Az első fesztiválról kevés fotó marad fent, videó kicsit több (itt érhetők el). Ezen szerencsésen fentmaradt tekercsek, azért jól mutatják a debütálás hangulatát, a kor közönségét, munkatársait, zsűritagjait és fellépő művészeit, kiállítóit. Ezért a megmaradt videószalagokból fotóként "kicsipkedtük" ezen hangulatképeket, hogy a fotógalériában is láthatóak legyenek.

Nagy Péter, aki szintén a Győri Vizuzális Műhely tagja volt és a mai napig oszlopos tagja a MEDIAWAVE-nek, fotózta e kortörténeti szempontból fontos sorozatot. Mert egyébként nem nagyon szoktuk egymást fotózgatni a klubban, ahova heti rendszerességgel - aszzem csütörtökönként - összejártunk, a győri Ifiházba. Általában nagyjából ennyien, de a kör persze nagyobb volt, más alkalmakkor mások is jöttek. Pl. Haffner Szabolcs, Hadarics Gábor, Óbermayer Józsi, Hajnal Zotyó, stb, ők általában ott voltak. Ezen tagok alkották a fesztiválszervező csapat nagy részét, itt is a fesztivált megelőző téli időszak szűrhető ki a ruházatokból. Valószínű nagy volt akkor már a sürgés-forgás a fesztivál körül...

A fesztivál előtti órákban már nagy volt a nyüzsgés. A munkatársak felalá rohangáltak és próbálták elhárítani az utolsó pillanatokban jelentkező poblémákat. E képeken megjelenik az első fesztivál szervezőinek, megvalósítóinak többsége és a feldizájnot ifjúsági ház aulája, presszója. A videó itt tekinthető meg.

Akkor még és utána is sokáig fontosnak tartottuk, hogy valamilyen hivatalos formában elindítsuk a fesztivált. Alapvetően sosem szerettem a protokoll eseményeket, de a közönség és művészek egyrésze is igényelte, no meg a városi és országos emberek. Általában nyögvenyelős, valamilyen "menő" mintát utánzó, hibákkal teli "események" voltak ezek, de valahogy átestünk rajtuk. És hogy nem buktunk beléjük, azt elsősorban Tóth Bözsének köszönhetjük, aki nagyon jól kézbentartotta az eseményeket. Utólagos értelmük mégiscsak van a nyitóknak, záróknak, hogy az ezen alkalommal készült videók megőrizték a fesztivál közönségének jelenlévő részét. Lehet kutakodni az ismerősök, a később esetleg híressé vált, itt még fiatal titánok után. A videó itt tekinthető meg.

Számos kiállítás és ahhoz kapcsolódó nyitó és kísérte az első fesztivál filmes programját.

Grencsó István a kezdetektől alapembere, meghatározó zenei egyénisége volt a fesztiválnak. Számos egyedi zenei kísérletet talált ki, komponált a fesztivál hangulatának, karakterének megerősítésére. Sok különleges Grencsó "projekt" bölcsője ringott a MEDIAWAVE keretében. A Térzene című kompozíciót a győri ifjúsági ház aulájának térszerkezetére találta ki és valósította meg muzsikustársaival. A videó itt tekinthető meg.

Az együttes tagjai voltak: Grencsó István - szerző, fuvola, szaxofon, Dresch Mihály - szaxofon, ütőhangszerek, Vaskó Zsolt - fuvola, Bor Zsuzsanna - fuvola, Benkő Róbert - bőgő, Geröly Tamás - dob, Borlai Gergő - ütőhangszerek, Ganczer Sándor - diavetítés

A nemzetközi zsűri és a filmes alkotók beszélgetése. Itt videón is megtekinthető.

Dr. Buglya Sándor (a Magyar Függetlenfilm és Video szövetség elnöke), Heiko Daxl (Osnabrück European Media Art Festival igazgatója), Erkki Huhtamo (kritikus, kurátor), Surányi András (filmrendező), Kiss Béla (képzőművész), Evelyn Itkin (az ORF Kunstücke szerkesztője), Richard Phillpot (kurátor), Alexander Trosin (kritikus)

A záróra összeérett a fesztivál közönsége, filmesei, muzsikusai. Meglepően sok hazai és külföldi szakmai vendég érkezett, köztük sok határon túli, elsősorban erdélyi televíziós, akiket most utólag fedetem fel a fotókon. A videó itt tekinthető meg.

Nem tudjuk ki fotózta, talán majd most kiderül, de összesen csak ennyi fotó marad a birtokunkban az első fesztiválról. Hadarics Gábor, akkori Győri Vizuális Műhely tag a videón láthatóna fotózott, ő a nagy reménységünk. Közben Gábor előbányászott pár érzékletes fotót a Győri Vizuális Műhely tagjairól a  záróbulin.

Az első sikeres fesztivál után is folytattuk kapcsolatépítő útjainkat. Szeptemberben először az utrechi Holland Film Napokra látogattunk el, majd Amszterdam és Berlin érintésvel a magdeburgi Filmfesztiválra (Németország). Megdöbbentett bennünket a két fesztivál között lévő fényévnyi távolság. Utrechben a holland filmesek rohantak utánnunk és kaptak el bennünket és tukmálták ránk a filmjeiket. Ami meglepett bennünket, mert felénk akkor még és egy kicsit ma is a filmes népség arisztokratikus vonásokat hordozott. Tehát nekünk kellett "könyörögni" nekik. Ezért volt meglepő a hollandok nyomulása.

A berlini fal leumlása után a keleti oldalon lévő Magdeburgban azonban még szinte semmi sem volt tapasztalható a német újraegyesítésből. Éppúgy működött minden, mint nálunk. A városi rendőtkapitány és tüzöltóparancsnok volt a fő "sztár" a fesztiválon és láthatólag a nyitófogadás volt a legfontosabb elem a fesztiválban. E kis hangulatfilmet ott csináltuk. Szóval sokat tanltunk, hogy merre érdemes menni és merre nem. Pl. a Holland Filmfesztivál legnagyobb haszna az volt számunkra, hogy egy ott lévő osztrák filmkritikus (Otto Reiter, későbbi zsűritagunk) a szárnyai alá vett bennünket, és behívott bennünket egy speciális vetítésre, amit a helyi mozis-filmrendező, Jos Stelling tartott pár barátjának. Egy nagyon jó filmet láttunk  (The Pointsman), de mivel játékfilm volt, még nem illet bele a mi rövidfilmes világunkba. Aztán pár év múlva benevezték hozzánk a Váróterem című filmet, ami fődíjat nyert. Lassan állt össze a kép, hogy ez ugyanaz a rendező, akinek a mozijában jártunk. Na aztán ebbe a szálba kapaszkodva felvettük vele a kapcsolat és ne kis győzködés után eljött hozzánk. Azóta többször volt zsűritag és nagyon szeret nálunk. Később elmondta, hogy nagyon gyanúsak voltunk neki, meg az egész fesztivál és elsőre meg is döbbent rajta, hogy mi mindent művelünk fesztivál címszó alaltt, de aztán nagyon bejött neki.

Soós Kati és én (Hartyándi Jenő) voltunk az Atlanti-óceán partján lévő Vigo nemzetközi videófesztiválján. Nem sok távlati haszna lett, hacsak az nem, hogy az ott vásárolt két pár cipő egyikét kb. 15 évíg hordtam, a másikat meg mindig. Bár csak ünnepi alkalmakkor, pl. a fesztiválra veszem fel. Valahogy ezek tartós daraboknak bizonyultak. És még az is emlékezetes, hogy a szervezők elvittek bennünket egy közeli kis, tengerparti portugál faluba. Vigó határváros. Ott ettem először igazi tengeri herkentyűket. És még arra is emlékezem, hogy a tél ellenére narancsok voltak a fákon és a kellemes 20 fokos idő ellenére a nők bundában és csizmában divatoztak. Sajnos maga a fesztivál felhozatala számunkra zsákutcának bizonyult. Egy filmes dokumentáció is fennmaradt archívumunkban.

/Hartyándi Jenő/

"Ketten mentünk csak. A középső jobb oldali figura átugrott autóval Portugáliába, és hívott minket is. Kb. 1 órás út volt, egy darabig a tengerparton. Átkeltünk egy hosszú, vasszerkezetes gyönyörű hídon, és egy hangulatos kisvárosba érkeztünk. Szűk utcákon bóklásztunk, és betértünk egy növényekkel befuttatott eldugott házikóba, ami étterem volt. Friss, magokkal teli, sötét barnakenyeret hoztak. A vacsorára nem is emlékszem, csak erre a különleges kenyérre..."

/Soós Katalin/