2009.04.27.
Fotó: Klesitz Piroska
A tavalyi Mediawave-piknik a fesztivál egyik csúcspontja volt: végre sikerült tömeges mennyiségben megmozgatni a győrieket, akik hosszú, tömött sorokban vonultak ki a Duna-partra, hogy egy napsütéses, önfeledt, sörben-kisfröccsben gazdag szabadtéri fesztivállá változtassák egyetlen nap erejéig a Mediawave-et. A Fényíróember lelki szemei előtt valami ilyesféle kép lebegett, amikor hosszas technikai megbeszélések és naplóírás közben arra gondolt vasárnap délután, miből is marad ki éppen.
Aztán késő este hat magasságában csak eljutott az Aranypartra, és bár az eléje táruló kép derűs volt, de korántsem egyezett az egy év előtti emlékekkel. A különbség lényege legfőképpen az időjárásban leledzett: veszettül fújt a szél a vízparton, és hiába sütött a nap is teljes erejéből, azért F.-nek magára kellett kanyarítania a felöltőjét. A másik fő különbség az elsőből következett: akadtak-akadtak szép számmal látogatók az ártéri helyszíneken (még a győri Minimal Mass biciklisei is ide futottak be), de az előző évi tömeghez azért nem volt mérhető a dolog. Pedig jó lenne Győrnek egy Sziget-szerű egyetlen nap minden tavasszal, gondolta F., de ehhez vélhetően a jó időn kívül olyan húzónevekre (és hozzájuk kapcsolódó hírverésre) van szükség, mint tavaly a Ten Years After. Merthogy a nagyszínpadon a dobolós workshop zárókoncertje érdekes volt, de közönségcsalogatónak azért a legnagyobb jóindulattal sem lehetett nevezni. F. téblábolt hát egyik helyszínről a másikra, régi ismerősökbe futott, belenézett a Gnawa Trance Express hűs erdei ligetben tartott koncertjébe, majd miután már minden sör-vilmos kombó ellenére is kockára fagyott a belsejében a folyadék, a belváros felé vette az irányt, jó meleg mozitermek után vágyakozva.
Fotó: Nagy Attila
F. meg is kapta, amire vágyott, egy animációsfilmes blokk formájában a Rómerben este nyolckor. Valamiért a filmes programok közül minden évben az animációs filmek örvendenek a Mediawave-en a legnagyobb közönségsikernek, vélhetően mert itt láthat egyedül olyan rajzolt-festett-gyurmázott stb. filmecskéket a nézők nagy része, amelyek teljesen mások, mint a tévék gyerekeknek gyártott agyzsibbasztó baromságai. Na meg kétségkívül az animációs blokkok a legviccesebbek az összes közül, nevetni pedig jó. F. is nevetett, sőt időnként hangosan fel is kacagott az észt Ülö Pikkov Dialogos című ötperces kis remekén, amely fergetegesen abszurd képi poénokat pakol egymás mellé, első ránézésre minden összefüggés nélkül, de aztán a film végére csak kirajzolódik valami - ha nem is történet, de egyfajta ív. Mielőtt F. elkezdte volna fogalmazni a másnapi naplóba szánt dicsőítő ódáját az észt animációs filmművészetről (a korábbi Mediawave-ekről is jó néhány díjat vittek már haza), következett A ruha című, szintén észt animáció, amely viszont az öncélú művészkedés rendkívül látványos, de F. idegeire módfelett rosszul ható iskolapéldáját mutatta be. A humorfaktor aztán visszaállt a következő filmmel: a Csodálatos természetünk lassított felvételekben mutatja meg, milyen mátrixos bunyókkal küzdenek meg egymással a cickányfiúk a nőért. A francia Malban le sem tagadhatná, hogy francia: mintha egy női Proust mesélné a nosztalgiával és lírával teli történetét, amely élőszereplők átrajzolásával-átfestésével jelenik meg a vásznon. És ha már női nézőpont: a Szex teljes mellbedobással néhány epizódját már a tavalyi programban is látta F., így régi ismerősként üdvözölte a szexuális ébredését ötletes-ironikus kis rajzszkeccsekben feldolgozó Signe Baumanét, ám miközben kiválóan szórakozott, azt is megállapította magában, hogy nem szívesen kerülne közelebbi fizikai kontaktusba olyan nővel, aki ilyen szemmel tekint a szexre.
Az est további részében F. lehorgonyzott a Rómer-házban: egy számára réges-rég kedves személy társaságában múlatva az időt hajnalig. Némi filmkritika-javítást üveges Fácánok és csapolt Ászokok sora követett, időközben befutottak az Aranyparton a hideg ellenére végig kitartó, és ott bugyikat égető fesztiválarcok is, és éjfél után a pincében a húrok közé csapott az Újkút HK. A pofátlanul fiatal tagokból álló reggeazenekar igazi partihangulatot teremtett, amelyet a különböző tudatmódosító szerek hatása alatt álló, nem túl nagy létszámú, de annál kitartóbb közönség lelkesedéssel fogadott. A koncertet még némi zúzós partizene is követte egy sarokba bújó dj prezentálásában, a buli pedig nem csökkenő intenzitással tartott egészen addig a pillanatig, amíg a morcos tekintetű biztonsági emberek fel nem kapcsolták a villanyt és haza nem küldtek mindenkit. F. ezt a megoldást nem találta túl szerencsésnek, de így legalább kialudta magát.