem kínál egyszerű megoldást. Ez a nyers zene brutális szépsége, mely egyre inkább magával ragad. A zene hatályon kívül helyezi a szép és csúnya szokásos megértést, inkább átveszi az irányítást a test és a lélek felett.” (Terje Mosnes)