www.mediawave.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu

 

 

 

 

etnik Archív
2012. január Aktuális program:
2014.08.21.
01020304050607080910111213141516171819202122232425262728293031

KÖZVETLEN KÉRDÉS

Név:
E-mail:
Kérdés:

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

EseménynaptárRSS

2012.04.29. 16:00
Helyszín: MONOSTORI ERŐD - ÉKES SZÍNPAD - KOMÁROM (HUN),

BESZÉLGETÉS JAMES BLOOD ULMERREL

(USA)
Műfaj: jazz

Előadókról:

James Blood Ulmer – ének, gitár


Idén 70 éves a 70-es években a jazzt és a bluest megújító, radikális “véreskezű” gitáros-énekes. Ma nyugodott, békés új blues király! 2001-ben így nyomta a MEDIAWAVE Fesztiválon (katt ide)!

 

 

 

De nem így kezdte annak idején. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján robban be az érdeklődés középpontjába stílusteremtő törekvéseivel, amelyek a mai napig is erőteljesen hatnak a jazz és a rock határterületei felé mozgó fiatalabb zenészgenerációkra. A több néven, de a legelterjedtebben free funknak nevezett irányzat elindítása fűződik nevéhez. Teljesen újszerű gitárstílust alakított ki, amely az afroamerikai zenén alapszik.

 

Rövid életrajz:

James Blood Ulmer 1942-ben született a dél-karolinai St. Matthewsben, ahol apja a baptista gyülekezetet vezette. Tőle kapta az első gitárját, négyévesen, hogy mielőbb részt vehessen a gospelzenekar munkájában. Hanem a rádiók ekkor kezdtek rock 'n' roll-, blues- és countrynótákat játszani, s ez nem kevésbé hatott rá. Különösen a blues, annak nyoma a mai napig kitörölhetetlen…élmény marad. Igaz, Ulmer szülei "az ördög zenéjének" tartották, így stikában, a hátuk mögött kellett bluest játszania, míg döntésre nem kényszerült: az lesz a legjobb, ha a béke és a vágyai kedvéért inkább elhagyja a szülői házat.

 

17 évesen nekivágott hát a "világnak". Pittsburghben szinte mindent játszott, ami épp menő volt, s amiből éldegélni lehetett: előbb doo-wop együtteseket szolgált, aztán jöttek a funkybandák, majd Ernie Goldsmith triójához csatlakozva a dzsessz is. Öt év múltán, '64-ben továbbállt az Ohio állambéli Columbusba, ahol az 502 Club házizenekarában soulénekeseket kísért, az orgonista Hank Marr együttesében pedig mélyebbre merülhetett a dzsesszben.

 

Ez volt az az idő, amikor egyszer betévedt a klubba Wes Montgomery, James Blood Ulmer gitáros istene. Blood akkor ott mindent úgy és mindent eljátszott, amit csak ellesett addig Montgomerytől, mégsem kapott tőle egyetlen jó szót sem, ami arra ösztönözte, hogy inkább megtalálja a saját hangját.

 

Szerencsére a hatvanas évek közepén a fekete zene komoly lökést kapott az olyan kísérletező muzsikusoktól, mint amilyen Yusef Lateef, Archie Shepp és Pharoah Sanders volt. 1967-ben Ulmer Detroitba ment, akkor ott igen keményen zajlott a fekete zenei élet. A 20 Grand Club egyik házizenekarában vállalt munkát, majd a a Bluebird Clubban játszott hat hónapig, míg annak a tulajdonosa azt nem mondta neki, hogy inkább New Yorkban lenne a helye és keresse ott fel Miles Davist.

 

 

Blood nekivágott New Yorknak, ám Miles Davis helyett Ornette Colemanra talált. Ez a találkozás több szempontból is kitörölhetetlen a pályafutásából: így került kapcsolatba a free dzsesszel, afféle muzsikusokkal, mint Rashied Ali, David Murray, Larry Young, Joe Henderson vagy Paul Bley, no és Ulmer átvette Coleman "találmányát", az úgynevezett "harmolodic" zenét, ami a hangok szabad áramlásán, a tonalitás elvetésén alapult.

 

Az első James Blood Ulmer-album George Adams, Cecil McBee és Doug Hammond társaságában készült, s a Revealing címet kapta, ezt követte a Tales of Captain Black, majd az Are You Glad To Be In America?, a Free Lancing, a Black Rock és az Odyssey – a funk, a rock és a dzsessz ötvözetével; olyan zenekaroknak mutatva utat, mint például a Living Colour.

 

A Living Colour ugyancsak beskatulyázhatatlan gitárosával, Vernon Reiddel Ulmer a nyolcvanas évek elején a Decoding Society zenekarban játszott először. 2001-ben Reid vette rá Ulmert, hogy feldolgozza a blues klasszikusait, John Lee Hookert, Otis Rush-t, Muddy Waterst, Willie Dixont. Így született meg a Grammy-díjra jelölt Memphis Blood album, amit 2003-ban a No Escape From The Blues követett örökzöldekkel idézve meg a jövő blues-át.

 




Kérjük, írja meg véleményét:
Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:

Ossza meg ismerőseivel:
KERESŐ


      
Nincs megjeleníthető aktualitás.
TAGSÁGOK

Kártyás fizetés szolgáltatója
Elfogadott kártyák