A hatodik évtől már maradtak fenn analóg fotók. Bár még nem túl sok. Ezért itt is ki kellett egészíteni filmekből kivagdalt képekkel a hangulatfotókat, hogy jobban, minél szélesebben látsszon a fesztivál hangulata.

Az első évről először kis számú fotót találtunk, majd előkerültek Nagy Péter negatívjai és Kassay Róbert fotói is a fesztivál hangulatairól. Elsősorban nekik köszönhető hogy maradt valami vizuális kép a fesztiválról.

A kevéske analóg fotót kiegészítettük a szép számú videódokumentációból kivágott hangulatképekkel.

A fesztiválnyitót és a kapcsolódó fogadás az újonnan felfedezett középkopri földalatti börtönben tartottuk. Régen ez volt a megyeháza, ma a Győri Városi Levéltár épülete. Bana Jócó (igazgató szívesen adta nekünk használatra, felfedezésre, bevezetésre. Már/még ekkor sem volt jó a viszony a városi vezetők és a MEDIAWAVE között. Haverkodásból és a feszültésgeket tompítandó meghívtuk a polgármestert. Azt gondoltuk úgysem jön le. De eljött és nem lett jó vége, mert mi ugyan próbáltunk jól viselkedni, de a közönség győri és bennfentes része, aki tudta a háttereket, az be-be szólógatott neki. Zavartan valamit igérgetett, aztán elment. A következő év ennek következtében keményebre sikerült, köszönsjük a segíteni szándékozó beszólóknak, sokat ártottak nekünk.

Az Európa Tanács és a Audiovisual Eureka  szemináriuma magyar film fesztivál szervezőknek az európai támogatási rendszerről.

Az első nemzetközi konferenciánk, ahova komoly európai szervezetek küldték el képviselőiket. Akkor még nem voltunk tagjai az Uniónak. A konferencia a Xántus János Múzeum Barokk terméban valósult meg. Ebben a fesztiválbeszámolóban videó is látható róla.

Bede Fazekas Zsolt, Torontóban élő, Észak-Amerikai képviselőnk hozta el hozzánk. A novákpusztai kastély padlásszínpadán valósult meg a különleges produkció. 

Bede Fazekas Zsolt, torontói kollégánk, észak-amerikai képviselőnk találta azt az indián filmes csapatot, akiket nem kis kalandok révén sikerült elhozni a fesztiválra. Egyikük - Timothy L. Hill - az USÁ-ban élő mohikán indián volt, akinek, mint a szervezési munka során kiderült, nem volt amerikia állampolgárság, mert az USA-ban az őslakosoknak nem kell ilyen papír. Csakhogy a magyar nagykövetésg nem fogadta el ezt a speciális státuszt, ragaszkodott hozzá, hogy rendelkezzen USA állampolgársági papírokkal. Nos, innentől egy abszolut érthető lelkiismereti válság következett be indián barátunknál, mert mind polgárjogi harcosnak ez a fehér ember fennhatóságának elismerését jelentette. Az amerikai állam legalább az indiánok nagy részének kiírtása után, nyilván kárpótlás gyanánt gyakorolta ez a ténylegesen nemes gesztust az őslakók felé. (A magyar állam nem rendelkezett ilyen típusú érzékenységgel, kontra emlegethetném a Székelyföld autonómia törekvésének román elutasítás miatt felháborodásunkat.) Hill végül feladta, mert nagyon el akart jönni fesztiválunkra, amelynek erőteljes színfoltja lett társaival együtt. Hozó Jencike fotóin látszik, hogy eléggé beindult a haverkodás a kollégáinkkal.

Félix 16 éves kora körül jött először, majd minden évben egy ideig. A vajdasági ismerősök hivták fel rá a figyelmet. Talán ez volt az az év, amikor először törte át a magyar közönség sztárkultuszos határértékét, aztán ő is sztár lett. Joggal. De itt még alig ismert muzsikusként az egész éjjelt végigmuzsikálta a novákpusztai kastélybüfében. A koncert a novákpusztai kastély padlásán volt. Szerencsére maradt róla egy részlet, ami itt tekinthető meg.

Az azóta már elhunyt Laci bácsi, Perger Gyula kollégánk mestere volt és ebben az évben csináltunk róla egy filmet. A film vetítése után, 80 éves születésnapja alkalmából köszöntötte fel a csapat.

Egy kis töredék maradt fent a novákpusztai koncertből. A videó itt érhető el.

A csapat az Indonéz Nagykövetéség támogatásával érkezett.

Radu Igazság és csapata ismét a román avantgarde nyomdokain haladó kiállítással állt elő a Győri Városi Levéltár előterében. Megnyitották a bukaresti Szépművészeti Akadémia tanárai és diákjai.

A programfüzetből: " A rossz agresszivításának megjelenése környezetünkben, lakásunkban, a médiákon keresztül (TV, rádió, írott sajtó, könyvek, lemezek, kazetták...)

A filmes díjátadás és egyben a fesztivál zárója a Lloyd mozitermében volt. A díjakat többségében a zsűri tagjai adták át és/vagy a díjfelajánlók. A klasszikus filmes díjakon túl itt adtuk át az észak-amerikai filmes csapatnak Winnetou puskáját. A videó itt tekinthető meg: 1.rész - 2.rész.

A novákpusztai kastély aulájában volt a fesztivál zárófogadása.

A novákpusztai záróbulira elszabadult a "pokol". A képeken nagyok sok jellegzetes MEDIAWAVE arc látható táncos, mulatós pozicióban. A videó itt tekinthető meg. Egyszer csak előkerültek Nagy Péter fotói is.

A függetlenfilmes szövetség nyaranta tartott összetartásokat, ahol családosan is meg lehetett jelenni. Míg mi a filmművészet megváltásával és sörözéssel voltunk elfoglalva, addig kiskorú gyermekeink a Balatonban pancsoltak. A szokásos nyári nyaraló hangulatot kicsit elrontotta, hogy Fazekas Sándor "Pamach" valakikkel szövetkezve megragadott és ruhástul bedobott az enyhet adó hullámok közé. Az egy dolog, hogy ez nem annyira tetszett víziszonyos lényemnek, de az sokkal kellemetlenebb következmény lett, hogy a zsebemben lévő kocsikulcs a tó fenekén landolt. És nagyon nagy mákunk volt, amikor több órás iszapfeltúrás és buvárkodás után valaki meglelte. Nagy kő zuhant le ekkor többünk melléről és landolt a hullámok között. Úgyanis nem volt pótkulcs az autóhoz.

A fotósorozat azt mutatja, hogy a munkatársak "munkaidőn kívül" is találkoztak, együttmunkálkodtak egymással. A képeken a Hozó és a Légrádi család cseresznye szedése és eper befőzése látható.

Az előadás meglehetősen egzotikusra sikerül a novákpusztai kastély padlászínpadás, amely zsófolásig megtelt az éjfél utáni időpont ellenére. Kerényi Robi, aki nem tudná, egyébként első osztályú moldvai és gyimesi népzenész, boszorkány szerepét nehéz elfelejteni, ahogy az ódon padlás gerendázatán cikázpt fel, s alá, halált megvető bátorsággal és az alatta lévő közönség halálfélelme közepette.