KÍSÉRLETI FILMEK 3

Nigel Braddock

(NZL):                             

Worms

5 perc

(2021) 

trailer               

Húsz évvel ezelőtt az új-zélandi születésű zenész/filmrendező, Broad Oak különösen élénk és nyugtalanító álmot látott. „Meghaltam, a földbe temettek, de valahogy eszméletemnél voltam” – mondja. "Teljes sötétségben fekve éreztem, ahogy a férgek és a rovarok felfalják a húsomat, és átkúsznak a szemüregemen."

Másnap megihlette az élmény, hogy felvegyen egy zenét, de csak 2021 elején fejezte be, miközben Berlinben lábadozott a koronavírusból. "Bár nem voltam súlyosan beteg, ez oda vezetett, hogy elgondolkoztam a saját halandóságomon, így helyénvalónak tűnt visszatérni ehhez a darabhoz, amit oly régen kezdtem el." A lenyűgöző animációs videó a WZRD nevű mesterséges intelligencia együttműködésével készült, és az élet és az anyag ciklikus és átalakuló természetét mutatja be a sejtektől a galaxisokig.

Carlos S. Peña

(ESP):

Hiperrealidades

2 perc

(2021)

A „hiperrealitást” úgy értelmezve, mint a tudat képtelenségét a valóság megkülönböztetésére, ez a mű egy emlékkeresést, egy vágyódást próbál reprezentálni, amely egy virtuális birodalmon belül találja magát; dilemma a külső és a belső, a képzelet és a valóság kapcsolatáról.

Christopher Rohde & Kenneth Warner

(CND):

Melt

4 perc

(2021)

trailer

Az 'Olvadás' egy pszichotróp rock látványosság Christopher Rohde és Kenneth Warner képeivel és zenéjével. A serpenyőben olvadó vaj extrém közeli felvételei színes absztrakciókká alakulnak át, amelyek a csillagok távoli régióiban való elmozdulást idézik, valamint az otthon reggeli megszokott kényelmét.

Tom Bessoir & Joshua Pines

(USA):

Digits of Pi

4 perc

(2019)

trailer

Alisa Sizykh

(UKR):

e2-e4

3 perc

(2021)

trailer

Egy rövid filmmetafóra filozófikus reflexiókra.

Joke Althaar

(HOL):

Berg

80 perc

(2021)

trailer

Három túrázó találkozik, hogy együtt megmásznak egy hegyet. Röviden megbeszélik az elvárásaikat hangfelvételben. Csak tizenöt perccel később látjuk őket – felismerhetetlen pontokként a tájon. Soha nem veszítik el ezt a megsemmisítő névtelenséget, és nem is beszélnek többé.

Itt nem a hegyet mászni induló emberek a főszereplő, hanem maga a hegy. A porhóval borított völgyek, erodált sziklaképződmények és fenséges csúcsok mind kristálytiszta fekete-fehérben vannak ábrázolva. Itt az embernek kell alkalmazkodnia, lépésről lépésre kiválasztani az utat, remélve, hogy a hegy nem állja el az utat.

Egy mentőcsapat filmfelvételei hirtelen megszakítják a néma táj fenséges folyását. A minimalista hangzásvilág természetes erők szimfóniájává keveri a szelet, a rovarok zümmögését, a hömpölygő vizet és a mennydörgést. Itt eltűnnek a gondolatok, és létrejön a kapcsolat a földdel. A JÉGHEGY c. film egy rendkívül esztétikus tájélmény, lelki töltettel.