2017. október 26 jeles nap számunkra. A február során lebénult szerverünk tartalmát 99%-osan sikerült megmentetnünk. Mostanra pedig már kezdenek látszani a régi tartalmak és amely adatokat 2017 év során ideiglenes oldalunkra felraktunk. Ellenben még sok a kuszaság a rossz helyre vezető link, amelyeket folyamatosan javítgatunk, időrendben visszafelé haladva. Arra kérünk mindenki a látogatja oldalunkat segítsa azzal tevékenységünket, hogy ahol rossz irányba vivő linket és egyéb hibát talál, azt a hibás link elküldésével jelezze azt számunkra. Előre is köszönjük a segítséget.

Pár napon belül a 2018-as Tartóshullám / Mediawave Együttlét nevezési feltételeit is nyilvánosságra hozzuk!

Az idén 27 éves összművészeti fesztivál várja a közösségi programokkal, egyéni és társas projektekkel jelentkező kreatív csoportokat április 27. és május 1. között a komáromi Monostori Erődbe.  

Folytatódik a korábbi években megkezdett közösségépítő kezdeményezés a Tartóshullám / Mediawave Együttlét keretében. Várjuk azokat a szervezeteket, csoportokat, egyéneket, akik szeretnék megvalósítani KÖZÖSSÉG ALAPÚ ötleteiket, legyenk azok művészeti, tudás vagy sport alapúak. Mindezt április 27. és május 1. között a komáromi Monostori Erőd izgalmas, nem mindennap tereiben, vagy akár az öreg Duna partján, az ártéri erdőben, a Dunai bástya előtti pázsiton. Akit érdekel az eredet, a háttértörténet az kattintson ide!

A részletes kiírás itt érhető el!

A 2017. évi Mediawave Együttlét a reformáció 500 évvel ezelőtti indulása előtt tisztelegve a “megújulás, megújítás” szellemiségében zajlik. (A téma részletes leírása itt érhető el.) A félezer éves évforduló magában hordozza az egykori vallási indíttatás történetiségét is, de még fontosabb számunkra a mindenkori megújulás, mint élő hagyomány vizsgálata, mai korunkra (is) érvényes, átgondolandó vetületeivel. A reFORMÁCIÓ / REFORMáció témájában várjuk olyan művészeti és térinstallációk terveit a rendezvény helyszínén törénő megvalósítására és működtetésére, melyek a MEDIAWAVE résztvevő közösségét a “megújulás, megújítás” témáját segítik körüljárni, ezzel kapcsolatok gondolkozásra és/vagy aktivitásra ösztönöznek minél szélesebb körben. Szívesen fogadunk olyan javaslatokat, az “együttlét” nagyon különböző korú és hozzáállású résztvevőinek bevonását is lehetővé teszik: közös építéssel számolnak és/vagy működésükben hordozzák a közösségi használatot. A pályázat részletes leírása itt tekinthető meg!

ELmehunyor - Göbölyös N. László

2017. február 19.

A magyar nyelvben, és főleg a közgondolkodásban a mai napig valami lekicsinylő íze van a „vidék” szónak, mintha a Budapesten kívüli világ eleve szegényebb, elmaradottabb, műveletlenebb lenne. Holott már az 1970-es évektől kezdve tanúi lehettünk annak, hogy kulturális téren éppen a „vidék” volt az, amely sok tekintetben túllépett a magyar „provincializmuson”, olyan merész művészi kísérletekre került sor, amelyről a fővárosban nem is álmodtak. A hajdani kaposvári, kecskeméti, debreceni, miskolci, pécsi színházak előadásai ma már legendaszámba mennek, hogy ne is beszéljünk Markó Iván balett-társulatáról, amely Győrből újította meg a magyar táncművészetet és vált világhírűvé.

Ugyanez a tendencia volt megfigyelhető a magyar jazz-ben, amelyet Hartyándi Jenő (többek között) győri kulturális munkás, koncert- és fesztiválszervező „kreatív improvizatív zenének” nevez. Ő a szerző-szerkesztője A jazz győri 40 éve című kiadványnak, szoros együttműködésben Fülöp Péterrel és Horváth Csabával, akik szintén a város jazz-életének fáradhatatlan animátorai és dokumentálói. A „mainstream”, nem ritkán más munkásságuk révén hivatalosan elfogadott jazz-muzsikusok mellett Budapesten kevés tere volt ennek a műfajnak, viszont a már említett „vidéki” központok kezdettől fogva tárt karokkal fogadták őket, megteremtve ezzel egyfajta „ellenkultúrának” a bázisait. /A kiadvány itt érhető el./ A kritika folytatása a részletekben...

Gülch Csaba a Mediawave Filmarchívum helyi hasznosításával kapcsolatban készített interjút Hartyándi Jenővel (január 3.), aki két éve dolgozik a "Győr város nem hivatalos közösségei - 1950-napjaink" weboldal feltöltsével (a címre kattintva elérhető), amely egyik alapja a Mediawave archívum. A cikk a lap alján pdf formában, jól olvashatóan kinyitható.

Johannses Olson (SWE) - tangóharmonika, Lulu Starr (USA) - hegedű, Valentin Desmarais (FRA) - bőgő, Isaac Zaqui Misri (USA) - gitár. A Taraf de Akácfa budapesten élő külföldi muzsikusok alapították. Saját zenét és balkáni zenét játszanak. A koncertet lásd a mellékletben.

Ramo Teder (Pastacas)- hiiu kannel (népi hárfa), looper és más elektronika, ének, Marko Veisson - népi hárfa, electronika, ének. Az észt népzene skandináv eredetű hangszere, a hiiu kannel (talharpa) hangzását elektronikával feldobó Puuluup felettébb szórakoztató, de nehezen kategorizálható zenét játszik: a folk és a modern stílusok határvidékein barangolnak, a világzenével, a poppal és az undergrounddal flörtölve. A talharpa húrjainak rezgését különféle elektronikus kütyükön vezetik át, emellett alternatív játéktechnikákat és hangképzési lehetőségeket is alkalmaznak. A koncertet lásd a mellékletben.

Hrúz Dénes - primás. Hrúz Szabolcs - primás, Nagy Zsolt - kontra, Mohácsy Albert - bőgő & Kovács Norbert "Cimbi", Mihályfy Kinga & Eduardo Bonapartian "Edi" (Buenos Aires) - tánc. Amikor idén februárban, Uruguayban, a La Plata partján lévő (Los Pinos), a dél-amerikai magyarok néptánc és népzenei táborában a Szalonnával kiegészült Dűvő zenekar és a Horti & Cimbi páros - félig meddig spontán - végigment a magyar nyelvterületen és bemutatták az egyes tájegységek jellegzetes zenéjét, táncát, akkor rögvest arra gondoltam, hogy ez a magyar népi keresztmetszet itthon is sokaknak izgalmas lehet. Ott lehetett igazán látni, észlelni, felfogni - pedig csak a főbb tájegységek lettek érintve -, hogy mily végtelenül gazdag a magyar népzenei, dal és tánckincs. Talán másokat is érdekel. A koncertet a mellékletben nézheted meg.